„Nem is tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk!”, írja a Karinthy Színház, Gőzben című előadásának ajánló szövegében. Korcsmáros György rendezése azonban ennél jóval egyértelműbben osztja fel ennek a két lehetséges hatást: a Gőzben-en nevetni abszolút lehet, sírni csak azért, mert az előre meglebegtetett ígéretével ellentétben nem ad különösebb okot sírásra.
A Gőzben hat nőről szól, akik a gőzfürdőben mesélik egymásnak magánéleti nehézségeiket, miközben kiderül, hogy a fürdő helyére hamarosan pláza épül. A cselekmény nagyjából ki is merül ebben, a Gőzben ugyanis jórészt karakterdarab, ahol kevésbé a történések, mint inkább a hat női jellem a fontos. Mindez még nem is volna baj, azonban Korcsmáros György rendezése mintha megelégedne annyival, hogy a gőzfürdő, egymással meglehetősen bizalmas kapcsolatban álló látogatói felveszik a harcot a gonosz multik ellen, majd miután ez nem sikerül, egy utolsó nagyot még csobbannak a gőzben. Ezzel pedig a kelleténél túlzóbban helyezi a hangsúlyt pusztán az előadás karakterdarab-jellegére, magát a fürdőt pedig túlmisztifikálja.
Egri Kati, Balázs Andrea. Fotó: Nagy István Dániel
Nell Dunn darabjában azért akadnak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy nem épp a legjobb állapotú gőzfürdőről van szó – Billnek, a meleg kabinosnak a jelenléte például leginkább arra szolgálna, hogy szóljon a főnöknek, ha valami épp nem működik az épületben, ami alapvetően elég gyakran fordul elő. Azonban Bátonyi György meglehetősen jellegtelen díszlete a legjobb esetben is csak hétköznapi igénytelenséget mutat, de semmi esetre sem egy – egyeseknek esetleg fontos – nagy múltú épület lassú rothadásának nyomait. Szegezdi Róbert túljátszva csinál komikus figurát Bill szerepéből, akin a közönség persze elnevetgél megjelenésekor, mégis a kelleténél zavaróbb mellékszereplő a hat női szereplő mellett. Az őket játszó hat színésznő alakítása pedig elég széles skálájú színvonalon mozog.
Pásztor Erzsi és Murányi Tünde párosának játékát ellenben még a korábban felvázolt súlyos alapproblémák mellett is öröm nézni: az idős Mrs. Meadow, és annak szellemileg sérült lánya szerepében játékuk egyrészt az előadás legjobban sikerült komikumforrása.
Egri Kati, a gőzfürdő – elviekben mindenkit megértő és mindenkire figyelő – kabinosnőjét, Violet-et játssza. Azonban annyira túltolja játékában az öniróniát, hogy az már inkább hat önmagának és mindenki mástnak is szóló cinizmusként. Vendégeivel való összekacsintása jóval kevésbé szeretetteljes megértés, inkább minden irányba végtelenül maró gúny. Fontos szerep lenne az övé, játéka azonban teljesen megmagyarázhatatlanná teszi azt, miért is szeretnek hozzá járni.
Pásztor Erzsi és Murányi Tünde párosának játékát ellenben még a korábban felvázolt súlyos alapproblémák mellett is öröm nézni: az idős Mrs. Meadow, és annak szellemileg sérült lánya szerepében játékuk egyrészt az előadás legjobban sikerült komikumforrása. A Pásztor Erzsi által játszott Mrs. Meadow határozott nevelést igyekszik adni lányának, akivel azonban sokszor félreértik egymást. Ezt az idős asszony többnyire csipkelődve, mégis elnézően viseli. Felháborodása azonban valódi, amikor megtudja, hogy mindentől féltett és védett lánya is felszólalt a fürdő lebontása elleni tüntetésen.
Murányi Tünde játéka alapján nehéz lenne megmondani, hogy az általa játszott lány pontosan mennyi idős, az azonban világosan látszik rajta, hogy viselkedése messze lemaradt a korához képest. Amikor egyedül jön be, és ideges, sírós hangon közli, hogy Anyuka beteg, egy pillanatra megijedek, hogy Mrs. Meadow már nem is fog visszatérni a fürdőbe. Ez a gyanú persze nem igazolódik be, de nem azért, mert – a korábbiakban taglalt túlzásokból adódóan – a gőzfürdő végig a biztonság szimbóluma maradna, hanem mert Mrs. Meadow betegsége feltehetőleg sokkal kisebb súlyú volt, mint ahogyan azt a szellemileg elmaradott lány hirtelen felindulásból elmesélte.
Pásztor Erzsi, Murányi Tünde. Fotó: Nagy István Dániel
Balázs Andrea játéka a folyamatosan méltatlankodó, az erőszakos férjét először elküldő, majd megélhetési okokból mégis inkább visszahívó Josie szerepében ugyancsak komikumforrásként hat. Kiemelt partner híján – szemben Pásztor és Murányi párosával – sokszor inkább csak szólóprodukciónak tűnik, amit csinál. Ez a magány azonban részben karaktere sajátossága is lehetne. Kár, hogy játéka ennél egysíkúbb, és a komolyabb, önvallomásosabb jellegű részeknél pont ugyanazzal a méltatlankodó hangsúllyal játszik, mint az egyértelműen komikusaknál. Némileg hasonló helyzetbe kerül a gőzfürdőbe először érkező Nancy szerepében Erdős Borcsa is, aki a komikus részeknél türelmes naivitásával talán még a legjobb ellensúlyozása lehetne Balázs Andrea karakterének. Ebben a potenciális párosításban az is közrejátszik, hogy a Nancy régi jó barátnőjét alakító Sári Éva egyelőre zavaróan nem találta meg a helyét ebben a szerepében, így sokkal jobban kötne le Balázs Andrea és Erdős Borcsa párosának viszonya, ezt azonban nem különösebben dolgozták ki.
Az előadást összegezve: amennyiben Korcsmáros Györgynek ezt a túlzóan komikus rendezési elvét elfogadjuk, az előadás még akkor sem egységes. Mert vannak itt jól kitalált és jól eljátszott karakterek, ám ezek egymással való összehangolása még nagyon részleges.
