Home / Megnéztük / Gyerekszínház, felnőttszemmel – és fordítva
Gyerekszínház, felnőttszemmel – és fordítva

Gyerekszínház, felnőttszemmel – és fordítva

A Hoppart Társulat és a Vaskakas Bábszínház rút kiskacsa-átdolgozása, A Csúnya kacsa címmel fut a Jurányiban. Szellemesen aktualizált szövegkönyvével és elvontabb formai megoldásaival a legjobb értelemben vett családi előadás.

 

Tengely Gábor rendezése elkövet egy merész húzást: állatmesévé stilizálja a mai Magyarországot. Vagy inkább a mai magyar viszonyokig stilizál egy állatmesét -igazából nehéz ezt eldönteni. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy egyszerre mindkettőt – éppen ebben rejlik döbbenetes szépsége és erőssége.

Herczeg Tamás, Friedenthal Zoltán, Keresztény Tamás Fotó: Borovi Dániel

Herczeg Tamás, Friedenthal Zoltán, Keresztény Tamás
Fotó: Borovi Dániel

Van itt lakbérrel elmaradó kacsacsalád, konzervatív, néptáncos gólyacsalád, részeg szirtisas, és még meleg vadludak is. A konstelláció akár hathatna úgy is, hogy az előadás inkább szól felnőtteknek, mint gyerekeknek, ám az arányok valahogy mégis jól eltaláltak. A karakterek a nincsenek is nevesítve, inkább csak az ábrázolás és egy-egy félmondat teszi őket a felnőtt néző számára egyértelművé. A meleg vadludak esetében például csak annyi lesz feltűnő, hogy két, férfiak által játszott karakter talál rá a rút kiskacsát alakító Friedenthal Zoltánra – ami az előadás során addig egyszer sem fordult elő. Herczeg Tamás és Keresztény Tamás párosa itt épp egy valódi konfliktussal küzd: a külföldre költözés és az itthon maradás – már-már klasszikus – meccsét játsszák egymás között. Majd, amikor meglátják a rút kiskacsát, jön a nagy ötlet: fogadják örökbe, mert nekik amúgy soha nem lehet gyerekük. A páros melegsége csupán ez utóbbi kijelentésben válik teljesen egyértelművé, amit a közönség felnőtt része hangos nevetéssel jutalmaz. Az előadásnak a „legelborultabb” karaktere az a szenilis, kábítószeres néni, aki már nem tud különbséget tenni egy csibe és egy macska között – mindkettőt vágásig akarja etetni. Ez a figura áll talán a leginkább a mese, illetve a társadalmi valóság határvonalán. Valentyik Anna egyetemi hallgató pedig rendkívül gazdag árnyalatokkal játssza ezt a rövid karakterszerepet, a kedveskedő bolondtól a teljesen elborult elmebetegig terjedő skálán.

…a közönségben volt olyan gyerek, aki – lévén, hogy mind a kacsamamát, mind a hattyúlányt Szilágyi Katalin játssza – a hattyúlány első felbukkanásakor, amikor a kiskacsa azt kérdezte: „Ki vagy te?” – mindenki számára jól hallhatóan megjegyezte: „Hát ő az anyukád”. Az értelmezés teljesen jogos: a kiskacsát a kacsamama is szereti, ám kénytelen otthagyni, mert a főbérlőjével nem volt szó harmadik gyerekről. Azt mondja a kiskacsának, játsszanak bújócskát, és amíg a számolás tart, ő fájó szívvel ott hagyja a kicsit. A hattyúlánnyal való megismerkedés ugyancsak egy folyamatos, bújócska-szerű játékban nyilvánul meg.

