Az idén hetven éves Bereményi Géza, az idén négyszáz éve halott William Shakespeare-ről szóló színművét Galambos Péter rendezte meg, az előadást a Szabad Tér Színház és a kaposvári Csiky Gergely Színház közös játékában, a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatták be. A Shakespeare királynője finom eleganciával tálalja fel a legnagyobb drámaíró korát és annak politikai viszonyait, különös tekintettel a Shakespeare-t alakító Rátóti Zoltánra.
Az előadás alatt a Városmajori szabadtéri színpadot mindvégig áttetsző függöny takarja el, amelyen túl – egy elegáns szobabelső bútorain kívül – fej nélküli próbababák helyezkednek el különböző pózokban. A díszlet ezzel olyan hatást kelt, mintha nem csak képletesen, hanem a szó szoros értelmében a színház kulisszái mögé látnánk, ahol egy-egy előadás megszületése akár vért és verítéket is kívánhat. A történet alapján meg is van az oka erre a formai megoldásra Galambos Péter rendezőnek, aki egyúttal az előadás díszletét is tervezte, Bereményi Géza színműve ugyanis pontosan erről szól: azokról a korabeli politikai harcokról, amelyek olykor követeltek halálos áldozatokat is, és amelyek járulékos hasznaként egy-egy Shakespeare-dráma is megszülethetett, az aktuális hatalom szemszögéből afféle tanító jellegű szándékkal.

Udvaros Dorottya, Kovács Zsolt. Fotó: Gálos Mihály SamuUdvaros Dorottya, Kovács Zsolt. Fotó: Gálos Mihály Samu

A dráma ritmusa meglehetősen gyors tempóban ugrál, hol az érzelmeivel viaskodó I. Erzsébetet (Udvaros Dorottya) láthatjuk, hol Shakespeare-t (Rátóti Zoltán), és pár közeli munkatársát, így többek között vezető színészét, Richard Burbage-et (Schlanger András). A királynő és a szerző között helyezkednek el azok politikai áskálódók, akik érdekei között Shakespeare, illetve éppen aktuálisan bemutatott műve a darab során ide-oda sodródik.

A történések legnagyobb nyertese Shakespeare marad, és ez még úgy is látszik, hogy Rátóti Zoltán ironikus játékában olykor-olykor talán egy csipetnyi melankólia is felcsillan. Arról nem is beszélve, hogy a finálé éneklésekor a színpad elején a nézőknek háttal fekvő Shakespeare mintha óvatosan még vezényelne is a többieknek.

Ugyanakkor az előadás nem mentes a humortól sem: Bereményi szövege megenged olyan – korszakilag és dramaturgiailag is jó helyen lévő – gageket, mint például Arany János Wales-i bárdok című versének egysornyi beidézése, de hasonlóan jó módon kezeli a káromkodásokat is: a Shakespeare megzsarolásokar az összeesküvők szájából feltörő heves cifraságok jól eltalált módon keltenek ironikus hatást. Mindez persze nem sokat érne a színészek játéka nélkül, amelyek többségében kifejezetten jól működnek: Gyuricza István Francis Baconja egyszerre rafinált és harsány, jelenléte a cselekmény előrehaladtával egyre különösebb, feszültebb figyelmet okoz a nézőben. Kovács Zsolt finom érzékenységgel alakítja az előadás során egyre inkább leépülő Cecil államtitkárt, aki a végén már tolókocsiban érkezik a színpadra. A Richard Burbage-et játszó Schlanger András jó értelemben vett ripacskodása pedig kifejezetten szórakoztató.

Kovács Zsolt, Rátóti Zoltán. Fotó: Gálos Mihály SamuKovács Zsolt, Rátóti Zoltán. Fotó: Gálos Mihály Samu

Persze akikről még feltétlenül beszélni kell, az a két címszereplő. Ebben a tekintetben pedig leginkább dramaturgiai okok azok, amelyek miatt a valamivel ritkábban feltűnő Shakespeare-t alakító Rátóti Zoltán több figyelmet érdemel, mint az I. Erzsébetet játszó – egyébként teljes erejében tündöklő – Udvaros Dorottya. Rátóti finom, visszafogott, ironikusan titokzatos jelenléte az, ami ezt az előadást összességében inkább a színházi, mint a politikai kulisszák mögé helyezi. Mert a királynő tombolhat és hisztizhet is a kegyence, Essex gróf miatt, az előadás végére már más ül a trónon. A történések legnagyobb nyertese Shakespeare marad, és ez még úgy is látszik, hogy Rátóti Zoltán ironikus játékában olykor-olykor talán egy csipetnyi melankólia is felcsillan. Arról nem is beszélve, hogy a finálé éneklésekor a színpad elején a nézőknek háttal fekvő Shakespeare mintha óvatosan még vezényelne is a többieknek. Galambos Péter rendezése őt igazolja: színház az egész világ.
Az előadás adatlapja