E hét csütörtökön kezdődik az I. Nemzetközi Roma Storytelling Fesztivál a Stúdió K-ban. Balogh Rodrigóval beszélgettünk a fesztivál kialakulásának előzményeiről, a kultúrexpanzió lehetőségéről és még sok másról is…
  • A Stúdió K-ban lesz a következő nagyszabású, amolyan  „szerelemmunkád” – a projekt szótól, itt azt mondtam: „lábrázásom van“, tudom –  ahol a I. Nemzetközi Roma Storytelling Fesztiválon négy előadást láthatunk. Honnan jött ennek a fesztiválnak az ötlete, miért gondolod fontosnak ennek az eseménynek a létrehozását?
  • Összetett dolog ez, és több mint két évvel ezelőttre nyúlik vissza a történet. Berlinben vetítették a Tollfosztás című filmünket a színházi világnapon 2015. március 27-én, és a berlini Collegium Hungaricumban volt egy nézőnk, aki az előadást követően felkért minket, hogy nyújtsunk be kurátori koncepciót arra,  miként gyűjtenénk össze Európában az összes cigány színházi alkotót és alkotást. Nagyon meglepődtünk ezen a felkérésen, de belevágtunk, és két hónap alatt leraktunk az asztalra egy koncepciót. Eltelt másfél év, és ott tartottunk, hogy Oroszországtól Nagy – Britanniáig, 1887-től napjainkig összeszedtünk mindent, amit missziószerűen csináltak és egyben valóban profi is.

Valójában a lényeg az volt, hogy Európában létre jöjjön egy leltár, ami az összes cigány produkciót, mint önreprezentáció képes legyen felvonultatni, megmutatni. Ez a folyamat sok művészeti területen elindult már egymással párhuzamosan – mi a Független Színházzal a drámairodalomra, a színházra és a cirkuszra vállalkoztunk. Csodálatos értékekkel találkoztunk. Olyanokkal, melyeket ha ismerne az európai mainstream színházi szakma, akkor képes lenne azt igen nagy mértékben motiválni.

  • Mi alapján döntöttétek el, hogy mi számít profinak és mi amatőrnek?
  • Először is írjuk körbe, hogy mi az a cigány színház. Ahány helyen jársz, annyi féle cigány színház van, szinte.  Nyilván hoznunk kellett egy koherens döntést, és arra jutottuk, hogy ahol az alkotók zöme roma, azt nevezzük cigány színháznak – ahol egyben megvalósulhat az önreprezentáció is. A másik fontos dolog: legyen roma a téma. A harmadik fontos szempont a nyelv kérdése – valamilyen cigány nyelven legyen: romani, beás, lovári –  szinte mindegy is.