Ilyen figurák között őrlődik, és keresi a helyét Friedenthal Zoltán kiskacsája, akit az vezet ki ebből a sajátos földi pokolból, hogy időnként fel-felbukkan a gyönyörűségében is visszafogott hattyúlány (Szilágyi Katalin). Eleinte Radnóti Miklós, Éjszaka című versét énekli, majd anélkül, hogy bármit mondana, el is tűnik. Sajátos bújócskázása a folyamatosan növekvő – és végül beteljesülő – remény dramatizálásaként hat, és nagyon szépen is működik. Még úgy is, hogy a közönségben volt olyan gyerek, aki – lévén, hogy mind a kacsamamát, mind a hattyúlányt Szilágyi Katalin játssza – a hattyúlány első felbukkanásakor, amikor a kiskacsa azt kérdezte: „Ki vagy te?” – mindenki számára jól hallhatóan megjegyezte: „Hát ő az anyukád”. Az értelmezés teljesen jogos: a kiskacsát a kacsamama is szereti, ám kénytelen otthagyni, mert a főbérlőjével nem volt szó harmadik gyerekről. Azt mondja a kiskacsának, játsszanak bújócskát, és amíg a számolás tart, ő fájó szívvel ott hagyja a kicsit. A hattyúlánnyal való megismerkedés ugyancsak egy folyamatos, bújócska-szerű játékban nyilvánul meg. Ha innen nézzük, akkor teljesen érvényes, – az eredeti történetet nem ismerő, gyermeki olvasat is – mely szerint, a kiskacsa végül ismét találkozott a mamájával. Gyerek szemmel pedig ebben rejlik az előadás erőssége: mert olyan szimbólumrendszerrel dolgozik, ami ezeknek a gyermeki félreértelmezéseknek is megadja a maga létjogosultságát. Tiszteli a gyerekeket és még minimálisan sem tanít nekik didaktikusan.

Friedenthal Zoltán, Szilágyi Katalin. Fotó: Borovi Dániel

Friedenthal Zoltán, Szilágyi Katalin.
Fotó: Borovi Dániel

A Csúnya kacsa tehát működik így is, úgy is: felnőtteknek a valóságot szővi mesévé, a gyerekeknek a mesét teszi valósággá. Szórakoztató és tanulságos.

HOPPart Társulat – Vaskakas Bábszínház
Markó Róbert – Tengely Gábor:

A CSÚNYA KACSA

Hans Christian Andersen A rút kiskacsa című meséje nyomán, Kolozsi Angéla szövegkönyvének felhasználásával

—–

A szép hattyú: Szilágyi Katalin

A csúnya kacsa: Friedenthal Zoltán

Mari, az anyja, GYES-en: Szilágyi Katalin
Renáta, a nővére: Valentyik Anna e.h.
Renátó, a bátyja: Keresztény Tamás
Feri bácsi, a nevelőapja, munkanélküli: Herczeg Tamás
Ica néni, a nagynénje, a csarnokban dolgozik: Kiss Diána Magdolna

Sass Rezső, szinkronszínész: Herczeg Tamás
Szarka Dóry, tolvaj: Kiss Diána Magdolna
Szarka Tibby, tolvaj: Keresztény Tamás

Gólya Csaba, népművelő, népitáncos – Keresztény Tamás
Gólya Csabáné, népművelő, népitáncos: Valentyik Anna e.h.
Gólya Zenkő Gizella, a kislányuk: Kiss Diána Magdolna

Tamás (1), kényszervállalkozó csődközelben – Herczeg Tamás
Tamás (2), humán értelmiségi: Keresztény Tamás
Tacskó Emese, aktivista: Valentyik Anna e.h.

Klobusiczky Rudolfné, grófi özvegy: Valentyik Anna e.h.
Csibécském, a csibéje: Kiss Diána Magdolna
Kandúrkám, a kandúrja: Herczeg Tamás

Hattyúk: Herczeg Tamás, Keresztény Tamás, Kiss Diána Magdolna, Valentyik Anna e.h.

Díszlet- és jelmeztervező: Michac Gábor
Zeneszerző: Rozs Tamás
Mozgás: Fejes Kitty
Rendező: Tengely Gábor

A szerző: Stermeczky Zsolt Gábor

Stermeczky Zsolt Gábor vagyok, többnyire a Gábor nélkül. 1992. május 2-án születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Voltam már diák Újpesten és Piliscsabán, kritikus a régi Quart-nál, a jelenleg hibernált Trubadúr magazin online-nál, önkéntes a Trafóban és a Tünet együttesnél. Vagyok a Gömbhalmaz nevű fiatal költői csoport tagja, diák Budapesten, lelkes ifjúsági tag a Katona József Színházban, és kritikus a félonline-on, továbbá a Pótszékfoglalón.

Comments are closed.

Scroll To Top