Nem a ruha teszi a színészt

Az ifjú színészek játéka tavaszi illatokkal tölti be a színpadot. Nem panaszkodhatunk a látványelemekre sem. Farol a Vespa, csillog a bicikli,  dübörög az elektró, folyik a whisky, pörög az ujj a dobon, tekereg a szövevényes cselekmény a színpadon.

A velencei kalmár bemutatóját láttuk a Pesti Színházban Valló Péter rendezésében.  Shakespeare műve egészen friss fordításban került színpadra, a költő és műfordító Nádasdy Ádám tolmácsolásában. Nádasdy Ádám sok helyen húzott a szövegből és két felvonásra nyeste az eredeti ötöt, ami rendkívül pörgőssé tette az eredetileg sem lassan döcögő cselekményt. Az író remek érzékkel minimalizált egyes jeleneteket, mindvégig szem előtt tartva, hogy a fontos és értékes képek és szófordulatok megmaradjanak az aktualizált újjászületett szövegben így is,  élvezhető és befogadható formájukban. Úgy érezzük, hogy ezzel értelmezhetőbbé és univerzálisabbá vált a darab egésze. Nádasdy Ádám saját bevallása szerint igyekezett úgy fordítani a szöveget, mintha nem egy kosztümös darab lenne,  hanem egy bármikor játszódható emberi vígjáték vagy tragédia – ki minek olvassa.

Az előadás elején két utcazenésszel ismerkedhetünk meg, akiket elsodor magával a megjelenő maszkabálosok csapata, akik ritmikus elektronikus zenére perdülnek be a színpadra, így ágyazva meg a nézők lelkében a modern korunkba helyezett 16. század végén íródott Shakespeare vígjátéknak (zenészek: Dráfi Kálmán, Farkas Izsák, Mbaye Ndiaye, Abdoul Camaya). A hegedűs és a kongás srác közjátéka nyitja a második felvonást is, a darab végénél is feltűnnek a rendezői balon hangulati elemként a remekül funkcionáló díszlet – fal kis szobájában (zene: Melis László).

Minimalista és maximálisan funkcionális díszletetet látunk egy két fő részre osztható, mozgatható, két szintes, több szobákra osztott, barnára festett falban (díszlet : Valló Péter). A darab mindvégig izgalmasan van bevilágítva, sokszor játszik a rendező a fénnyel és az árnyékkal, az előadás során néhol gyertyák és elemlámpák segítségével, tűzijátékkal (világítás: Csontos Balázs). A színpad közepén egy, a plafonról leeresztett bevilágított univerzális funkciójú téglalap szolgáltatja a bárpultot az előadás első jelenetében (Az előadás során később átalakul ággyá, majd párkánnyá is), ahol megismerkedünk a Stohl András alakította Antonio-val, a kalmárral,  és a többiekkel.

Stohl András színpadi jelenléte már az előadás elejétől meghatározó, bátor játékának és empatikus színpadi jelenlétének köszönhetően  teljesen azonosulni tudunk az általa alakított főszereplővel, aki remekül teremtette meg az egész este atmoszféráját. Leszámítva a tárgyalás jelenete során alakított meglehetősen túljátszott halálfélelmét összeszedetten hozta a karaktert. Muszáj említést tennünk a jelmezekről is. Az összes szereplőn alapos és gondos figyelmességgel összeválogatott ruhakölteményeket láthattunk (jelmez : Benedek Mari). De nem a ruha teszi a színészt. A Telekes Péter játszotta Bassanio-t, Antonio jóbarátját, szemmel láthatóan tuningolja az öltözéke és jutalom játék ez számára a csinos színésznők gyűrűjében – Bassanio szerelmét, Portia-t Bach Kata alakítja, Nerissa, Portia komornája szerepében pedig Péter Katát láthatjuk – ám valahogyan mégiscsak háttérbe szorul Stohl András és Kern András jelenléte mellett a színpadon. Habár Telekes Péter lelkiismeretesen tette a dolgát, olykor nem adta bele azt a kis titkot, sejtelmet, amitől igazán elkezdhetett volna működni ez a figura. A szerelmesen flegma velencei nemes játéka ezért sokszor elhalványul a jelenetek során. Bassanio állandóan tovább nyújtózkodik a takarójánál – két kézzel szórja a nem létező pénzét. Azonban a  Leonardo-t (Bassanio szolgálóját) alakító Adányi Alex és az őt körülvevő kompánia lüktetően friss jelenléte sikeresen járul hozzá Bassanio karakterének önmagára találásához.

