Home / Megnéztük / Katurian varázslatos horrortörténetei
Katurian varázslatos horrortörténetei

Katurian varázslatos horrortörténetei

Némileg hosszúra, látványában viszont kifejezetten lenyűgözőre sikeredett Martin McDonagh, A párnaember című drámájának előadása a Radnóti Színházban. Szikszai Rémusz rendezése sötét, misztikus, és – bár díszlete inkább a múltat idézi – enyhén utópisztikus hatást is kelt.

A párnaember esetében szükség is lehet misztikumra, hiszen Martin McDonagh drámája egy fiktív rendőrállamban játszódik. Varga Járó Ilona díszlete sajátos egyvelegét adja egy középkori templomnak és várbörtönnek, mindezt megspékeli azokkal az – a díszlet előbb említett részéből némileg kiemelkedő – irodai, hivatali elemekkel, amelyek az itt ítélkező rendőrség mindennapjait segítik: irodai asztal, szemétkosár, radiátor, illetve egy feltűnően kék ajtajú beépített szekrény a színpad bal hátsó sarkában. Az összhatás egyszerre sötét és abszurd, mintha nem lehetne egészen eldönteni, hogy amit látunk, az fekete humor-e vagy simán csak fekete – humor nélkül. Ezen a helyszínen vallatják Katurian-t, az írót (Pál András), akit azzal vádolnak, hogy bizarr gyilkosságoktól hemzsegő történeteit valóban elkövette, nem csak leírta. (Maga, az előadás címe is az egyik ilyen történetre utal.) Eközben a szomszéd cellában Katurian testvére, Michal (Rusznák András) vár az ítéletre. A történet előrehaladtával egyre többet tudunk meg a bizarr történetekről – és gyilkosságokról, ugyanakkor a vallató rendőrökről is.

Pál András, Schneider Zoltán, Köles Ferenc. Fotó: Dömölky DánielPál András, Schneider Zoltán, Köles Ferenc. fotó: Dömölky Dániel

A két rendőrt, Tupolskit és Arielt játszó Köles Ferenc és Schneider Zoltán játéka hasonló kettősségben mozog, mint a díszlet: ők ketten némileg mintha folyamatosan ellensúlyoznák egymást. Köles, olykor már-már felszínesen magabiztosnak ható, abszurdba hajló – a Monty Python nyomozófiguráit idéző – játékát Schneider mélyebb, érzékibb, zsigeribb jelenléte egészíti ki. Míg Tupolski figurája sokszor csak szórakozottnak, illetve szórakoztatónak hat, addig Ariel figyelmében végig van valami zavarba ejtően ijesztő is. Az előadás egyik nagy csavarja, hogy a végére kiderül: a flegma és tudálékos Tupolski valójában sokkal sötétebb jellem, mint az indulatos Ariel.

…Katurian meséinek bemutatásakor valami annyira varázslatos és csodálatos dolog történik a színpadon, amire bőven megéri odafigyelni. És sodródni ezekben a mesékben, a rendőrökkel együtt, egészen a végkifejletig.

A végkifejlet kialakulásában nagy szerepet játszanak Katurian történetei is, amelyek egy részét meg is jeleníti az előadás. Vizuálisan egyértelműen ezek a legerősebb pontjai a darabnak. A rendőrségi vallatásról eleinte erősen leváló, fantasy-szerű megoldások, mint például a madárként repkedő, majd a levegőben lángra kapó papírlap, vagy a szinte teljesen zöldre festett Bach Zsófia, a magát Jézusnak képzelő kislány szerepében, annyira erős atmoszférát teremtenek, hogy abban – olykor valóban ijesztő morbiditása ellenére is – szívesen benne maradna az ember. Sőt, talán éppen ezen jelenetek nézése közben merjük bevallani magunknak: olykor szeretünk borzongani. Ebben jócskán szerepe van annak is, hogy Katurian történetei már önmagukban is lenyűgözőek, és a maguk módján a rendőrök is elismeréssel, sőt, némileg talán féltékenységgel is olvassák őket – túl azon, hogy valóban megtörtént gyilkosságok pontos leírásaként tekintenek rájuk. Fiktív rendőrállamunkban a mese és a valóság szorosan összeolvad, egy rendkívül bizarr világot hozva létre. És hogy akad-e ebben a bizarr fiktív világban remény? Talán igen. A kulcs mindvégig Katurian műveiben rejlik, és abban, hogy azokat hogyan kell helyesen olvasni. Hogy ezek a művek fennmaradnak-e az örökkévalóságnak, az előadás legvégéig kérdés marad.

Pál András, Rusznák András. Fotó: Dömölky DánielPál Pál András, Rusznák András. fotó: Dömölky Dániel

Szikszai Rémusz rendezése nem áll távol a tökéletestől. Eleinte kicsit nehezen adja magát, az elejéből talán lehetett volna valamivel többet húzni, és olykor a hatásszünetek is mintha hosszabbra nyúltak volna a kelleténél. Ugyanakkor Katurian meséinek bemutatásakor valami annyira varázslatos és csodálatos dolog történik a színpadon, amire bőven megéri odafigyelni. És sodródni ezekben a mesékben, a rendőrökkel együtt, egészen a végkifejletig.

Az előadás adatlapja

A szerző: Stermeczky Zsolt Gábor

Stermeczky Zsolt Gábor vagyok, többnyire a Gábor nélkül. 1992. május 2-án születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Voltam már diák Újpesten és Piliscsabán, kritikus a régi Quart-nál, a jelenleg hibernált Trubadúr magazin online-nál, önkéntes a Trafóban és a Tünet együttesnél. Vagyok a Gömbhalmaz nevű fiatal költői csoport tagja, diák Budapesten, lelkes ifjúsági tag a Katona József Színházban, és kritikus a félonline-on, továbbá a Pótszékfoglalón.

Comments are closed.

Scroll To Top