A TAO Dance Theater már ismert névnek számít a világ számos pontján. Tao Ye 22 évesen hozta létre saját társulatát 2008-ban, ami mára az egyik legkeresettebb kínai kortárstánc-együttes lett. A Trafó Kortárs Művészetek Házában volt szerencséje a magyarországi közönségnek is megcsodálnia ezt a meghökkentően eredeti és fájdalmasan progresszív posztmodern csodát a hamarosan véget érő CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretei között.
Rendkívül sokan vagyunk, a nézőtér melletti feljárók lépcsői is megteltek. Sok a külföldi, mellettem két amerikai lány találgatja, hogy vajon milyen lesz az előadás. Még soha életemben nem volt szerencsém kínai táncszínházat látni, de bevallom, hogy az interneten megnéztem pár videót a társulatról, és az alapján mindenképpen egy felejthetetlen estére számítottam. Két különböző darabot mutattak be, a 6-ot és a 7-et, egy szünettel elválasztva a két alkotást.
fotó: Fan XiTao-nak nincsenek emblematikus mozdulatai és nem dolgozik kedvenc témákkal sem. Művei egész egyszerűen egy sorozat részei, sorszámok. Minden előadásának egy szám a címe, amely azt indikálja, hogy hány táncos szerepel benne. Darabjainak továbbá azért is csak számok a címei, mert nem óhajtja korlátozni a nézők kreatív és szabad gondolkozását. Ha valamilyen közös dramaturgiai szálat kéne keresnem a 6 és a 7 előadás között, akkor bajban lennék. Valójában az ő kutató munkája és az emberi test potenciális erőibe vetett hite lenne az a közös szál.
Az elmúlt néhány év során Tao Ye bombaként robbant be a nemzetközi közönség figyelmének a célkeresztjébe. Nem véletlenül. Az embereket a világ minden tájáról elkápráztatja ez a pulzáló és egészen újszerű kifejezési mód az alkotásaiban, ahol “A testiség kutatásában válik szabaddá a lelkünk”- vallja a művész.
A táncosok az emberi testet vizuális elemként ábrázolják anélkül, hogy megmagyaráznák vagy bemutatnák azt. És ez az egész hátborzongatóan jól működik. Az elmúlt néhány év során Tao Ye bombaként robbant be a nemzetközi közönség figyelmének a célkeresztjébe. Nem véletlenül. Az embereket a világ minden tájáról elkápráztatja ez a pulzáló és egészen újszerű kifejezési mód, ahol „A testiség kutatásában válik szabaddá a lelkünk”- vallja a koreográfus.
fotó: Fan XiA szokatlanul hosszan tartó sötétben és lassan erősödő hipnotikus zenében (zene: Xiao He) felsejlik a 6 test (Fu Liwei, Mao Xue, Li Shunjie, Yu Jinying, Huang Li, Ming Da) fekete alakja. Minden fekete. Fekete a padló és feketék a falak is. Félhomály van. Vibrál a fény együtt ringva a testekkel (fény: Ellen Ruge). Díszlet nincs. A 6 testen különös, egybevarrt ruha. Hunyorgok, várom, hogy történjen valami. A mozgássorokat pontosan, és rezzenéstelen arccal hajtja végre ez a már-már valamilyen rovarrá változott 6 főből álló emberláncolat.
Amikor felfogom, hogy valójában itt nem lesz klasszikus történetmesélés, valahol felszabadul a lelkem, és lélegzetemet visszafojtva bámulom a táncosok dinamikus összhangját.
Amikor felfogom, hogy valójában itt nem lesz klasszikus történetmesélés, valahol felszabadul a lelkem, és lélegzetemet visszafojtva bámulom a táncosok dinamikus összhangját. És megtörténik a csoda. A szünetben kapkodom a levegőt, csillog a szemem, úgy érzem, mintha transzba estem volna. A fejemben még keringenek ezek az alakok, mintha egy kulcsot képeztek volna, valamilyen fajta eddig számomra ismeretlen, józan révület hatása alá kerültem.
fotó: Fan XiA szünet után kellemes hangú kínai hölgy figyelmeztet minket, hogy próbáljunk minnél halkabban létezni a nézőtéren. Az átváltozott térben most minden fehérré vált, a zene se szól már a hangszórókból. A 7 táncos saját maga ad ki magából hangokat, a testük hangszerré válik. Jing jang, fekete-fehér, teljessé zárul a kör. A második rész vége felé már elfárad a szemem, habár se történet, se konkrét gondolatébresztő ráébredéseknek nem lehettem a tanuja. Elfárasztott a révület, és rendkívül inspirálóan hatott rám a lélek és a test meghökkentően újszerű ábrázolása. A nagy sikert arató előadás után a csillogó tekintetek megnyugtatnak. A titokba szemmel láthatóan más is beavatódott.
(2016. október 15.)
Bozóky Balázs