forrás: Balogh Rodrigó

  • Hogyan kezdtétek a kutatást, milyen kihívásokkal néztetek szembe?
  • Először feltérképeztük, hogy kik vannak, voltak e téren a „palettán”. Aztán megkerestük a még élő alkotókat, és rajtuk keresztül szisztematikusan feltártuk a múltat. Természetesen kapcsolatba léptünk jogutódokkal is. Hárman dolgoztunk ezen az adat gyűjtésen: Kondi Viki, aki máig velünk van, Illés Marci és én, illetve mellettünk volt még egy audiovizuális csapat is, akik arról gondoskodtak, hogy a jelenleg még műsoron lévő előadásokat profi módon felvegyük, hogy aztán archívumba kerüljenek ezek az alkotások. Valójában a lényeg az volt, hogy Európában létre jöjjön egy leltár, ami az összes cigány produkciót, mint önreprezentáció képes legyen felvonultatni, megmutatni. Ez a folyamat sok művészeti területen elindult már egymással párhuzamosan – mi a Független Színházzal a drámairodalomra, a színházra és a cirkuszra vállalkoztunk. Csodálatos értékekkel találkoztunk. Olyanokkal, melyeket ha ismerne az európai mainstream színházi szakma, akkor képes lenne azt igen nagy mértékben motiválni.
  • …azaz: egy olyan helyzetet teremtetek ezáltal, melyből mindenki profitálhat…
  • Szerintünk a Cigány Színház nem kisebbségi, hanem többségi ügy! Fontos, hogy ne egy öncélú, üggyé váljon mindez, hanem ezáltal megvalósulhasson kultúrexpanzió, ami által mindenki gazdagodhat. A Romarchive egy német állami projekt volt, melyet a Kulturstiftung bonyolított, amiből mi tavaly novemberben kiszálltunk. Mert szakmai, etikai szempontból nem volt vállalható számunkra az elvárás, amit felénk közvetítettek. Elérkeztünk egy ponthoz, amikor azt mondtuk: ezt úgy kell tovább folytatnunk, azon szempontok szerint, ahogy elkezdtük. Éreztük, hogy roppant példamutatóak azok, akik ezekben a gyűjtött darabokban szerepelnek. A stábunk is kicsit olyanná vált, mint ők. Minden drámai hős aktivitásban van. Minden drámai hős döntést hoz, felelősséget vállal, és a  változás erejét hordozza. Úgy döntöttünk, hogy tovább folytatjuk a munkát a németek nélkül. Ennek első lépcsőjeként az archívum számára kiválasztottunk 45 produkciót – országoktól, alkotóktól függetlenül. A fő elvárás az volt, hogy képes–e motiválni vagy sem a többséget?

A fesztivál fontos célja, hogy a színházi és filmes szakma jelen legyen, kiváltképp azok, akik a jövőben szeretnének ezzel a témával foglalkozni.  Népszerűsíteni szeretnénk az önreprezentáció fontosságát. Ha összeállna egy cigány színházi társulat, melyben természetesen lehetnek nem cigányok is , akkor abba érdemes lenne befektetni., ahogy egy társadalomba,  ahogy az oktatásba is érdemes, és még sorolhatnám… Magyarországon a rendszerváltozást követően Budapesten felosztották a színházakat, és nem gondoltak arra, hogy a nemzetiségieknek is kellene színház.

  • Fontos volt, hogy aktuális témákkal foglalkozzanak ezek a produkciók?
  • Főleg a jelenkorra is ráhúzható problémákat vagy értékeket kerestünk – az értékek fontosabbak szerintem. A végére 14 országból 15 alkotócsoporttal és 6 egyéni alkotóval maradtunk napi, heti kapcsolatban, és folyamatosan elláttuk egymást szakmai tanácsokkal.
  • Tudnál említeni erre egy példát?
  • Például nem mindegy, hogy mit mutatsz meg egy alkotásból. Nyilván a teljes alkotást nem lehet közzé tenni, mert  ezzel elértékteleníted az alkotást, ezért  csak részletekbe tudsz belemenni. Kialakítottunk 6 narratívát, aminek az alapján az egész archívumot felépítettük. Nagy szakmai egyetértésben dolgoztunk az alkotókkal, szigorúan csak szakmai kapcsolatot ápolunk velük.
  • Hogyan lehet ezt szélesebb körben ismertté tenni?

 

