Home / Megnéztük / Hogyan lehet egy nőt szeretni?
Hogyan lehet egy nőt szeretni?

Hogyan lehet egy nőt szeretni?

Azaz hogyan lehet csak egyetlenegy nőt szeretni, teszi fel a kérdést Falussy Lilla, Érzéki matematika című drámája, Csáki Rita rendezésében, az RS9 színházban. Választ nem ad, mert főszereplője esendőbb annál, az ördögi kört pedig, amellyel küzd, csak mérsékelten sikerült emlékezetes megoldásokkal feltölteni.

Az RS9 pinceszínházába belépve először egy esküvő násznépének szerepében találjuk magunkat: a színpadon templomi oltár, ahova hamarosan belép a pap (Kassai László), majd megjelenik az esketésére váró pár (Kathy Zsolt, Kovács Rebecca) is. Ám az esküvő nem zajlik teljesen zökkenőmentesen, mert a vőlegény nem hajlandó egy szimpla igennel tovább lépni azon a szertartási kérdésen, hogy az egyház törvényei szerint fogja-e nevelni a születendő gyermekeket. A későbbiekben lazán összefüggő jelenetek sora mutatja be ezt a férfi főszereplőt, aki elválik a feleségétől, mert képtelen egyszerre egy nőt szeretni: feltűnik nála egy szerető (Mérai Katalin), illetve egy harmadik nő (Álmosd Phaedra) is, akikkel hasonlóan zavaros és tisztázatlan viszonya alakul ki. Nőkkel kapcsolatos észrevételeit egy barátján (Gulyás Ádám) kívül még leginkább a pappal osztja meg, aki azonban nem tud rajta segíteni. Mégis kettejük kapcsolata az, ami valóban csempész némi komikumot az egyébként meglehetősen egyhangúan dilemmázó előadásba.

fotó: Olajos Ilka

fotó: Olajos Ilka

Ennek legfőbb oka Kath Zsolt lendületes, és Kassai László némileg modoros karaktere közti kontraszt. Továbbá egyedül itt teszi fel az előadás azt a kérdést,  amelynek mentén dramaturgiailag tovább pöröghetne. Hogy ezt nem teszi, annak legfőbb oka a már korábban is említett laza összefüggésrendszer, amely lazább a kelleténél. Főszereplőnk nem gondolkodik, jelleme nem fejlődik sehova, inkább csak sodródik, nőről nőre, jelenetről jelenetre, így aztán nem is tud választani. Nincs feloldozás, a főszereplő sorsa végig a szomorú önmarcangoláson belül marad.

Részlegesen szép megoldások mégis akadnak Csáki Rita rendezésében. Az egyik ilyen a többségében a háttérbe vetített, valósághű díszlet. Az RS9 pinceszínház-jellegéhez képest ez egy meglehetősen bátor megoldás, ami a korábban említett templombelsőnél, illetve a később feltűnő szórakozóhelynél is kifejezetten többlet-érzést ad. Megnyújtja a játékteret, ezáltal jelentősen csökkentve  a néző és a szereplők közti távolságot. A téma időtlenségét szimbolizálandó, hasonlóan jól sikerült a zene: a női szereplők az előadásban lévő szórakozóhelyen többször fakadnak dalra, és nem akármit énekelnek, hanem a Bibliában szereplő Énekek Énekéből részleteket (amelyeket ugyancsak Csáki Rita dolgozott át Gallai Péter zenéjére).

Részlegesen szép megoldások mégis akadnak Csáki Rita rendezésében. Az egyik ilyen a többségében a háttérbe vetített, valósághű díszlet. Az RS9 pinceszínház-jellegéhez képest ez egy meglehetősen bátor megoldás, ami a korábban említett templombelsőnél, illetve a később feltűnő szórakozóhelynél is kifejezetten többlet-érzést ad. Megnyújtja a játékteret, ezáltal jelentősen csökkentve a néző és a szereplők közti távolságot.

fotó: OLajos ILka

fotó: OLajos ILka

Látszik, hogy az RS9-et valóban érdekelte a Falussy-féle alapanyag, ugyanakkor épphogy a női karakterek kidolgozására jutott kevesebb figyelem, ami, ha meg történt volna, az előadás legfontosabb szála lehetne. Ám sem Kovács Rebecca, sem Mérai Kata, sem Álmosd Phaedre játéka nem sikerült jellegzetesre annyira, hogy valóban kiemelkedően szórakoztató legyen a végeredmény. Még talán a szülői házaspárt alakító Málnai Zsuzsa és Pelsőczy László játéka teremtett egyfajta hangulatot, amire a főszereplő Kathy Zsolt tudott úgy reflektálni, hogy azok halványan a legjobb Woody Allen-vígjátékok hangulatát idézzék. Ez azonban olyannyira mellékszál, hogy az egész előadást nem viszi el a hátán.

Falussy Lilla alapanyaga körüljár egy problémát, a férfi-nő kapcsolatok nehézségét, amelynek köréből egyáltalán nem lép ki. Az RS9 részlegesen szép megoldásai pedig kevesek ahhoz, hogy ez a kör tényleg megkapja a maga élesen ironikus hangvételét. Ezzel az előadás sajnos még annyit sem tud nyújtani, amennyit saját ajánlója kínál.

Az előadás adatlapja

A szerző: Stermeczky Zsolt Gábor

Stermeczky Zsolt Gábor vagyok, többnyire a Gábor nélkül. 1992. május 2-án születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Voltam már diák Újpesten és Piliscsabán, kritikus a régi Quart-nál, a jelenleg hibernált Trubadúr magazin online-nál, önkéntes a Trafóban és a Tünet együttesnél. Vagyok a Gömbhalmaz nevű fiatal költői csoport tagja, diák Budapesten, lelkes ifjúsági tag a Katona József Színházban, és kritikus a félonline-on, továbbá a Pótszékfoglalón.

Comments are closed.

Scroll To Top