Home / A függöny mögött / Interjúk / Bánk, a legnagyobb kisfesztivál – interjú
Bánk, a legnagyobb kisfesztivál – interjú

Bánk, a legnagyobb kisfesztivál – interjú

Ma indul a Bánkitó Fesztivál, melynek egyre komolyabb a színházi-fesztivál része. Az előadások kurátorával, Schnabel Zitával beszélgettünk a tematikát jelentő korrupció szerteágazó voltáról, az előadások közösségteremtő erejéről és a fesztivál családiasságáról…

  • Ha nyaranta elvetődsz fesztiválokra, akkor milyen színház az, amit szívesen nézel?
  • Az utóbbi években nem nagyon járok fesztiválokra már. Az idei nyáron viszont tervezem, hogy lemegyek Szegedre, a Thealterre. A díszvendég a Mentőcsónak Egység lesz az idén, velük már dolgoztam többször, ezért különösképpen érdekel az idei Thealter.
  • Milyen szempontok motiváltak, amikor az idei Bánkitó Fesztivál színházi anyagát összeválogattad?
  • Most csinálok másodszor válogatást, a tavalyi téma a határ volt, idén a korrupció köré csoportosulnak az előadások. Ezt a témát sokféleképpen körbe lehet járni: mert nem csak politikai korrupció létezik, hanem az emberek magánéletében is napi szinten jelen van az elnyomás, az érdekek hálója, de érzelmi szinten is megtapasztalhatjuk. Tehát a korrupció korántsem egy szűk téma, mint ahogy azt elsőre gondolhatnánk. Decembertől kezdve néztem a korrupció “szűrőjén” át előadásokat, illetve gondolkodtam, hogy melyek lehetnek azok az alkotó műhelyek, amelyeket e téma kapcsán lehívnánk Bánkra.

Ezek azért másféle találkozások ezekkel a témákkal. Egyrészről ezek iszonyatosan felháborító és nyomasztó dolgok: óriásplakátokon szembesülni a kirekesztéssel, a félelemkeltéssel, ráadásul ekkora intenzitással. Másrészről viszont, amikor ezeknek a kérdésköröknek más aspektusai is felszínre tudnak kerülni, és ki lehet őket beszélni, akkor ezért nagyon hálásak tudnak lenni a nézők.

  • …ahogy “színház az egész világ”, úgy “korrupt az egész világ”, nemde? És ha így közelítünk, akkor rendkívül széles az a skála, amelyből egy ilyen tematikához válogatni lehet, nem?
  • Nagyon sokszínűen reflektálnak erre a hívószóra az előadások… Csupán egy-két példát kiemelve: ha klasszikus politikai korrupcióról van szó, akkor mindjárt ott van a TÁP Színház Korrup Schőnje, ha a korrupcióra, mint rendszerszintű elnyomásra tekintünk, akkor fontos előadás a Mentőcsónak Egység-STEREO Akt koprodukciója, a Cím nélkül – ami a hajléktalansággal, a fedél nélkül élő emberek sorsával foglalkozik. Az ő életükben maximálisan hús-vér valójában van jelen a korrupció: a strukturális elnyomás, a hivatalok visszaélései – olyan dolgok forintosítása, melyek egy középosztálybeli embernek nem kerülnek pénzbe. Vagy a SÍN és a MU Színház koprodukciója, a CMMN SNS PRJCT, ami egy előadáson keresztül szól a művészet értékéről: mennyi annak a darabnak az értéke, amit épp nézünk? Egyáltalán: mi az, hogy eszmei érték? – nagyon érdekesen reflektál ez az előadás a kultúra pénzzé válthatóságára. Vagy ott van a Dollár Papa Gyermekei: Bárcsak minden olyan egyszerű lenne, mint amilyen meghízni volt című előadása, ami kifejezetten a Bánki-tóra készülő bemutató, és pontosan arról szól, hogy az emberek személyisége hogyan torzult el a saját korrumpálódásuk során. Valójában persze az összes előadás erre rímel. Pont ebből adódóan és ezért nem is volt nehéz összeválogatni ezt a nagyon gazdag és színes 16 előadást. És akkor még nem is beszéltem Hajdú Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál című előadásáról…