  • A színház  olyan műfaj, ami a pillanaté.  Ma megtörténik, holnap már nem lesz. Ebben segít a filmes rögzítés. A színházi előadások terén a filmes feldolgozás olyan, mint a házépítés során a kert: ha marad rá pénz, jó, ha viszont nem, hát akkor így jártunk. Ha kultúrexpanziót akarsz megvalósítani, akkor nagyon profin kell  dolgoznod: bámulatos képekkel, gyönyörű hanggal, lélegzetelállító vágással kell élned benne. A lehető legjobbat akarjuk kihozni ezekből az előadásokból, hogy a jövőben mind a 45-ből az a tovább szűkített 30 elkészüljön, és ez nem egy – két napos munka. Olyan alkotásokról van szó,melyek segítenek átvészelni a mindennapi életünk viharait, azokat, amelyek körülöttünk Európában és Magyarországon kavarognak. Az alkotók által kreált hősök sokat tudnának segíteni a fiataloknak az útkeresésben, és azoknak, akik bármilyen cigány témához nyúlnak színházi vagy filmes alkotóként. Mert ez az anyag az önreprezentációnak egy olyan izgalmas képét mutatja meg, melyre egy nem cigány ember az élete során nem is gondolna. Tudod, amikor a gondolatviláguk, a lelkületük  ott van előtted megjelenítve, akkor mindez hirtelen tök érthetővé válik. Mert  gyakran félreértjük egymást. Az elmúlt évtizedekben számtalan kutatási anyag jelent meg cigányokról, melyek kapcsán végtelenül szégyenkeztem:  „ilyenek, hogy az ördögbe történhettek?”.
forrás: Balogh Rodrigó
  • Többnyire rombolás van és lejáratás…
  • Igen, azonban lehet ezen csavarni. Próbáljuk a  másik oldalt is megmutatni: kapjanak egy másik szempontot is! A cigányokra lehet ezer jelzőt sorolni… Ám valójában ők is olyanok, mint a többségi társadalom: viselkedésük annak a leképződése, semmi egyéb. Ugyanazt a szekeret toljuk, ugyanabban a hajóban evezünk. Miért lennénk különbek? A döntéshozóink is ugyanolyan korruptak, mint a nem cigányok döntéshozói.
  • Akkor talán kijelenthető:  a fesztivál célja az is, hogy ezt megmutassa?
  • A fesztivál fontos célja, hogy a színházi és filmes szakma jelen legyen, kiváltképp azok, akik a jövőben szeretnének ezzel a témával foglalkozni.  Népszerűsíteni szeretnénk az önreprezentáció fontosságát. Ha összeállna egy cigány színházi társulat, melyben természetesen lehetnek nem cigányok is , akkor abba érdemes lenne befektetni., ahogy egy társadalomba,  ahogy az oktatásba is érdemes, és még sorolhatnám… Magyarországon a rendszerváltozást követően Budapesten felosztották a színházakat, és nem gondoltak arra, hogy a nemzetiségieknek is kellene színház.

A fesztivál például egy igen erős fény lehet. Budapestre jön négy alkotó, mutatnak valamit, nem biztos, hogy náluk van a bölcsek köve, azonban hátha csavarintanak egyet a jelenlegi helyzeten. A Stúdió K-ban tökösek, bátrak voltak, és azt mondták: gyertek ide, tudjuk, hogy minőséget csináltok, és játsszatok nálunk. Nézd, mi zömmel cigány emberek vagyunk, nincsen színházunk, és nem is akarunk úgy tenni, mintha lenne. Egy színház méreg drága. Nekünk erre nincsen pénzünk. Ha megnézed a támogatóink logóit, ott a magyar címer nincs jelen.

