Home / Megnéztük / Minden száj nyitva áll
Minden száj nyitva áll

Minden száj nyitva áll

Az előadás egészén látható a fiatal rendező szárnycsattogása, amint próbál repülni karrierje elején a fészkéből kidobott kismadár az illúziók és elvárások partján, a tervek és az álmok lombjai fölött, a karakteres színészek és színésznők hegycsúcsai között navigálva. Minden száj nyitva áll, ahogy nézik az emberek a küzdést. Meg akarja mutatni nekünk mi mindenre képes az ifjú művész. Sokfajta repülési technikát kipróbál sikerrel, és ez a sokfajtaság szétszabdalja a repülés pályáját, az előadás menetét. 

Kovács D. Dániel legújabb rendezését, az Ahogy tetszik-et látttuk a Katona Kamrában. A 2006-ban Nádasdy Ádám fordította Shakespeare vígjátékot a világlátott költő és rapper, Závada Péter dolgozta át, munkáját  a Berlin és Budapest közötti vasút út alatt kezdte el írni. De nem vette félvállról a dolgot. Átdolgozásában nyomon követhető a slam poetry-s elemek nyelvi-képi logikája az intelligens és találó szófordulatokkal egyetemben. A költő tavaly végzett a Károlin színháztudomány szakon, így a rendező keresve sem találhatott volna alkalmasabb embert erre a feladatra. Závada Péter a szövegek véglegesítésében szorosan együttműködött Radnai Annamari dramaturggal is, és a darabban szereplő színészek is húztak, illetve hozzáadtak a szövegekhez a próbák alatti improvizációk során a rendező mellett. A két órásra sikeredett, szünet nélküli előadás egészében végigkísérhető a színészek játéka alapján, hogy ezáltal jobban magukénak érzik a darabot, és bátran hajóznak az újítások tengerén. Igazi ínyenc fogás született így a nézők (vendégek) számára, és az előadás jeleneteit (falatjait) sem mosatlan tányéron, hanem a Katona Kamra progresszív arculatának svédasztalán tálalták. Shakespeare vígjátékában rendkívül nagy szerepet kapnak a nyelvi csatározások, a szerelmi szálak és a férfi ruhába bújt nő komikus jelenetei mellett, és erre éles szemmel figyeltek fel az alkotók.

Fotó : Dömölky Dániel Fotó : Dömölky Dániel

A szöveg mellett a zene is nagy hangsúlyt kap az előadásban és a szereplők végig elkápráztatnak minket zenei felkészültségükkel (zene:Keresztes Tamás). Az előadás későbbi jelenetében hallható Kispál és a Borz Minden száj nyitva áll című számának feldolgozása zongorára és basszus gitárra a Céliát alakító Pálos Hanna énekével pedig jobban sikerült, mint maga az eredeti szám, és reméljük, hogy lesz még ennek a formációnak folytatása, de ne szaladjunk előre!

Az Ardennes-i erdőbe űzött kompánia már javában a színpadon zenél az előadás elején, mialatt beengedik az embereket a nézőtérre, és egyenes arányban növekedik zenéjük hangereje a nézőtér megtelésével. Korán érkeztünk, így hosszan élvezhettük a muzsikát, és volt időnk felvenni a ritmust a játszókkal. Amint elcsendesedik a nézőtér, lassan feljön a fény és megtekinthetjük az izgalmas és egyszerű díszletet a sejtelmes megvilágításban: – fekete fal két kis réssel a két oldalon,  a háttérben egy átlátszó tükrös forgóajtóval, az oldalakon két-két tükrös kijáró, a színpad felett és alatt kiterített négyzet alapú megvilágított lapokkal, melyek önálló világító testként működnek (díszlet és jelmez: Horváth Jenny). Pár éve alkalmam volt együtt dolgozni egy stúdió színházban Pető Józseffel, a világítás felelősével, és biztosan állíthatom, hogy az ő érzékeny fényei és brilliánsan kreatív megoldásai nélkül nem sikerülhetett volna ennyire bravúrosra ez az előadás látványban.

Fotó : Dömölky Dániel Fotó : Dömölky Dániel

A Fekete Ernő játszotta Jaques melankólikus fekete ruházatában szembelógó hajával egy dán elektronikus zenészre, Anders Trentemøllerre emlékeztet. Érdekes módon nemcsak a külcsínben, de az általa kreált zene és a Fekete Ernő által megalkotott karakterben is sok hasonlatosság fedezhető fel, aki meghökkentő komolysággal ércelődik céges karácsonyról, szarvassal a kézben, máskor sokatmondóan hallgat és figyel összeillesztett térdekkel “a kevesebb több” elvét követve. Mintha a szöveg alkotná a játékot, és a színészek alkalmazkodni próbálnának, néhol oldani szeretnék a tömény és sűrű mondatokat, melyekbe a szóviccek és aktuálpolitikai bemondások közé ékelve komoly és elgondolkoztató gondolatokat is beleszőttek. A Tasnádi Bence játszotta Orlando-t, az elűzött herceg barátjának fiát, az önfejű, mégis igazi romantikus hőst az első pillanattól fogva megszeretjük cserkész ingjében, aki naív, de mégsem buta mosollyal az arcán lelkiismeretesen hozza a szerepet. Rosalinda karaktere Borbély Alexandra alakításában rendkívül sokszínűre rajzolódott, a fiúnak öltözött hölgy jeleneteiben markáns és erőteljes szövegeivel uralja a színpadot hitelesen eljátszva a szerelmest, az apjában csalódott nőt, a barátnőjéhez hű barátnőt, és egy újszerű, a mai elvárásoknak megfelelő álomnőt alkot meg játékával, aki képes arra a bravúrra, hogy egyszerre legyen ördög és angyal, erősen gyengéd, gyengéden erős. Az előadás egy pontján Rosalinda,  Jaques, és Célia lejön a nézőtér oldalára beszélgetni, és annyira tetszik az így született visszafogott interakció, a színészek emberibbé válása és közeledése, hogy szívesen látnánk az ehhez hasonló jelenetekből többet is az előadás során. A két barátnő, Rosalinda és Célia sokszínű játéka más jelenetekben is csábítóan működik. Szívesen közéjük ugranánk mi is a színpadra, amikor megismerjük őket az este folyamán a fehérnemű reklámhoz hasonlítható viszonyukat bemutató képekben, amikben szellemesen segít a hang és fény technika is.

