A Német Színházi Szövetség (Deutscher Bühnenverein) Faust-díjra jelölte Mundruczó Kornélt a Proton Színház Látszatélet című előadás rendezéséért!
„Egyetlen hatalmas, teljes realitással berendezett, a kényszerbérlet időszakából megmaradt Bajcsy-Zsilinszky úti polgári lakás, melyben az özvegy cigányasszony (Monori Lili) hallgatja a banki ál felszámolót (Rába Roland). Mindezt az első jó húsz percben, Mundruczó Kornélhoz híven, csak vászonra vetített videóképként követhetjük. De totálisan jól is járunk így, mert Monori Lili tekintetének nagy totáljában benne van a mellőzöttség-kitaszítottság és a mindennel ellenszegülni kész élni akarás. Ő, Monori Lili nem adja fel: kendőzetlenül, szűrők nélkül mutatja lelkét, amelyben ezt a sokunkkal közös sorsot éli.
fotó: Rév Marcell
Ám a megbélyegzettség számlálhatatlan sebétől függetlenül az élni, túlélni akarás lesz az, ami az életnedvet pumpálja benne. Ő maga lesz minden üldözött, minden semmibe vett és megalázott megtestesülése, mintha a magyar társadalom tudatalattija költözne be az érrendszerébe – így játszani ebben az országban nekünk – ez az, amire csak ő képes. Mundruczó olvasatában egyetlen közös élet van a kitaszítottságban – mindegyikünk ugyanezt éli. Átfordul ez az egyszobányi-kétszobás bérlakás. Pont úgy, ahogy az elöltöltős mosógép dobja is megtesz egy 360 foknyi utat. Nyílnak a szekrényajtók, ömlik ki tartalmuk.
Egy Tarkovszkij-film finomságával viszi tovább Monori Lilinek a vitatkozás során fokozatosan szétcsúszó, a fizikai létből átszublimáló intenzitást ez a forgástól létrejövő tárgy-szétcsúszás. Azonban az Expobeli előadáson itt nagyobb sebességre kapcsoltak: a csúszásból zuhanás lett – így is lehet, csak akkor máshova helyeződnek Mundruczó hangsúlyai, sajnálatosan. Minden folyamatosan fejére áll – ám végső soron minden ugyanoda kerül vissza, ahonnan 360 fokkal korábban elindult. Ez a központi ötlet – ami egyben e darabban az első és egyben az egyetlen rendezői dobása is – iszonyatos lélektani erővel bír. Alternatívba legyártott kommersz ez – amit Mundruczó esetén szentségtörés leírni – azonban ettől a Mundruczó-rendezés egyedi ereje ellentmondást nem tűr.” (Csatádi Gábor)
A legjelentősebb német színházi díj minden esetben az előző év legjobb színházi teljesítményeit jutalmazza, azokat a művészeket tüntetik ki vele, akiknek a munkája irányadó a német színház számára. A jelölés hatalmas elismerésnek számít, főleg, hogy a díj történetében most először került a jelöltek közé nem német színház, jelen esetben egy független magyar társulat, a Proton Színház produkciója.