forrás: Schnebel Zita

  • …ami egy baromi jó darab arról, hogy hogyan tudnak családon belül, az érzelmek által korrumpálódni az emberi viszonyok, kötelékek.
  • Pontosan! Zseniálisan jó példa ez az előadás arra, hogy a pénz és az érzelmek hogyan tudnak összeroncsolni biztosnak hitt, szorosnak gondolt családi nexusokat.
  • Hogyan látod: mennyire jó ötlet egy rövid, nyári fesztivált tematizálni? A befogadói oldalról milyen visszajelzéseket kaptál korábban?
  • Bánkon ez, szerintem, igazán jól működik. Azokból a véleményekből, amelyeket “elkapok”,  világosan ez derül ki – és nem csak azokat a véleményeket igyekszem meghallani, melyeket szemtől szembe mondanak. A nézők tavaly nagyon érzékenyen rezonáltak a határ témájára. Érdekes volt látni, ahogy kifejezetten erősítették egymást az előadások. Ez az idén, remélhetőleg, még inkább így lesz. Azonban nemcsak a színházi programok vannak egymással párbeszédben, hanem az egész civil és kult “részleg”. Hiszen a civil és a képzőművészeti programok is mind a korrupció mentén szerveződnek, azokkal együtt, közösen válogatódtak össze – itt minden egy irányba mutat, amit a nézők egy másodperc alatt levesznek , és értenek is.

Nagyon sokszínűen reflektálnak erre a hívószóra az előadások… Csupán egy-két példát emelve ki: ha klasszikus politikai korrupcióról van szó, akkor mindjárt ott van a TÁP Színház Korrup Schőnje, ha a korrupcióra, mint rendszerszintű elnyomásra tekintünk, akkor fontos előadás a Mentőcsónak Egység-STEREO Akt koprodukciója, a Cím nélkül – ami a hajléktalansággal, a fedél nélkül élő emberek sorsával foglalkozik. (…) Vagy a SÍN és a MU Színház koprodukciója, a CMMN SNS PRJCT, ami egy előadáson keresztül szól a művészet értékéről: mennyi annak a darabnak az értéke, amit épp nézünk? (…) Vagy ott van a Dollár Papa Gyermekei: Bárcsak minden olyan egyszerű lenne, mint amilyen meghízni volt című előadása, ami kifejezetten a Bánki-tóra készülő bemutató, és pontosan arról szól, hogy az emberek személyisége hogyan torzult el a saját korrumpálódásuk során.

  • …és nem az ilyenkor a reakciójuk, hogy: “ezt kapom egész évben az óriásplakátokon, az online sajtóban, a híradókban, és most, amikor eljövök lazítani nyáron egy fesztiválra, akkor nem megint ugyanezekről szeretnék hallani!!” Vagy ezek szerint ilyenkor még nyitottabbá, fogékonyabbá válnak e témákra?      
  • Ezek azért másféle találkozások ezekkel a témákkal. Egyrészről ezek iszonyatosan felháborító és nyomasztó dolgok: óriásplakátokon szembesülni a kirekesztéssel, a félelemkeltéssel, ráadásul ekkora intenzitással. Másrészről viszont, amikor ezeknek a kérdésköröknek más aspektusai is felszínre tudnak kerülni, és ki lehet őket beszélni, akkor ezért nagyon hálásak tudnak lenni a nézők.
  • Más ez, mint amikor este héttől tízig elmegyünk a városban színházba: az ember többedmagával – több tucatnyi többedmagával – van “összezárva” a színházi élmény után
  • Igen, ez a fesztivál barátságosabb terep tud lenni, akár egy sokkal gazdagabb táptalaj is egy előadás feldolgozására.

forrás: Schnebel Zita

  • A tavalyi tapasztalataid alapján: a kult programokra, illetve a koncertekre érkező nézők mennyire “vegyülnek össze”? Már ha lehet és érdemes ilyen fajta “csoportokként” vizsgálni a fesztiválra érkezőket?
  • Igyekszünk összehangolni, hogy aki koncertekre is meg színházba is szeretne menni, az megtehesse. 22 óráig tart a Tószínpadon a fő zenei rendezvény, és utána nem sokkal később kezdődik majd az éjszakai színházi program. Abszolút van átjárás a két közönség között – nem is mondható igazából, hogy ez két külön közönség lenne.
  • A régi kapolcsi élményeimre gondolva, ezeknek az éjszakai előadásoknak mindig van valami romantikája, ami egy városi közegben, este hét órakor kezdődő előadásnak – érthető módon – soha nem lesz. Mert ilyenkor a megszállottak, a látni vágyók jönnek össze egy-egy éjszakai színházra.

