A fjordok tüzes istene

A tavaly dramaturg szakon végzett, most III. évfolyamon rendező szakos Fekete Tamás kiérlelt csapatmunkában megszületett, egyszerre megindító és elgondolkoztató rendezésében láttuk Ibsen Brand című színművét az Ódry Színpad Padlásán.

A Peer Gynt-öt egy évvel megelőző darab főhőse, Brand, a körzeti káplán visszatér szülőföldjére, hogy a völgy tudatlanságban élő népét leszoktassa a bölcs, nagyszakállú öregemberré egyszerűsödött istenségképről. Fel akarja nyitni a szemüket, hogy elvezesse őket a valódi Istenhez. „Mindent vagy semmit” – ezzel az elsöprő ambícióval, a vegytisztává párolt hit megismertetésének és elfogadtatásának vágya által hajtva jelenik meg a hétköznapok félmegoldásaiban is kiegyező világában.

Kemény, megalkuvást nem tűrő hitet, szinte kegyetlen és részvétlen elkötelezettséget kér számon Isten minden teremtményén. Egykori földijein és önmagán egyaránt. Martinkovics Máté Brandja valódi, benső meggyőződéssé koncentrálódott istenképet kínál és követel. A legnemesebb és legtisztább szándékkal, mégis fundamentalista erővel és földöntúli megszállottsággal akarja, követeli a jót és az igazat. Mélyen gyökerező, bensővé tett igazságkeresés és a világ vacakságaitól való megtisztulás szándéka mozgatja. Isten éteri tisztaságának magasságába emelné a porban gázoló, a mindennapok olcsó, átlátszó és kiábrándító kiegyezéseiben botladozó társait. Megváltani akarja a többieket, ezáltal megváltást találva önmaga számára is.

a Brandban lobogó tűz – szándéka szerint – átmelegítené, felolvasztaná a környezetét, utat mutatna a végtelen sötétségben. Ráébresztené a társait, szomszédait a lelkük legmélyén szunnyadó ősigazságra.

Brand neve beszélő név, a skandináv nyelvekben tüzet jelent. A jég és a fagy világában a Brandban lobogó tűz – szándéka szerint – átmelegítené, felolvasztaná a környezetét, utat mutatna a végtelen sötétségben. Ráébresztené a társait, szomszédait a lelkük legmélyén szunnyadó ősigazságra. A tudásra, hogy Isten bennünk lakik, épp ezért önmagunkkal és egymással kíméletlenül következetesnek, szigorúnak és tántoríthatatlannak kell lennünk.

Brand nem lelketlen vallási fanatikus: ez a pap inkább a közösségét szolgálni és vezetni akaró, megalkuvásra képtelen, konzekvens térítő. Úgy véli, birtokában van a lelkeket megnyitó tudásnak, kulcsa van az emberekhez. Ez az egyik tragikus vonása, ami elidegeníti őt a többiektől. Épp azoktól, akikkel jót akar tenni, akiket meg akar menteni – önmaguk földszintes hitétől, féligazságaiktól és élethazugságaiktól.

Dér Zsolt meggyőző, keresetlen és letisztult alakításában Ejnar egyszerű, teljes életet élni vágyó fiatal, aki mellől addigi párja, a nyíltszívű és romlatlan, szeretetre és megértésre vágyó Agnes – Bach Kata érzékeny és leheletfinom rezdüléseket is érzékeltető szerepformálásában – Brand mellé szegődik. A község meghatározó szereplője, a Bíró hátborzongatóan, nevetségesen és rémisztően mai alak. Szabó Sebestyén László az elvtelen alkalmazkodást nagyon is elvszerűen és professzionálisan gyakorló, a megalkuvás és az érvényesülés ezernyi tónusát bemutató, a nézőket keserű mosolyra késztető figurát kelt életre. Kókai Tünde és Bárnai Péter több szerepet is plasztikusan és érzékletesen, humorral és drámai erővel formálnak meg, ahogyan Baki Dániel is pontosan érzékelteti kiszolgáltatott helyzetét.

Amikor Brand tükröt mutat a földijei őszintétlenségeinek és következetlenségeinek, gyengeségeinek és önfelmentéseinek, meggyűlölik, mert úgy érzik, ő is csak számon kér, követel és ítélkezik.

