Home / Megnéztük / Fejvesztett hajsza a nő után
Fejvesztett hajsza a nő után

Fejvesztett hajsza a nő után

“Jaj, mi mindenre vagyunk képesek a hőn áhított szerelemért, szerelmünkért! Fejvesztve szaladunk vesztünkbe mindvégig makacsul ignorálva a bölcsen aggódó tanácsokat és a racionalitást a lila ködbe burkolt úton. És minden küzdelem hiába. Sosem lesz annyira tökéletes a vágyálmainkban megfestett portréja szerelmünknek, remélt boldogságunknak mint azt képzeltük, és ez az előadás egy hihetetlenül váratlan csavarral döbbent rá erre minket az utlosó jelenet végén. “

Carlo Gozzi Turandot című darabját mutatták be, Térey János fordításában a Radnóti Miklós Színházban, melyben a szó szoros értelemben véve fejüket vesztették a lelkes lánykérők. Az olasz szerző a 18. században írta ezt a színművét az Ezeregynap meséi című perzsa elbeszélésgyűjtemény egy története alapján, mely többek között Puccini operáját is ihlette. Juronics Tamás rendezésében egy komor hangulatba helyezett tanulságos, ízlésesen megkomponált, szerelmi szálakkal fűszerezett mese szemtanúi lehetünk egy huszadik századi utópisztikus kínai diktatúrában. A gyönyörű férfigyülölő Turandot, az egyeduralkodó lánya, férjet keres, és meglakol az, aki nem felel meg a hölgy korántsem alacsony elvárásainak.

Fotó : Dömölky Dániel

Fotó : Dömölky Dániel

Carlo Gozzi eredeti műve alapvetően egy vásári komédia, mely magában hordozza a Comedia dell´arte elemeit, többek között a sokféleséget és a karikírozó beszédet. Bár a tökéletesen kidolgozott koreográfiák nem jellemzőek a bemutatott előadásra, azért néhol mégiscsak tapinthatóak a gondos figyelemmel megkomponált mozgás elemek a rendezésben: – a Turandot-ot alakító Petrik Andrea véresen komolyan és kimérten játszik a bokszzsákkal monológja alatt, megrendítően kifordulva magából, – a kegyeiért küzdő, ideiglenesen kalodába zárt, Szatory Dávid játszotta Kalaf herceget megkörnyékező császárnő szolgálói is komoly figyelemmel tapadnak meztelen háttal és egyéb testrészeikkel a cella üvegfalának (Turandot szolgái : Martinovics Dorina és Kurta Niké).

fotó: Dömölky Dániel

fotó: Dömölky Dániel

A füstösen fülledt hangulatú jelenet során a díszlet alapvetően nagyon jól funkcionál és illik is az előadás hangulatához, mind játék és világítás szempontjából (Világítás:Baumgartner Sándor). A rendező sokat játszik a könnyeden szórakoztató és nyomasztóan komoly jelenetek váltogatásával, a Pál András alakította Truffaldin, Turandot legközelebbi alattvalója, komikus jelenettel oszlatja el a sűrűsödő felhőket, néhol már jelenlétével is elbagatelizája az olykor tragikusnak tűnő cselekményt a komolytalan császár embereivel egyetemben (Főkancellár : Gazsó György, miniszterelnök : Csankó Zoltán). A Rétfalvi Tamás játszotta rajzfilmszerű Brigella, a császári katonák kapitánya és katonái is hasonlóan járnak el, kit kivégzés közé egy focimeccset is bepréselve.

Carlo Gozzi eredeti műve alapvetően egy vásári komédia, mely magában hordozza a Comedia dell´arte elemeit, többek között a sokféleséget és a karikírozó beszédet. Bár a tökéletesen kidolgozott koreográfiák nem jellemzőek a bemutatott előadásra, azért néhol mégiscsak tapinthatóak a gondos figyelemmel megkomponált mozgás elemek a rendezésben: – a Turandot-ot alakító Petrik Andrea véresen komolyan és kimérten játszik a bokszzsákkal monológja alatt, megrendítően kifordulva magából, – a kegyeiért küzdő, ideiglenesen kalodába zárt, Szatory Dávid játszotta Kalaf herceget megkörnyékező császárnő szolgálói is komoly figyelemmel tapadnak meztelen háttal és egyéb testrészeikkel a cella üvegfalának.

Az oldalról két-két kijáróval megszerkesztett indusztriális barlangszerű díszletből egy felfelé vezető folyosó nyúlik ki a játéktérből egy kis kiugróval, ami látványban megnyújtja a teret (díszlettervező: Cziegler Balázs). Bárhová nézünk, figyelmesen kidolgozott részleteket találunk interaktív elemekkel és intenzív, a borongós hangulatot aláfestő színekkel. Az előadás elején a lelógó kellékek sokszor zavaróan kitakarják a színészeket azok számára, akik az erkélyről figyelik az előadást. Finoman elnagyolt és igényesen kifejezésteli maszkokat láthattunk (jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias) a Bálint András alakította Altoum császár legközelebbi alattvalóin.

fotó: Dömölky Dániel

fotó: Dömölky Dániel

A császár szellemes és tipikusan diktátoros ruhákat kapott hangosan ropogó fegyverekkel és kitüntetésekkel, sokszor egy észak-koreai vezető és Kádár elrajzolt figurája jut eszünkbe róla a vetített filmek (videó: Bálint Dániel) és a színész által alakított karakter alapján. Bálint András szemmel láthatóan élvezte a próbákat, kényelmesen mozog a diktátor köntösében, szerethetővé varázsolja a figurát. A filmeken szereplő eseményeket remekül összehangolták a színpadon zajló cselekménnyel, a tévén szereplő alakok sokszor élőben jelentkeznek be és így interaktív részeseivé válnak a jeleneteknek. Turandot ruhái is elegánsan szellemesek, egy diktátor lányához méltók, nevének kezdőbetűje, a csillogó T betű sem hiányzik az övéről. Az apró részletek kidolgozottsága korántsem tereli el a hangsúlyt a színésznő összeszedett játékáról, hanem növeli a nézők színházi élményét.

Az alapjában véve komoly, néhol szorongóan tragikus cselekményt szellemes fordulatok és játékosan szórakoztató karakterek oldják. Az előadás zenéje, Bartók Béla Csodálatos mandarin című balettzenéje olykor már önálló életre kel a darabban, és hatásosan adja meg az atmoszférát. Remek választásnak tűnik ez a mű az előadáshoz, mely a nagyvárosi létben rejlő humánum és a mindennapi élet (jelen esetben e fiktív diktatúra és a férfigyülölő Turandot) által elnyomott emberi lélek szenvedését s e szenvedés megváltását mutatja be a zeneszerző korabeli beszámolója alapján. Az előadás már-már olyan, mintha egy megelevenedett film zajlana a szemünk előtt, és ezt a hatást csak erősíti a zene markánssága.

fotó: Dömölky Dániel

fotó: Dömölky Dániel

Jajj, mi mindenre vagyunk képesek a hőn áhított szerelemért, szerelmünkért! Fejvesztve szaladunk vesztünkbe mindvégig makacsul ignorálva a bölcsen aggódó tanácsokat és a racionalitást a lila ködbe burkolt úton. És minden küzdelem hiába. Sosem lesz annyira tökéletes a vágyálmainkban megfestett portréja szerelmünknek, remélt boldogságunknak, mint azt képzeltük, és ez az előadás egy hihetetlenül váratlan csavarral döbbent rá erre minket az utolsó jelenet végén.

(Március 13.)

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top