Egy próba intimitása

A Dollár Papa Gyermekei előadása, A Tágra zárt szemek próbája, címéhez híven Stanley Kubrick utolsó filmje elképzelt színpadi verziójának próbáját mutatja be. Az ötlet elsőre zavaróan „kicsinek” tűnhet, azonban a térelrendezésnek, a színészi játéknak, és az előadás leplezetlen próba-jellegének összessége ezt a „kicsinységet” végtelenül szimpatikus és egyben nagyon fontos intimitássá alakítja.
A Trafó emeleti termébe belépve egy, a körhöz képest meglehetősen amorf alakzatban elrendezett székek fogadják a nézőt. A színészek közül Urbanovits Krisztina és Ördög Tamás már a játék,- és nézőtérben vannak. Jelenlétük teljesen civil, ahogyan a térbe szinte észrevétlenül megérkező Láng Annamária megjelenése akként hat elsőre. Maga az előadás – amely egy előadás próbájáról szól – akkor kezdődik el egyértelműen, amikor Rába Roland rendező-főszereplőként megérkezik a terembe: ebben a pozíciójában a Tágra zárt szemek című Kubrick-filmből készülő előadás összes női karakterét kedvesére (Lángra) osztotta, akit végig kíméletlen vehemenciával instruál is. A Tágra zárt szemek próbája leginkább e két karakter – a színész-rendező, illetve a kedveseként létező színésznő – kapcsolatáról szól. Ördög Tamás, aki Tágra zárt szemek további férfiszerepeit játsza, valamint Urbanovits Krisztina, mint az előadásbeli darab sújója – inkább csak asszisztálnak kettejük szakmai, magánéleti vitáihoz. Stanley Kubrick filmjéből (amely Arthur Schnitzler Álomnovella című regénye alapján készült, és amelynek szereplője egy fiatal pár, akik aztán az egymás megcsalásának kérdéséből kiindulva, egy hosszú és ijesztő párkapcsolati válságon mennek keresztül) csak az előadás próba-jellege miatt hangzanak el részletek, amelyek azonban jól működően,  összhangban vannak Láng Annamária és Rába Roland karaktereivel.

Mindazonáltal egy pár dolog nagyban nehezíti a színház és a valóság közti különbségtételt. Az egyik ilyen a térelrendezésnek az az egyszerű sajátossága, hogy itt nagyon nincs szétválasztva színpad és nézőtér, a próbáról szóló előadás végig a nézőkkel azonos szinten zajlik. A másik pedig az a tény, hogy az előadás karaktereinek nincsenek neveik: annak során végig Annamari, Roli, Tomi, és Kriszta próbálnak a szemünk előtt, eredeti, civil neveiken szólítva meg egymást. Rendkívül sajátos és izgalmas értelmezését láthatjuk tehát a színház a színházban-jelenségnek, amely értelmezésben az a különösen pikáns, hogy nem következetesen eldönthető az, hogy mikor látunk valóban egy előadás kulisszái mögé, és mikor kapjuk annak csupán az illúzióját.
Ezzel a megoldással a Tágra zárt szemek próbája egy olyan szakmai és egyúttal magánéleti intimitás részesévé teszi a nézőt, amelyen belül semmi megbotránkoztató nincs például abban, hogy valaki – fizikai valójában – vetkőzni kezd. A meztelenség a színésznek ezen a próbán nem csupán lelki értelemben vett feladata. Először Láng Annamária jön zavarba saját fedetlen melleitől az egyik jelenet próbája közben, majd közte, és az őt instruáló Rába Roland között kezdődik meg egy olyan – egyszerre szakmai és magánéleti – adok-kapok, amelynek csúcspontjaként Rába teljesen meztelenül, őrjöngve magyarázza, hogy neki igenis jó teste van. Ezt követően azonban mindketten visszaöltöznek, a próba pedig folytatódik tovább, mintha mi sem történt volna.

Mindebből következik: a Tágra zárt szemek próbájának közege egy, minden – a próba-jellegből adódóan látszólagos – zártsága ellenére is szabad közeg. Szabad, abban az értelemben, hogy a közeget alkotó egyének nem rejtegetnek egymás elől semmit. A szakmai jellegű megjegyzések itt minden feszengés nélkül válhatnak személyes, magánéleti jellegűvé, hogy aztán az így kiadott feszültséggel együtt lehessen folytatni a próbát. Itt elférhetnek olyan mondatok, hogy „A feminizmus lerágott csont. Manapság a nők azt csinálják, amihez kedvük van. Csak az a szörnyű, hogy nincs kedvük”, mert a személyes sík mellett – vagy talán éppen abból kiindulva – hatnak úgy szakmailag, hogy abból építkezhessen ez a próbaként reprezentált előadás. Így lehetséges az, hogy amikor végül Láng Annamária és Rába Roland elpróbálják a Kubrick-film zárójelenetét, abban már nem csak a filmbéli karakterek jutottak túl egy kapcsolati válságon, hanem a színész-rendező és színésznő párja is.
A Dollár Papa Gyermekei előadásának halhatatlan érdeme, hogy egy olyan ideális művészvilágot teremt, amelyben a szakmaiság és a magánélet végig felvállaltan kölcsönhatásban vannak egymással. Ez a világ pedig – akárcsak az általa elpróbált Tágra zárt szemek világa – képes bármilyen kapcsolati válság átvészelésére.