Home / Music-kell! / Az Operett tavaszi nagy vállalkozása: Marie Antoinette
Az Operett tavaszi nagy vállalkozása: Marie Antoinette

Az Operett tavaszi nagy vállalkozása: Marie Antoinette

Az idei évad legnagyobb vállalkozására készül a Budapesti Operettszínház. Január 11-én megkezdődtek a Marie Antoinette próbái. Lévay Szilveszter látványos musicaljének magyarországi bemutatóját, mely a tragikus sorsú francia királyné életét dolgozza fel egészen eredeti megközelítésben, két nő párharcát és drámáját állítva a középpontba, március 4-én tartják a Nagymező utcai zenés teátrum nagyszínpadán.

A musicaljátszásban létezik olyan út, amely a zenés színházat értékes színházi formának tartja és a szórakoztatáson belül fajsúlyosabb dolgok közlésére is vállalkozik és bizonyos témákról komolyabban szeretne beszélni. Ennek a tétje is erősen benne van a mostani vállalkozásunkban. – Hangsúlyozza Kerényi Miklós Gábor, a darab rendezője.

Lévay Szilveszter és Michael Kunze darabja emberi sorsokat mutat fel, és azt üzeni: nem lehet előre tudni, kit hova „pottyant” az élet, kiből lesz gazdag úrinő és kiből nincstelen forradalmár. Olykor még az is váratlan és véletlenszerű módon derül ki, ki kinek a rokona, avagy a testvére. Miért lehet fontos számunkra ez a darab? A műben van egy izgalmas feltételezés, miszerint Marie Antoinette-nek van egy féltestvére, aki nyomornegyedben él, mert az apja, a császár félkapcsolatból nemzette. Ők találkoznak a Nagy Francia Forradalom idején. Egyikük valós történelmi személy, Franciaország egykori királynéja, a fényűző életet élő Marie Antoinette, akit a népharag taszított le a trónról 1789-ben és nyomorúságos börtönévek után 1793-ban fejezték le. A másik, fiktív személy Margrid Arnaud nehéz sorsú, szegény lány, aki forradalmárnak áll, és akiről később derül csak ki, hogy az uralkodónő féltestvére.

fotó: Kállai Tóth Anett

fotó: Kállai Tóth Anett

A Marie Antoinette arról szól, hogy bukik el a királyné, és Margrid hogyan harcol azért, hogy ez bekövetkezzen, de a végén rádöbben: a világ mennyire manipulatív, milyen könnyen válik a forradalmárból csőcselék, az emberből állat, mi az, hogy pletyka, mi az, hogy karakter gyilkosság. Ez az a pillanat, amikor a bulvársajtó megszületik, és egy pletykalap úgy tudja befolyásolni a közhangulatot, hogy emiatt gyilkosságok, támadások történnek és erősen jelen van az idegengyűlölet, hiszen köztudott, hogy a nép nem kedvelte az osztrák származású királynét. A musicalben hangsúlyos szerepet kap egy másik szál is, egy gyönyörű, romantikus, be nem teljesülő szerelem Marie Antoinette és egy svéd gróf, Axel von Fersen között, aki létező személy volt, Gusztáv svéd király egyik legközelebbi barátja. A gróf pontosan azt ismerte fel a királynéban, -amit később az utókor is – hogy olyan nő volt, aki tudta, hogy a nőiességnek komoly és messzemenőkig való értéke van a világban. Ebben a történetben nem a történelmi igazságok a lényegesek, hanem a viszonyok, amiket meg tudunk benne fogalmazni” -mutatja be e gondolatokkal a darabot KERO.

