De nem csak a történelem iránt fogékony nézők számára igazi csemege ez a két óra. Személyesen élhetjük át újra, hogyan nyeri meg az első pert az amerikai elnök ellen, milyen családi drámán megy keresztül testvérével, és mennyire szereti és ragaszkodik az igazsághoz és a magyarságához mindvégig ez a makói ember, Pulitzer József, a zsidó származású amerikai demokrata.
Már sokszor elmentem e hely mellett a Dob utcában és mindig felkaptam a fejemet a kiszűrődő zongora szó hallatán. A Gozsdu-udvar végénél / elejénél (ki honnan nézi) található Spinoza színházban jártunk. A színházterem elrejtve található a hátsó részben a kávézó és a zongoraszó mögött. Szerethető ez a hely. Intim atmoszférája és a szokottnál kisebb nézőtere barátságosan fogad, és azt érezteti az érkező nézővel, hogy valamilyen féle titkos szeánszra igyekszik. Párizsban van egy ehhez hasonló kis színház az esküvői ruhák utcájában a Château Rouge metró megálló közelében, de az már cipőboltként működik. A Spinoza még mindig színházként, és ezzel párhuzamosan kávéházként és étteremként is funkcionál. Jövőre lesz 100 éves a Pulitzer-díj, és talán ez adta az ihletet Sándor Annának is, hogy darabot írjon A Pulitzer-ügy címen, ami bemutatásra is került Czeizel Gábor rendezésében. Az utolsó vendégeket maga a rendező kísérte a helyükre, családias volt a légkör és rendkívül sokszínű közönség érkezett a színdarab bemutatójára.
Fotó : Véner Orsolya
Amint felmegy a függöny, egy bírósági tárgyalás kellős közepén találhatjuk magunkat. A Szinetár Dóra alakította bírónő a színpad közepén egy magas pulpituson trónolt, melyet a rendező saját kezűleg festett le besegítve a kosztüm és díszlettervező munkájába (Veréb Dia). Hatalmasnak tűnik ez az egész tákolmány a kis nézőtérről nézve. A bírónő figurája érdekesen válik ezáltal egyben komikussá és félelmetessé. A színpad két oldalán két fából készült frissen festett, szépen megmunkált pad található állvánnyal. A sötét háttér és az egyszerű elemek nem engedik elkalandozni a nézőt, és így a hangsúly a színészek játékára és a dialógusokra terelődik. Végtére is bőven elég a bekötött szemű római mitológiából ismert igazság és erkölcsi erő istennőjének, Iustitiának az ábrázolása a falon ahhoz, hogy egyértelművé váljon számunkra, hogy hol járunk. Titkon abban reménykedünk, hogy vetítések is lesznek az előadás során, mivel az előadás korabeli zenével indult, és a képzelt amerikai utca hangja is behallatszódott a tárgyalóterembe az előadás kezdetén. A rendezői bal oldalon maga Pulitzer József (Fodor Tamás alakításában) áll és kissé hebegve, zaklatottan beszél. Az alkotók megpróbálták a lehető leghitelesebb képét lefesteni az idős Pulitzernek, és minnél autentikusabbra varázsolni a színészt, aki korhű ruhát és ugyanazt az orra csiptethető szemüveget viseli, ami az eredeti fotókon is látható az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb újságírói kitüntetésének alapítóján. A bírónővel folytatott beszélgetés során egyre jobban érdekelni kezd ennek az embernek a története, köszönhetően az író és a dramaturg (Szeredás András) igényes munkájának, a szépen lassan felépített történet kibontásának. A szünet nélküli előadás három főbb egységre bomlik.
Ha a rendező célja az volt, hogy megismerjük Pulitzer József élettörténetét, és jobban tudjuk értelmezni az életútját és cselekedeteit a bennünk keletkező érzelmek által, akkor a terve megvalósult.
