Egy véresen komolytalan karácsony

A zene lehetne karakteresebb, merészebb, karizmatikusabb, latinosabb, őrültebb. Sok helyen igaz ez a színészek játékára is, mert ez az igazán jól megírt darab szinte könyörög azért, hogy lépjenek már ki a színészek a komfortzónájukból. 

A Hazudj inkább kedvesem! című előadás főpróbáján nem volt teltház, de azért sokan voltunk. Alfonso Paso krimi-vígjátékának a bemutatója szombaton lesz. Znamenák István nemcsak rendezte a két felvonásos előadást, hanem a díszletet is ő kreálta.

A színpadon egy spanyol ügyvéd, Carlos (Marton Róbert) lakásának nappalija elevenedik meg. A fehér falakon fekete-fehér fotók lógnak kiakasztva, jobb oldalon kandalló, spanyol fal, fekete bútorok, visszafogott, elegáns középosztálybéli környezet. Semmi túlzás, semmi oda nem illő tárgy nem kapott helyet a szobában. Sejtelmesen lötyögő zenében világosodik meg a színpad, miközben kigyúlnak a fények a sarokba állított karácsonyfán (zene: Zságer-Varga Ákos). Az előadás egészén érezhető a zenei rendezésbe gondosan fektetett munka. A szappanoperára hajazó dallamok szerves részeit képezik a jelenetek során kiemelt drámai és poénos pillanatoknak. A kicentizett hangulatfokozó zenei aláfestés elrajzolt, hasonló szerepet tölt be mint a tapsgép a tévés sorozatokban. A zene lehetne karakteresebb, merészebb, karizmatikusabb, latinosabb, őrültebb. Sok helyen igaz ez a színészek játékára is, mert ez az igazán jól megírt darab szinte könyörög azért, hogy lépjenek már ki a színészek a komfortzónájukból.

Kicsit úgy érzem, mintha olyan bort kóstoltam volna, ami még nem forrott igazán össze. A darab szövege és cselekménye a tehetséges színészek összeforró merészségével együtt lehetőséget ad a bátrabb, akár szélsőségesebb játékra is…

A házaspár cselédjét, Elisa-t alakító Bohoczki Sára porszívós bohóckodásával már az előadás elején sejteti, hogy mulatságos este elé nézünk. Az általa megformált karakter nem igazán letisztult, ezért értelmezhetetlenül jelenik meg az egyszerre buta, számító, iszákos, és hirtelen cselekvő lány szerepében. A ház úrnőjével, Julia-val (Szamosi Zsófia) való kapcsolata is csapongó, kiforratlan. Olykor utasítja, néhol ugrál neki. Bár a szigorúan megkomponált mozgás technikák akadályait simán vette és halottként is szerves részét képezte az estének, sokkal több színt megmutathatott volna a karakteréből.

Amikor Julia megmutatja a karácsonyi vacsorához felpróbált piros ruháját, dicsérően felsóhajt mellettem egy elegánsan kiöltözött idős úr és neje (jelmez: Cselényi Nóra). Csillog a drága ékszer a nyakában, csillognak a tekintetek is. Szamosi Zsófia játssza az ügyvéd Carlos feleségét, aki unalmában beteges hazugságok hálójába keveredve vergődik, és az őrület határát súrolja  az igaz-hamis játéka, ami gyakran visszatérő meghatározó eleme a jeleneteknek. A whiskey-t ő sem veti meg, és érdekes módon minél többet iszik annál józanabbá válik az est folyamán. Bár karakterének megformálása a második felvonásra határozottan hitelesebbé válik, sokszor bizonytalanul áll a színpadon. A második felvonást sokkal jobban élveztem mint az elsőt, nemcsak a pattogósabb és eseménydúsabb jelenetek miatt, hanem azért is, mert szemmel láthatólag a színészek is otthonosabban mozogtak már a szerepükben a színpadon.

A Carlos-t alakító Marton Róbert feladata feltételezhetően könnyebb volt mint Szamosi Zsófiáé, mert az általa megformált karakter az, akinek a háta mögött zajlódnak az események. A barátját, Lorenzo-t játszó Chován Gábornak köszönhettük a legtöbb komikus pillanatot az este folyamán. A szerethetően és egyben hitelesen is felépített megbolondulása láttán felhőtlenül kacagtam,  és vele együtt drukkoltam azért, hogy derüljön már ki végre az igazság. A Juan-t játszó Böröndi Bence ahhoz képest, hogy a ráosztott szerep milyen gonosz és elvetemült gazember, meglepően szerethető és bolondos figurát keltett életre, ami zavarba ejtően értelmezhetetlen volt. Bregyán Péter alakítása a papnak öltözött rabló szerepében volt a legemlékezetesebb, és a Lorenzo-t játszó Chován Gábor  mellett az ő játékát emelném ki.  A szomszédot, Rosa-t játszó Páder Petrának is hálás szerep jutott. A rövid, de csattanós képekben való megjelenései az elkarikírozott karácsonyi jelmezében osztatlan sikert arattak.

A látottakat összegezve kijelenthetem, hogy egy igazán jól megírt krimi-vígjátékot láttam (fordító: Horváth János) Budaörsön. Remélhetőleg a nyilvános főpróba izgalmának köszönhető a színpadon látott kezdeti bizonytalanság,  és amint jobban letisztulnak a rendező víziói a karakterek megformálásában, várhatóan a jelenetek is jobban egymáshoz illeszkednek majd. Kicsit úgy érzem, mintha olyan bort kóstoltam volna, ami még nem forrott igazán össze. A darab szövege és cselekménye a tehetséges színészek összeforró merészségével együtt lehetőséget ad a bátrabb, akár szélsőségesebb játékra is,  és ezért abban reménykedek, hogy nem veszi el majd az alkotók kedvét az elmaradt vastaps a főpróba után a ma este esedékes bemutatón.
(Szeptember  16.)

Bozóky Balázs