Bánk egy nagyon hangulatos, természetközeli fesztivál. Nyaralás jellegű azok számára, akik nem akarnak közéleti kérdésekkel foglalkozni, hanem “csak” koncertekre szeretnének járni –ők itt megtalálják a számításukat. Viszont akik közéleti programokra akarnak menni, és érdeklik őket a beszélgetések, szeretnék kifejteni a véleményüket, vagy csak szeretnék hallani, hogy mások, vagy szakértők mit gondolnak a témáról, azok itt bőven kaphatnak az efféle programokból. Bánk tud nagyon politikus, és egyben egy teljesen természetközeli, zenei, kulturális élmény is lenni. Tudna nagyobb lenni, ha akarna. Azonban ez egy döntés a stáb és a vezetők részéről, hogy Bánk olyan akar lenni, mint amilyen most.

  • Egy fesztiválon azért kicsit más az időszámítás. Ott nem számít későinek egy 22.15-ös kezdés. Egy tökéletesen más közeg, más atmoszféra, amiben ezek az előadások remekül képesek működni.
  • A kollektív feldolgozásra, egy-egy előadás csoportos át- és megbeszélésére mennyire van igény a fesztiválon?  
  • Bizonyos előadások után igen nagy. A Cím nélkül előadások után abszolút érződik, hogy szeretnének az előadást követően még beszélgetni a szereplőkkel: Balog Gyula hajléktalan aktivistával, Szenográdi Réka szociális munkással. Most Bánkon szervezett beszélgetés nem lesz ez után az előadás után, viszont nem fog következni utána egyből egy másik program, így aki szeretne, az kérdezhet. De visszatérve az interaktivitásra, jön a Színművészeti Egyetem SzínMűVeletek című, drámainstruktorok által tartott izgalmas foglalkozása, ahol a frissen végzett hallgatók tartanak egy workshopot a korrupció témája köré szőve – ez egy feldolgozó jellegű program lesz majd, a fesztiválozókkal együtt. De Hajdú Szabolcs is fog tartani egy színházi workshopot nem csak szakmabelieknek.

forrás: Schnebel Zita

  • Kiknek, kinek tudnád ajánlani ezt az idei tematikát, illetve a Bánki-tó egészét?
  • Bánk egy nagyon hangulatos, természetközeli fesztivál. Nyaralás jellegű azok számára, akik nem akarnak közéleti kérdésekkel foglalkozni, hanem “csak” koncertekre szeretnének járni –ők itt megtalálják a számításukat. Viszont akik közéleti programokra akarnak menni, és érdeklik őket a beszélgetések, szeretnék kifejteni a véleményüket, vagy csak szeretnék hallani, hogy mások vagy szakértők mit gondolnak a témáról, azok itt bőven kaphatnak az efféle programokból. Bánk tud egy nagyon politikus, és egyben egy teljesen természetközeli, zenei, kulturális élmény is lenni. Tudna nagyobb lenni, ha akarna. Azonban ez egy döntés a stáb és a vezetők részéről, hogy Bánk olyan akar lenni, mint amilyen most. Voltak ötletek, hogy a szomszéd falvak felé terjeszkedjen. Folyamatosan vannak is megkeresések nagy szolgáltatóktól, cégektől, ám akkor színpadot kellene elnevezni róluk, de ilyesmiknek itt nem szeretnénk teret engedni. Ez egy döntés, ez a fesztivál ilyen szeretne maradni.
  • …akik visszasírják a nagyobb, a több évtizedes múlttal rendelkező nyári fesztiválok első éveit, azok pont azt a fajta családias “kicsinységet” sírják vissza, azt az élményt, ami azokból már szükségképp elveszett…

A nézők tavaly nagyon érzékenyen rezonáltak a határ témájára. Érdekes volt látni, ahogy kifejezetten erősítették egymást az előadások. Ez az idén, remélhetőleg, még inkább így lesz. Azonban nemcsak a színházi programok vannak egymással párbeszédben, hanem az egész civil és kult “részleg”. Hiszen a civil és a képzőművészeti programok is mind a korrupció mentén szerveződnek, azokkal együtt, közösen válogatódtak össze – itt minden egy irányba mutat, amit a nézők egy másodperc alatt levesznek , és értenek is.

  • Emlékszem, hogy milyen volt a Sziget akkor, amikor először voltam, úgy 16-17 éve… Ebbe a hibába nagyon sok fesztivál beleesik. Bánk ez idáig még nem esett bele, és nem véletlenül. Bánk egy kisfesztivál szeretne és akar is maradni, és ezzel én abszolút tudok azonosulni.
  • a kisfesztiválok között a legnagyobb kisfesztivál …
  • Igyekszünk is, hogy ez tökéletesen igaz legyen, és maradjon is ránk.

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top