Az elsőben Pulitzer József és az amerikai elnök vitájába nyerhetünk mélyebb betekintést. A másodikban a két Pulitzer testvér konfliktusai kerülnek előtérbe. A harmadikban a halálára készülődő Pulitzerrel folytat interjút egy magyar származású amerikai riporter lány. A Szinetár Dóra játszotta bírónő ezért az előadás első és második részében alázatosan teret enged Fodor Tamás játékának, és a Rooseveltet, majd Pulitzer József öccsét, Albertet játszó Makranczi Zalánnak, majd a bájos riporter lány szerepében örvendezteti a nagyérdeműt. A dokumentum-dráma során megelevenednek előttünk ennek a hihetetlenül erős, és nagyra törő karakternek a jellemvonásai, melyeket Fodor Tamás apró részletekkel és teljes odaadással dolgozott ki. De nem csak a történelem iránt fogékony nézők számára igazi csemege ez a két óra. Személyesen élhetjük újra, hogyan nyeri meg az első pert az amerikai elnök ellen ez a makói ember, milyen családi drámán megy keresztül testvérével, és mennyire szereti és ragaszkodik az igazsághoz és a magyarságához mindvégig Pulitzer József, a zsidó származású amerikai demokrata.
Az alkotók méltó emléket állítottak ezzel az előadással a nem mindennapi életútnak. Makranczi Zalánnak egy kicsit hálátlanabb szerep jutott, mivel egyszerre kellett eljátszania két olyan figurát, melyek közül semelyik sem volt Pulitzer József szívének kedves. Néhol fellelhetőek voltak az aktuálpolitikai utalások a játékban és a szövegben is egyaránt, de úgy érezzük, hogy jóval több lehetőség volt adott erre, kiváltképpen az előadás első részében, ahol pert veszít a panamázó elnök és kimutatja a foga fehérét egy születőben lévő új hatalmi forma, a politikai újságírás. Makranczi Zalán nagyon hasonlóan játsza a két különböző karaktert, az elnököt és Albertet. Hasonlóan emeli fel a hangját, érvel, magyarázkodik, védekezik, talán kissé szenvedélyesebbre és harsányabbra véve a figurát Pulitzer öccsének szerepében.
Fotó : Véner Orsolya
Ha a rendező célja az volt, hogy megismerjük Pulitzer József élettörténetét, és jobban tudjuk értelmezni az életútját és cselekedeteit a bennünk keletkező érzelmek által, akkor a terve megvalósult. Bevallom őszintén, hogy az előadás után én is utána olvastam, kedvet kaptam ahhoz, hogy jobban megismerkedjek ezzel a páratlanul egyedi és inspiráló életúttal. Az utolsó rész során megszeretjük az öreg és már majdnem vak Pulitzer Józsefet aki a Szabadság névre keresztelt hajójára menekül a csendért, miközben interjút ad a Szinetár Dóra alakította újságírónőnek. A színésznőnek itt már több lehetőség is adódik a kibontakozásra, a bírói szerepből kibújva hitelesen alakítja a megszeppent kislányt aki csodálattal adózik a híres interjú alanyának.
Miközben rendkívül sok részletre fény derül, Fodor Tamás játékán érezhető volt, hogy jól érzi magát ebben a szerepben, és briliánsan mutatja be ezt az ambivalens személyiséget, aki habár képes volt megnyerni egy pert az amerikai elnök ellen, de családi konfliktusai rendezésére alkalmatlan volt. A három szereplős, három részből álló estét Szinetár Dóra és férje, Makranczi Zalán zárja a Pulitzer-díj által híressé vált alkotók listájának a felolvasásával. Habár a kissé váratlan befejezés által egy kicsit úgy érezzük, mintha egy középiskola angol tagozatos osztályának az évzáró ünnepségén jártunk volna, összességében kijelenthető, hogy egy roppantul szerethető és értékes két órával ajándékoztak meg minket az alkotók.
(Március 20.)
Bozóky Balázs