A Józan László alakította Lorenzo is jó választásnak tűnik a szerepre. Félelmetesen meggyőzően illik  a színész romantikus karakteréhez a Shylock lányát, Jessica-t (Tornyi Ildikó)  megszöktető ifjú karaktere. Az ifjú színészek játéka tavaszi illatokkal tölti be a színpadot. Nem panaszkodhatunk a látványelemekre sem. Farol a Vespa, csillog a bicikli,  dübörög az elektró, folyik a whisky, pörög az ujj a dobon, tekereg a szövevényes cselekmény a színpadon.

 …az előadás nem elégszik meg ennyivel. Nem követi a régi szokást, ahol minden néző a keresztény Antonio-ért drukkolhat és a zsidó Shylock-ot megvetheti, miközben hahotázhat egy kicsit a felelőtlen fiúk tettein és a fiúnak öltözött lányok talpraesettségén a tárgyaláson, melyet a remek humorérzékkel megáldott Fesztbaum Béla vezet a velencei dózse szerepében. A rendező jó érzékkel tárja elénk a hangulatos krimi mélyebb bugyrait is, melyben találkozik Antonio és Bassiano különleges barátsága az előttünk születő szerelmekkel, és melyben egy megtört apa és a csillapíthatatlan bosszúvágy története is megelevenedik.

A történet középpontjában a keresztény velencei kalmár és a zsidó uzsorás közötti konfliktus áll, melynek mozgatórugója az ellentétes piaci érdekeik, valamint a vallás- és kultúrális különbségek. Amíg a zsidó Shylock uzsora kamatra ad hitelt és ebből hatalmas vagyonra tesz szert, addig a sikeres keresztény kalmár Antonio kamat nélkül hitelez a segítségre szorulóknak és megveti az általa lenézett bankárt. Shylock haragos Antonio-ra, mivel roppantul előnyös hiteleivel rontja az üzletét, és lelkesen kap az alkalmon, amikor hitelért fordul hozzá Bassanio Antonio kezességét felhasználva, hogy elnyerhesse hőn áhított szerelme, Portia kezét. De az előadás nem elégszik meg ennyivel. Nem követi a régi szokást, ahol minden néző a keresztény Antonio-ért drukkolhat és a zsidó Shylock-ot megvetheti, miközben hahotázhat egy kicsit a felelőtlen fiúk tettein és a fiúnak öltözött lányok talpraesettségén a tárgyaláson, melyet a remek humorérzékkel megáldott Fesztbaum Béla vezet a velencei dózse szerepében. A rendező jó érzékkel tárja elénk a hangulatos krimi mélyebb bugyrait is, melyben találkozik Antonio és Bassanio különleges barátsága az előttünk születő szerelmekkel, és melyben egy megtört apa és a csillapíthatatlan bosszúvágy története is megelevenedik.

A darab érdekessége, hogy Kern András képes arra, hogy játéka folytán megsajnáljuk az általa alakított Shylock-ot, aki nem csak lányát és vagyonát, de az életét is elveszti. Kern András egy szerethető és rokonszenves alakot kovácsol a kétes erkölcsű figurából. Bemutatást kapunk az ismerős helyzetbe, amely sok mindenben emlékeztet minket a jelenkori eseményekre is, amiben mindig van egy élnivágyó de nem feltétlenül erkölcsös új generáció, mely tékozló magatartása folytán tragikus bajba sodor másokat. A Jessica-t, Shylock lányát alakító színésznőnek, Tornyi Ildikó flegma, érzelemmentes játékának, az önző attitűd megformálásának is nagy szerepe van abban, hogy befogadjuk szívünkbe apját, Shylock-ot. A Kerekes József alakította Tubál (Shylock barátja) karakteres jelenléte is hozzájárult ehhez.

Összességében kijelenthető, hogy eléggé erőteljesen a férfiak játékára volt kiélezve az előadás, és a nők sok esetben háttérbe szorultak. Ez egyrészt annak tudható be, hogy az új fordítás szövegében nagyobb hangsúly és több szín jutott a férfi szereplőknek, másrészt annak, hogy rutinos és tapasztalt színészek mellett kellett helyt állniuk a hölgyeknek. A bemutató végén valami baki történhetett, mert a zene túl hirtelen állt le, és oda nem illő hangokat is lehetett hallani a sötétből. Amikor a színészek kivonultak meghajolni a tapshoz, mindenkin furcsa és zavart tekintet volt látható Stohl Andrást kivéve, aki elégedetten mosolygott. Nem véletlenül. Érezte ő is, hogy nagyot ment az este. Az elégedett tekintet mögött nemcsak a hála, de a tehetséges színész újra önmagára találása is tapintható volt. Habár Shylock-nak nem sikerült vér nélkül kivájnia egy font húst Antonio testéből, a bemutató után az őt játszó Kern Andrást Stohl András egy fél kiló hússal lepte meg szellemesen.

(Március 9.)

Bozóky Balázs