Home / Megnéztük / Bánkitó, ami még nem készült el – #bankito1.nap
Bánkitó, ami még nem készült el – #bankito1.nap

Bánkitó, ami még nem készült el – #bankito1.nap

 Ebben még semmi pejoratív sincs, hiszen az első nap este a karszalagok átvételénél a programfüzet után érdeklődve ezt az infót kaptuk cserébe, hogy nincs. Aztán este kilenc felé megjött frissen, ropogós narancssárgán – egyből hiánycikk lett.

Ahogy ez a fesztivál is sokak számára annak számít, annak és olyannak, amiből nem lehet eleget tankolni a négy nap alatt ahhoz, hogy kitartson a következőig. Hiánycikk a tengerszemnek nevezett tava, a családiasan ténfergő, útszéleken galoppírozók csapata, az egymást ismerősként szólító ismeretlenek, a színházi előadásaira elevenen rácsodálkozók, a koncertjein önfeledten örülők.

fotó: gabo

Az első nap inkább a nulladik  itt, a startkő, az akklimatizálódás ideje – és az itt nagyon profin, olajozottan működésbe is lendült. Mármint a fesztiválozóknak, mert a helyi vállalkozásként üzemeltetett kemping tulajdonosnője inkább a hogyan nézzük a másikat hülyének játékot játssza. Azt, amelyben a mozgását alkohol nélkül is sajátosan kivitelezőt könnyeden alázza meg, mert ezt a játékot úgy játsszák, hogy a játszó rendíthetetlenül biztos abban, hogy effélét megtenni spontán jópofaság. Ez a fajta házmesterség korrumpálásra sem érdemes. Kár lenne rajta gyakorolni ezt a pénzügyi műveletet – itt most Bánkitón négy napon keresztül amúgy is minden erről szól.

Az idei tematika ugyanis a fesztiválon, a hívószó, ami köré a színházi, a kulturális és zenei programok rendeződnek: a korrupció. Az időjárást sem lenne hasztalan korrumpálni itt a tó körül, hisz elég rendesen fúj a szél a tegnapi vihar után. Az után, mely szent és önfeledt seregletet gyártott belőlünk, amikor este fél tizenkettö magasságában meglepett minket derekasan. Derekasan, hisz a teraszon összesereglett csapatunknak a nádtetőn keresztül is elkezdett a nyakába ömleni az égi víz. “Titanic! Elsüllyedünk!”- szaladt ki valaki száján önkéntelenül.

Talán ezért is esett ma reggel hétkor jól a séta  a tó körül, napfénybe bújni felsőrész helyett, mint a tavi kacsák, akik egészen közel engedtek magukhoz, mert ahogy engem, úgy valószínűleg őket se  érdekelhette e reggelen más, csak a nap reggeli sugarainak nyári melege.

fotó: gabo

Ahol ennyire nagy a népsűrűsége a felszabadultan nyitott és a nyitottan felszabadult embereknek, ott minden süllyedés emelkedés. Ott vesztésre áll könnyedén a korrupció. Egy ilyen világ csak segít azáltal, hogy “még nem készült el”, mert amíg készül, addig is menedéket, helyet ad a nem korrumpálható, Bánkitón kívüli Magyarországnak.

Csatádi Gábor

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top