Ebben még semmi pejoratív sincs, hiszen az első nap este a karszalagok átvételénél a programfüzet után érdeklődve ezt az infót kaptuk cserébe, hogy nincs. Aztán este kilenc felé megjött frissen, ropogós narancssárgán – egyből hiánycikk lett.
Ahogy ez a fesztivál is sokak számára annak számít, annak és olyannak, amiből nem lehet eleget tankolni a négy nap alatt ahhoz, hogy kitartson a következőig. Hiánycikk a tengerszemnek nevezett tava, a családiasan ténfergő, útszéleken galoppírozók csapata, az egymást ismerősként szólító ismeretlenek, a színházi előadásaira elevenen rácsodálkozók, a koncertjein önfeledten örülők.

fotó: gabo

Az első nap inkább a nulladik  itt, a startkő, az akklimatizálódás ideje – és az itt nagyon profin, olajozottan működésbe is lendült. Mármint a fesztiválozóknak, mert a helyi vállalkozásként üzemeltetett kemping tulajdonosnője inkább a hogyan nézzük a másikat hülyének játékot játssza. Azt, amelyben a mozgását alkohol nélkül is sajátosan kivitelezőt könnyeden alázza meg, mert ezt a játékot úgy játsszák, hogy a játszó rendíthetetlenül biztos abban, hogy effélét megtenni spontán jópofaság. Ez a fajta házmesterség korrumpálásra sem érdemes. Kár lenne rajta gyakorolni ezt a pénzügyi műveletet – itt most Bánkitón négy napon keresztül amúgy is minden erről szól.
Az idei tematika ugyanis a fesztiválon, a hívószó, ami köré a színházi, a kulturális és zenei programok rendeződnek: a korrupció. Az időjárást sem lenne hasztalan korrumpálni itt a tó körül, hisz elég rendesen fúj a szél a tegnapi vihar után. Az után, mely szent és önfeledt seregletet gyártott belőlünk, amikor este fél tizenkettö magasságában meglepett minket derekasan. Derekasan, hisz a teraszon összesereglett csapatunknak a nádtetőn keresztül is elkezdett a nyakába ömleni az égi víz. „Titanic! Elsüllyedünk!”- szaladt ki valaki száján önkéntelenül.
Talán ezért is esett ma reggel hétkor jól a séta  a tó körül, napfénybe bújni felsőrész helyett, mint a tavi kacsák, akik egészen közel engedtek magukhoz, mert ahogy engem, úgy valószínűleg őket se  érdekelhette e reggelen más, csak a nap reggeli sugarainak nyári melege.

fotó: gabo

Ahol ennyire nagy a népsűrűsége a felszabadultan nyitott és a nyitottan felszabadult embereknek, ott minden süllyedés emelkedés. Ott vesztésre áll könnyedén a korrupció. Egy ilyen világ csak segít azáltal, hogy „még nem készült el”, mert amíg készül, addig is menedéket, helyet ad a nem korrumpálható, Bánkitón kívüli Magyarországnak.
Csatádi Gábor