Bár a részleteiben bravúros, újszerű megoldások rendkívül elbűvölőek és előremutatóak tudnak lenni, a rendező nyilvánvalóan értelmezhetőbbé és karakteresebbé válik majd ha letisztulnak benne is a dolgok a bemutató után és kiértékeli az alkotókkal közös munkájukat.

A Borbély Alexandra és Pálos Hanna alakította női karakterek úgy válnak szinte már ikertestvérekké, hogy alapszemélyiségeik gyökeresen különbözőek. Habár a két színésznő és a viccesen felöltöztetett Keresztes Tamás hármasának testbeszédes játéka zavaróan hosszúra sikeredett és túl sok is volt, a színész nemcsak zenében való jártasságával és komikus öltözetével, de hangulataláfestő és fegyelmezett játékával nagyban hozzájárult a bemutató végén hallható vastapshoz.  Pálos Hanna játéka az előadás végére elhalványul, sokszor töltelékként, néha értelmezhetetlenül flegma zavaró tényezőként van jelen. A mozgásos jelenetekért felelős meghívott vendég, Hegymegi Máté önmagában, jelmez és smink nélkül is egy különösen érdekes figura. Haja elől hosszú, de túlnyomóan kopasz, néhol pontos harci mozgásokat mutat be a videójátékok hangulatát félelmetesen pontosan megidéző módon, olykor sziporkázóan szerencsétlen öltönyös falusi locsoló legényre emlékeztetve kullog ki a takarásba virágcsokorral a kezében. A kecskék között az ő játéka volt a legemlékezetesebb Ónodi Eszteré mellett, aki türelmesen kivárta, hogy kecskejelmezben meghágják, majd levetette a szemüvegét és hitelesen beleszeretett a fiúnak öltözött Rosalindába, majd élethűen sóhajtotta magát a boldogtalan szerelembe.

Fotó : Dömölky Dániel Fotó : Dömölky Dániel

Az előadás egészén látható a fiatal rendező szárnycsattogása, amint próbál repülni karrierje elején a fészkéből kidobott kismadár az illúziók és elvárások partján, a tervek és az álmok lombjai fölött, a karakteres színészek és színésznők hegycsúcsai között navigálva. Minden száj nyitva áll, ahogy nézik az emberek a küzdést. Meg akarja mutatni nekünk mi mindenre képes az ifjú művész. Sokfajta repülési technikát kipróbál sikerrel, és ez a sokfajtaság szétszabdalja a repülés pályáját, az előadás menetét. Bár a részleteiben bravúros, újszerű megoldások rendkívül elbűvölőek és előremutatóak tudnak lenni, a rendező nyilvánvalóan értelmezhetőbbé és karakteresebbé válik majd ha letisztulnak benne is a dolgok a bemutató után és kiértékeli az alkotókkal közös munkájukat. Május 22-ig minden egyes jegy elkelt az előadásra (Április közepén teszik közzé majd a júniusi műsort). Nem véletlenül. Kovács D. Dániel rendezésére  kíváncsi a közönség. Nemcsak érdeklődik,  de szeretne részese is lenni az előre mutató és kísérletezni is merész, bátor rendező felnőtté válálásának, aki talán önmagáról is beszél Jaques szavaival : -“mikor nem nézünk oda, egyenként átcsempészi a gondolatait a mi agyunkba. “

(Március 18.)

A szerző: Bozóky Balázs

Budapesten születtem az ezerszer áldott és átkozott Józsefvárosban. Érettségi után Dániában folytattam tanulmányaimat. Tizenkét éves korom óta írok verseket, első kötetem 2013-ban jelent meg. Fordítok is, leginkább Charles Bukowski-t és dán kortársakat. Szeretem a színházat, magam is nyolc évig játszottam egy stúdió műhelyben a gimnázium és az általános iskola mellett. Célom az, hogy az írásaim által a belföldön és külfüldön élő barátaim és honfitársaim (akik nem tudnak színházba járni) is átéljék ezt a varázslatos világot, hogy velem együtt ülhessenek képzeletbeli pótszékeiken az előadásokon, és hogy konstruktívan részt vehessek a magyar színház fejlődésében.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Scroll To Top