A Kolibri Színház ebben az évadban ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A Novák János vezette intézmény egynapos évadnyitó fesztiváljára az ország több gyerekszínházából is érkeztek előadások a Jókai térre. Az alábbiakban ezekből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
Érkezésünkkor már nagyban játszik a Hubay Jenő Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara, előadásukban többnyire közismert dallamokat vélünk felfedezni, így kerülhet sor például a Kockásfülú nyúl zenéjére is. Az ezt követő köszöntőben a Kolibri két színésze, Molnár Zsófia Boróka és Nizsai Dániel üdvözlik a közönséget, és bár úgy tűnik, eleinte idegennek hat számukra a műsorvezetői szerepkör, a későbbiekben belerázódnak, egy idő után Nizsai szinte showman-i lelkesedéssel adja át a terepet az előadások között zenélő Kolibri Harsona Quartettnek.
A jórészt gyerekekből álló közönség lelkesedése – leszámítva az olykor sírásra fakadó legkisebbeket – végig töretlen, a napnak mind a kilenc előadása megkapja a neki kijáró figyelmet. Személyes kedvencként hármat emelnénk ki közülük. A 2011-ben elhunyt Kemény Henriknek, a klasszikus vásári bábszínház legismertebb itthoni képviselőjének munkásságát elevenítette fel a Tatay Színház, vagyis Tatai Zsolt egy személyben. Tatai a már több mint egy évszázada ismert Vitéz László-figura három történetét szőtte össze egy előadásba, hozzátéve mindehhez magát Kemény Henriket, bábfiguraként. Ez utóbbi gesztus mélyen megható, a báb-Kemény Henrik megjelenésekor még gombóc is nőtt a torkunkban. A Vitéz László vándorútja egy nagy múltú, szórakoztató hagyomány tiszteletteljes továbbvitele. A nap folyamán egyébként sor került Kemény Henrik emléktáblájának megkoszorúzására is.
Balra az egész nap üzemelő Vitéz László Bábjáték-automata, jobbra Kemény Henrik emléktáblája fotó: Tóth Berta
A Majorka Színház, vagyis Táncsits Maja és Tapolcsányi András párosának a Malacon nyert királylány című bábelőadása, a Királykisasszony jegyei címen ismert népmesének egy sajátos, abszurd elemekkel alaposan átszőtt átdolgozása. A civilben amúgy egy párt alkotó előadók bátran nyúltak hozzá az alapanyaghoz, így a produkcióban egy-egy utalásszintű Karinthy-, illetve Monty Python-idézeten túl például felbukkan két pók-báb is. Ez utóbbiakhoz kapcsolódik a produkció egyetlen interaktív megmozdulása, amely bátran nevezhető az előadás fénypontjának, már csak abból a pedagógiai szempontból is, hogy talán akad néző, aki emiatt győzi le a pókokkal kapcsolatos félelmét.
Mákszem Lenke az A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című előadásban
A nap legérdekesebb előadása eleinte némi megrökönyödést is kivált a nézőkből: a veszprémi Kabóca Bábszínháznak A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című előadásáról van szó, amelynek elején az előadó a közönségben jelenik meg, meglehetősen feltűnő öltözékben. Eleinte nagyon nem tűnik szimpatikusnak, ahogyan a Mákszem Lenke által alakított figura zsémbeskedve várja, hogy az ígért előadás elkezdődjön, majd annak híján inkább ő maga kezd el mesélni, teljesen hétköznapi tárgyakat használva története elbábozásához: kancsókat, pöttyös bögrét, és hasonlókat. Az egyetlen másik szereplőként feltűnő, teljesen hús-vér kiskutya mellett valószínűleg az előadás szabadtéri jellege is hozzátesz ahhoz, hogy lassan kapcsolunk: hajléktalan-külsejű főszereplőnk maga a királykisasszony, aki elmeséli a saját történetét. Mentségünkre szóljon továbbá, hogy – a nap hetedik előadása lévén – ekkor már némileg fáradtak is vagyunk, de A királykisasszony, akinek nem volt birodalma feltétlenül egy olyan előadás, amit szívesen újranéznénk egymagában, a steril színházi falakon belül is, mert egyszerre tűnik végtelenül szomorúnak és nagyon gyönyörűnek. A mai nap folyamán a legfelnőttebb gyerekmese.
A Kolibri Színház tehát megkezdte huszonötödik évadát. A szünetekben többször elhangzott, hogy a pénztárnál már válthatóak az évadra bérletek, továbbá jegyek a szeptemberi és októberi előadásokra. Éppen ezért – tudósítás lévén – mi sem felejtjük el megjegyezni.