  • Talán a a kisebbségek voltak a legnagyobb vesztesei a polarizált kulturális életnek…
  • Abban a pillanatban zárult be a színházi szakma. Mert nem engedett be maga soraiba nem „szín magyar” szempontokat, szemléletet. Ez mostanra már kulminálódott. Olvasom a kritikusok írásait, már-már apatikus állapotban vannak. Szinte minden évben ugyanaz ismétlődik, akad egy-két kimagaslóan jó előadás, de inkább középszerű dolgok történnek ebben a színházi struktúrában. A hazai színház világa még mindig egy zárt világ. Ebből így nehezen lehet fejlődni, azt érzem…
  • Látod azért a fényt az alagút végén?
  • A fesztivál például egy igen erős fény lehet. Budapestre jön négy alkotó, mutatnak valamit, nem biztos, hogy náluk van a bölcsek köve, azonban hátha csavarintanak egyet a jelenlegi helyzeten. A Stúdió K-ban tökösek, bátrak voltak, és azt mondták: gyertek ide, tudjuk, hogy minőséget csináltok, és játsszatok nálunk. Nézd, mi zömmel cigány emberek vagyunk, nincsen színházunk, és nem is akarunk úgy tenni, mintha lenne. Egy színház méreg drága. Nekünk erre nincsen pénzünk. Ha megnézed a támogatóink logóit, ott a magyar címer nincs jelen.
  • …és igény sincs rá? Mihaela Dragan tavaly egy interjú során azt mondta, hogy a fő célja egy romániai cigány kőszínház.
  • Ha ez a célja, akkor lesz is. Magyarországon ez nem tud megvalósulni jelenleg. Magyarországon egy cigány színház létrehozása politikai ügy. Azonban nem csak itthon az, hanem Nyugat-Európában is. Nem véletlen, hogy Putyin, Ukrajna, és Szlovákia tart fönn cigány kőszínházat… Egyáltalán nem véletlen.
  • …ez egy Európával szembemenő dolog lenne?
  • A nemzetiségeinknek lehetőséget kellene teremteni ahhoz, hogy a kultúrájuk fennmaradjon A moszkvai Romen Színház Sztálin óta működik, a kultuszminiszter hozta létre 1931-ben, de az összes nemzetiségnek volt intézménye, nem csak a cigányoknak. Szlovákiánál megtorpant ez a folyamat. A Nyugat retteg attól, hogy cigány szellemi tőkét, értelmiséget neveljen. A cigányok legnagyobb gondja az  hogy nincs szellemi tőkéjük. Vagyunk kábé ezren értelmiségiek az országban, és mindenki tőlünk várja, hogy majd mi integráljuk a népünket. Miközben nincs sem befogadó társadalom, sem gazdasági háttér az integrációhoz. Ezer ember nem tud csodát tenni. Pont.

forrás: Balogh Rodrigó

  • Kik támogatnak?
  • Magán támogatóink vannak. Emberek és alapítványok. A fő támogatónk, a londoni Badur Alapítvány, ők igazából  az oktatást támogatják. De valójában ez az egész úgy indult, azért hogy ne „csak” egy fesztivál legyen, hanem hogy az alkotókkal közösen egy oktatási módszertant is létrehozzunk. Mind a négy drámában vannak olyan részek , döntések, viszonyok, áldozatok, hősök, változások, melyek nagyon sokat adhatnak a középiskolás és az egyetemista korosztály számára. Mindegyik a hős téma köré épül. Publikálni fogjuk az elkészült alkotások részleteit.
  • Felvettétek a kapcsolatot az oktatási minisztériummal?
  • Nem tárgyalunk minisztériumokkal. Az összes kormányzat és párt vállalhatatlan a számunkra. Az állami támogatás igénybevétele egy csapda. Ellustít. Nem akarunk semmit sem csinálni az adófizető polgárok pénzén. 2004-től végig néztem, ahogy ezek az alternatív csapatok darabokra szedik egymást. Emlékszem, az RS9 Színházban ültem a büfében, amikor az alternatív színházi keretnek a jelentős részét megkapta a Krétakör. Aztán jöttek az újak, már amennyire jöhettek, és mindig volt egy differenciáltság. Gyönyörűen működött az oszd meg és uralkodj politikája. Régi és jól bevált recept ez. Mi ebbe a sorba nem akarunk beállni.

Ha roma fiatalok között csinálod mindezt, akkor nagyon érdekes az, amikor átváltanak a saját „hősiességeikre”. Tudod, ha cigányként valaki bekerül egy egyetemre, az már önmagában véve  hősiesség, számunkra legalábbis.  Ezt szeretném a fesztiválon keresztül megmutatni, hogy egy ilyen típusú befektetés igenis  érdemes lehet. Nem csupán a Stúdió K-nak, hanem  másoknak is.

