Home / Megnéztük / Budapest – Temesvár távolság letudva
Budapest – Temesvár távolság letudva

Budapest – Temesvár távolság letudva

Habár a Hollywood-ig vezető út még nagyon hosszú és göröngyös, a Budapest – Temesvár távolság már letudva. 

Hatalmas köd burkolja be a várost. Először láthatjuk idehaza a tavaly áprilisában bemutatott, Jon Gay írta Koldusoperát Kokan Mladenović rendezésében, aki a 2014-ben POSZT nagydíjat nyert Opera Ultima című előadásával már belophatta magát a magyar nézők szívébe.

Az előadás közjátékkal indul. A keserű színészek nem akarnak játszani. Nincs pénz, nincs ok az örömre, minek is erőlködni. Sok a kiszólás a nézők felé és a személyeskedés. Bátortalanul panaszkodnak a figurák a színpadon, elégedetlenek a jelmezeikkel, szánalmasnak tartják az egyenpólóikat. Sokszor úgy érezzük, mintha egy improvizációt látnánk. A szereplők végül elhatározzák, hogy mégis csak nekiállnak a dolognak, ha már itt vannak, itthon, Magyarországon. Két idősebb, munkásnak öltözött férfi vödrökben fényt is gyújt rivalda fény gyanánt. Amíg a szereplők beöltöznek a háttérben, a konferanszé (Aszalos Géza) díszlet híján betol egy parányi kartonból készült színpadot egy állványon, melyen megelevenedik a 18. századi London egy rajzolt képen, s máris koldusok, tolvajok és utcalányok között találjuk magunkat.

fotó: Nemzeti Színház

fotó: Nemzeti Színház

Habár a jelenkori eseményeket adaptálták a darabhoz és aktualizálták a londoni „söpredékek” világát, a szókimondó stílus nem éri el a kívánt hatást a nézők soraiban. Ez a távolságtartásnak és a problémákkal való felszínes érintkezésnek köszönhető. Megismerkedünk Románia öt legsikeresebben kéregető hajléktalanjával, akiknek a fényképét az előadó papírlapokon mutatja nekünk. A felmutatott lapok a negyedik sorból is alig láthatóak. Arra gyanakszunk, hogy az eredeti előadást sokkal kisebb játéktérre rendezték. Megtudjuk, hogy Bukarestben 20000 nyilvántartott koldus működik jelenleg. A második legsikeresebbet úgy hívják: Magyar (Unguru), akinek az egyetem a területe. Dumája négyes, öltözete ötös, gesztusrendszere ötös, pofátlansága hármas az ötös skálán. Huszonegyezer eurót keres. Havonta.

Később a színész piackutatási statisztikákat mutat arról is, hogy viselkednénk ha gyerekünkről kiderülne, hogy plagizált az érettségi alatt. Sőt, még a budapesti társkereső hirdetésekbe is betekintést kapunk. Bár az előadó célja az volt, hogy borzolja az idegeinket – a közönség kacarászik. Idétlenül vihorászunk a rideg valóságon. Szívszorító, hogy kinevetjük a fontos társadalmi munkát végző emberek alulfizetettségét.

Az előadás során sokszor látunk gondosan megkomponált képeket (koreográfus: Andreja Kulešević). Kifejezetten látványos volt, amint a szereplők mankóikból kirakták az elég szót. A magyar szereplőgárdát román muzsikusok kísérték. (zeneszerző: Irena Popović) A számok szövege sok helyen nagyon találó és szellemes volt (dalszövegek magyar változata: Góli Kornélia, Szerda Zsófia) és a zenészek is kitettek magukért. Sajnálatos módon sok helyen az alakításra és a jelenetek kivitelezésére való figyelem és a megfelelni akarás teljesen elvette a szereplők maradék erejét, ezért nagyon gyakran azt éreztük, mint hogyha a megilletődött és zavarban lévő színészek lejáró próbáján lennénk. Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy régen játszották már ezt az előadást.

koldusopera_0002

fotó : Nemzeti Színház

A három főszereplő lelkiismeretesen szinte már-már a hátán vitte végig az egész előadást. A Mrs. Peachum-et alakító Tokai Andrea jelenléte a színpadon már az első pillanattól fogva magasan kiemelkedő volt. Nem lepődnénk meg, ha egy Tim Burton filmben (jelmeztervező: Tatjana Radišić) láthatnánk viszont a művésznőt – a mindvégig szórakoztató és érdekfeszítő játéka alapján. Habár a Hollywood-ig vezető út még nagyon hosszú és göröngyös, a Budapest – Temesvár távolság már letudva.

(2016. Január 27.)

 

Játsszák Aszalos Géza, Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Kiss Attila, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Mátyás Zsolt Imre, Molnár Bence, Molnos András Csaba, Kocsárdi Levente, Simó Emese, Tar Mónika, Tokai Andrea
Zenekar Cosmin Hărşian, Dragalina Cristian Csaba,Szabó Csongor-Zsolt, Ilko Gradev, Marcelle Poaty-Souami

rendező: Kokan Mladenović

zeneszerző: Irena Popović

dalszövegek: Kokan Mladenović

dalszövegek magyar változata: Góli Kornélia, Szerda Zsófia

díszlettervező: Marija Kalabić

jelmeztervező: Tatjana Radišić

koreográfus: Andreja Kulešević

dramaturg: Góli Kornélia

rendezőasszisztens: Szerda Zsófia

az eredeti művet magyarra fordította: Orbán Enikő

 

 

 

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top