Kezdetben a követésre érdemesnek tűnő, izgalmas és hiteles személyt, Isten üzenetének autentikus közvetítőjét látják Brandban az éhező, bűnbe eső, az élet értelmébe és Isten létezésébe vetett hitükben megfáradt falusiak. Amikor azonban szembesülnek azzal, mennyire képtelen alkalmazkodni a hétköznapok gyarlóságaihoz, milyen ortodox szigorral kezeli az emberi vágyak és ambíciók legegyszerűbb megnyilvánulásait is, kiábrándulnak belőle. Amikor Brand tükröt mutat a földijei őszintétlenségeinek és következetlenségeinek, gyengeségeinek és önfelmentéseinek, meggyűlölik, mert úgy érzik, ő is csak számon kér, követel és ítélkezik. Megértés híján belátásra és megbocsátásra képtelen, ezáltal az egyszerű ember számára fel nem fogható lényként eltávolodik tőlük.

Brand az általa űzött, kergetett idea szentségének oltárán felesége és gyermeke életét is feláldozza. Holott érző lényként Brand mindkettőjüket szereti, ahogyan Istent is szereti, követi minden körülmények között. Ezért nem tudja elengedni egyikőjüket sem önszántából, s mivel képtelen eltűrni önnön gyengeségét, hiszen ezzel egész vállalkozásában, önmaga előtt mondana csődöt, így hát elveszti a szeretteit.

Brand saját anyját sem tudja megérteni, ahogyan egyikük sem képes a kompromisszumra, úgy egymás megváltására is képtelenek. Börcsök Enikő megrendítő alakításában az Anya szikár keménységgel védi a vagyona által biztosított pozíciót és biztonságot. Pedig lelkének legmélyén ott van a könyörület iránti kétségbeesett vágy, amikor felsejlik előtte a megváltás és a bűnbocsánat lehetősége. Az egész vagyonát azonban nem tudja, nem képes feláldozni a másvilágon remélt üdvösségért, hiába ragaszkodik Brand vele szemben is a mindent vagy semmit elvéhez. Magukra hagyják egymást.

a Színművészeti végzős és nemrégiben végzett hallgatói Brand történetét lebilincselő szikársággal, megindítóan közvetlen, letisztult egyszerűséggel tolmácsolják.

Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa fordításában a Színművészeti végzős és nemrégiben végzett hallgatói Brand történetét lebilincselő szikársággal, megindítóan közvetlen, letisztult egyszerűséggel tolmácsolják. A színpadon huzalokkal és karabinerekkel magasba húzott lepedők, a fjordok meredek hegyormai és a hófödte völgyek között járnak a szereplők. Többször is elhangzik a figyelmeztetés az elvékonyodó jégpáncél veszélyére – ahogyan azon sem tanácsos járni, úgy repedezik a hitünk és a világképünk. Az is bármikor beszakadhat alattunk, ha veszélyes eszmei vizekre tévedünk. A darab szereplői a szövegmondás közben, alatt és után időről időre kioldanak egy karabinert: eltűnik egy-egy hegycsúcs, ahogyan időnként mi is szem elől tévesztjük a horizontot, ahogyan mi is időnként elveszítjük vagy elhagyjuk az életben való boldoguláshoz szükséges (vagy talán csak szükségesnek vélt?) utakat, szokásokat, meggyőződéseket.

A bányászlámpa világossága és az északi fény, a hétköznapok élhető valósága és a hit mindent bevilágító fénye – számára a kettő egy és ugyanaz.

Brand saját, szinte törvényszerűen bukáshoz vezető heroikus vállalkozásának áldozatává válik. A bányászlámpa világossága és az északi fény, a hétköznapok élhető valósága és a hit mindent bevilágító fénye – számára a kettő egy és ugyanaz. A hittel, a reménnyel és az egymással való leszámolás, a kiábrándulás lavinát indít el. Betemeti a tájat és az ott élőket, Brandot és a völgy lakóit csakúgy, mint reményeik és hitük romjait.

Mégis mindig újra nekifogunk templomot, életet, mindennapokat építeni: jégből, tűzből, hinni és élni akarásból. Mert mindig érkezik közénk valahonnan egy Brand, aki lelkesedésével és határozott, megingathatatlan bizonyosságával újra felszítja a bennünk izzó parazsat, felolvasztja dermedt közönyünket és kiábrándultságunkat. Hogy újra hinni tudjunk a lét értelmében, a világ élhetőségében, Istenben – odafenn és idebenn, legbelül.