  • …azért volt együttműködésetek a mainstreammel.
  • Nézd, volt egy Tollfosztás a Budapesti Tavaszi Fesztiválon 2010-ben, de igazából nem arra számítottak, hogy ezt kapják. Azt hitték, majd  pár cigány gyerek tapsikol egyet-kettőt a színpadon, és megtapsolják. Hát nem ezt kapták. Meglepődtek. Semmilyen szakmai visszajelzést nem kaptunk, de ebben sincsen semmi újdonság.
  • A maga kategóriájában egy nagy elismerésnek örvendő produkcióról beszélsz.
  • Megy a híre, de ez egy „lokális maximum”, ami körül ez az alkotás meg is marad. Európában nem lehetséges a kényszeredett tolerancia maximumánál többet kihozni az emberekből. A nagy lehetőség abban rejlik, hogy minőséget pakolj le az asztalra – én ebben hiszek. Lehet csavarintani a helyzeten, és lehet motiválni.
  • A módszertanról és a jövőről tudnál beszélni?
  • Az első kilencven perces workshopon, amit főleg roma szakkolégiumokban tartunk – egy nem roma csoport lesz, az ELTE Romakép Műhelye – ahol megkapják a négy hős helyzeteit, és az azt követő kilencven percben megnézik a fiatalok a körülöttük lévő hősöket. Egyszer csak elkezdenek erre a témára reagálni. Ha roma fiatalok között csinálod mindezt, akkor nagyon érdekes az, amikor átváltanak a saját „hősiességeikre”. Tudod, ha cigányként valaki bekerül egy egyetemre, az már önmagában véve  hősiesség, számunkra legalábbis.  Ezt szeretném a fesztiválon keresztül megmutatni, hogy egy ilyen típusú befektetés igenis  érdemes lehet. Nem csupán a Stúdió K-nak, hanem  másoknak is.

forrás: Balogh Rodrigó

  • Lesz folytatás?
  • Akkor legyen, ha annak lesznek szellemi és szakmai alapjai. Ha mégse, akkor ne legyen. A storytelling általában egy- vagy kétszemélyes műfaj. Anyagilag nem rokkanunk bele, de nagyszínpadi produkciókat képtelenek vagyunk Magyarországra hozni vagy külföldön megrendezni, mert az meghaladja az anyagi képességeinket.

Nem tárgyalunk minisztériumokkal. Az összes kormányzat és párt vállalhatatlan a számunkra. Az állami támogatás igénybevétele egy csapda. Ellustít. Nem akarunk semmit sem csinálni az adófizető polgárok pénzén. 2004-től végig néztem, ahogy ezek az alternatív csapatok darabokra szedik egymást. Emlékszem, az RS9 Színházban ültem a büfében, amikor az alternatív színházi keretnek a jelentős részét megkapta a Krétakör. Aztán jöttek az újak, már amennyire jöhettek, és mindig volt egy differenciáltság. Gyönyörűen működött az oszd meg és uralkodj politikája. Régi és jól bevált recept ez. Mi ebbe a sorba nem akarunk beállni.

  • Miért kell workshopokat tartani, és miért kell a módszertan?
  • Ha megnézed a antik görög demokráciát, a francia helyzetet, az amerikai modern demokráciát, a századfordulós Csehov Oroszországát, vagy akár a magyar helyzetet, akkor belátod,csak akkor válhatunk sikeres, dönteni tudó aktív polgárokká,  ha vannak drámai hőseink, akiken keresztül internalizálható az „itt és most“ aktivitásban lévő, dönteni képes, felelősséget vállaló és változást hozó hős sikerének és bukásának kérdései.. Az európai polgár értékeiről beszélek. A láttatott cigány hősök szellemi alapot fognak képezni, példát fognak adni nekünk, és ha ezeket nem mutatjuk fel, akkor elkövetjük az összes hibáját az eddigi integrációs törekvéseknek. Eurómilliárdok ömlöttek  ebbe a területbe, de nem helyeztünk hangsúlyt a gazdasági integrációra. Európa cigányai nem polgárosodtak. A polgárosodás folyamatát segítené a hősök ismertté válása. Az európai polgár értékeinek mentén működő roma hősöké. Ezért van szükség a módszertanra és a terjesztésére, társadalmiasítására. Kortárs trénerek fogják tartani a workshopokat, profi oktatók, akiket 2013 óta képzünk. Ez egy hosszú folyamat, végigkísérjük az embereket az útjukon, nem hagyhatjuk elveszni őket.

 

Bozóky Balázs