fotó: Budapesti Operett Színház

fotó: Budapesti Operett Színház

Nagy megtiszteltetés számomra az, hogy Lévay Szilveszter minden Magyarországon bemutatott darabjában szerepeltem. Az Elisabeth, a Mozart és a Rebecca után izgatottan készülök a Marie Antoinette premierjére. Amikor megtudtam, hogy a címszereplő bőrébe bújhatok, alaposan utánaolvastam az életének. A királyné megítélése meglehetősen negatív volt, a francia nép soha nem fogadta őt el, számon kérték fényűző életét, de kevesen tudják, hogy Marie Antoinette rajongásig imádta a gyermekeit, az utolsó pillanatig anyatigrisként viselkedett. A legnagyobb fényűzésből zuhant a legnagyobb nyomorba, vált a politikai játszmák eszközévé. Az ő sorsa egészen különleges, mondhatnám karmikus. Hiszek a sorszerűségben és abban, hogy vannak kézzel nem fogható erők, melyek formálják az életünket. Talán ettől a titokzatosságtól is nagyon izgalmas lesz Marie Antoinette bőrébe bújva színpadra állniPolyák Lilla

Gubik Petra, fotó: Budapesti Operett Színház

Gubik Petra, fotó: Budapesti Operett Színház

Szeretem ebben a szakmában, hogy az ember folyton kihívások elé van állítva. Margrid Arnaud, az én szememben egy Jean d’Arc-i figura. A karakter elképesztő izgalmassága, magát a személyt övező történelmi homályból fakad. Ki is volt ő valójában, milyen kapcsolat fűzte a királynéhoz és miért nem tanultunk róla az iskolában. Igazi jutalomként társul hozzá az a gyönyörű zenei világ, amit szenvedélyességgel, harciassággal, rendíthetetlen hittel és bátorsággal fűszerezve hoz be magával a színpadraGubik Petra

Vágó Zsuza, fotó: Budapesti Operett Színház

Vágó Zsuza, fotó: Budapesti Operett Színház

 

Már most nagyon szeretem Margrid szerepét. Katartikus élmény volt, amikor először énekelhettem a dalát Lévay Szilveszter születésnapi gáláján. Az éreztem, ez a karakter és én, egyek vagyunk. Pont eltalált. Kero úgy instruált, hogy ne csak egy lázadó lány adjak át, hanem mély átérzéssel formáljam meg őt, ezzel is kizökkentve engem minden más korábbi szerepemből és tapasztalatból. A testem is beleremegett, csodálatos, ritka színpadi pillanat volt a számomra énekelni. Ezt az érzést szeretném átadni a közönségnek, amelyben sokat segít, hogy fantasztikus energiák lengik körül ezt az előadást. Ráadásul Vágó Detti barátnőmmel játszhatok együtt, ami külön öröm a számomraVágó Zsuzsa

Vágó Bernadett, fotó: Budapesti Operett Színház

Vágó Bernadett, fotó: Budapesti Operett Színház

Nagyon várom már a közös munkát KERO-val, utoljára 2012-ben dolgoztunk együtt. A másik nagy öröm, hogy Vágó Zsuzsival végre nem egymást váltjuk egy darabban, hanem egy szereposztásban játszunk. Barátnők vagyunk, ezért nagyon inspiráló és kihívást jelentő feladat számomra, hogy most ellenfelekként lépünk a színpadra. Marie Antoinette korának divatdiktátora volt, igazi stílusikon. Neve egybeforrt a szépséggel, az ápoltsággal és a jó ízléssel. Korát megelőzve a mindennapos fürdés híve volt, amivel szintén divatot teremtett és ezért külön „hálás vagyok” neki. Azt gondolom, hogy az ő népszerűtlensége a személyiségének meg nem értettségéből fakad. Osztrákként a francia udvarban az első pillanattól kezdve érezte a kitaszítottságot, amelyet fényűző külsőségekkel próbált kompenzálni. Hiszem, hogy a lelke mélyén nem olyan ember volt, amilyennek gondolták. Az alakításommal azon leszek, hogy ezt bebizonyítsam. – Vágó Bernadett

fotó: Kállai Tóth Anett

fotó: Kállai Tóth Anett

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top