A fizikai mivoltunk megtapasztalása és érzelmi hullámhegyeink –és völgyeink, életünk fordulópontjai, saját kudarcaink, sikereink, csalódásaink és boldogságaink közepette hol botladozunk, hol szárnyalunk az életünk során. Mindennapjaink mozdulatokba koncentrált összetettségének és lecsupaszított egyszerűségének lényegi paradoxonát fogalmazták meg a Movein Mission formáció és Duda Éva Társulatának táncosai közös estjükön a Trafóban.

Az est két produkciója egymásból építkezve, egymásra reagálva nem csupán a tánc egyetemes nyelve, hanem az alkotók hasonló gondolkodás-és kifejezésmódja, a közös hullámhossz megtalálása révén pontosan és szervesen reflektál az élet alapvető kérdéseire. Megszületésünkkor egy létező kapcsolati és érzelmi hálóba érkezünk, ezt a hálózatot fonjuk, bonyolítjuk tovább az évek során ösztönösen és tudatosan egyaránt. Erősebbre szövünk szálakat, miközben másokat meglazítunk vagy épp elszakítunk, újrakötünk, újrafonunk legjobb tudásunk, vágyaink, képességeink és szükségleteink szerint.

A Movein Mission táncosai által eszközként használt rúd és a mozdulatok, gesztusok egyaránt alkalmasak az egymáshoz való közeledési kísérleteink, az előrelépés, az egyéni önmegvalósítás, a másik ember iránti bizalom és a másiktól való idegenkedés bonyolult párhuzamosságának, egymásba játszásának a kifejezésére.

A spanyol Maria Campos és a libanoni származású Guy Nader közös produkciójában, majd Duda Éva legújabb koreográfiájában 5-5 táncos alakításában szembesülhetünk azzal, hogyan éljük és hogyan éljük túl saját életünk rövidebb-hosszabb fejezeteit. A Movein Mission táncosai által eszközként használt rúd és a mozdulatok, gesztusok egyaránt alkalmasak az egymáshoz való közeledési kísérleteink, az előrelépés, az egyéni önmegvalósítás, a másik ember iránti bizalom és a másiktól való idegenkedés bonyolult párhuzamosságának, egymásba játszásának a kifejezésére.

12933008_1251733934855545_710154011510099278_n

fotó: Dömölky Dániel

Ahogyan egy rúd adott távolságot garantál két ember között, ahogyan biztosítani tudjuk önmagunk mozgásterét az életben, úgy akadályozhatjuk is egymást és önmagunkat abban, hogy csökkentsük a köztünk lévő távolságot. Pedig mindannyiunkban munkál a kapcsolatokra való éhség, az önmagunk és a másik személy megértésének vágya. Szokásaink, félelmeink, bizalmatlanságunk, a másikkal való szinkron, a közös szótár hiánya azonban folyamatos alkalmazkodásra, belátásra, korrekcióra kényszerít bennünket.

Mozdulatra, reagálásra késztetik a másikat, ahogy egymás emócióiból erőt merítve mi is meghívjuk egymást az életünkbe, bebocsátást kérünk a másik lelkének birodalmába.

Újra és újra nekifutunk, próbálkozunk, kitámasztunk és megtámaszkodunk az életben csakúgy, mint a táncosok egy-egy mozdulat kivitelezésénél. Mozdulatra, reagálásra késztetik a másikat, ahogy egymás emócióiból erőt merítve mi is meghívjuk egymást az életünkbe, bebocsátást kérünk a másik lelkének birodalmába. Imponálóan működik a táncosokban a lendület, az egymás iránti figyelem és az összhang: érezzük az energiát, a megtorpanást, az akaratosságot, a szenvedélyt és a tétovaságot. A hétköznapokban kapcsolataink és szerepeink foglyai és éltetői vagyunk egyszerre, egymást erősítjük vagy épp gyengítjük, támogatjuk vagy elbizonytalanítjuk, ahogyan a tánctéren egymás rezdüléseire mozduló, egymásra hangolódó, egymásra számító és egymás mozdulatai által eltérített, befolyásolt, önmaguk és társaik mozdulatsorait megakasztó, majd inspiráló táncosok a színpadon.

Ahogyan az előadásban, úgy az életben is egyre profibban próbálunk távolságot tartani, máskor pedig minél közelebb kerülni a másikhoz, szeretnénk ki-és megismerni egymás megfejthetetlen és egy ponton túl átlátszatlan belső világát.

Megértésre, partnerekre, belátásra és elnézésre, türelemre és megváltásra egyaránt vágyunk, ahogyan arra is, hogy elfogadjanak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Vágyunk a másikra és vágyunk rá, hogy azt érezzük, szükség van ránk, akarnak minket. Ahogyan az előadásban, úgy az életben is egyre profibban próbálunk távolságot tartani, máskor pedig minél közelebb kerülni a másikhoz, szeretnénk ki-és megismerni egymás megfejthetetlen és egy ponton túl átlátszatlan belső világát. Szeretnénk felismerni a másik értékeit és gyengeségeit, ezáltal ráeszmélve önmagunkra.

12923201_1251261388236133_1089196104415988006_n

fotó: Dömölky Dániel

Duda Éva táncosai is az emberi test és lélek kettősségét, bonyolult egységét rajzolják meg a koreográfiájukban. Az életet jelentő oxigén, a szabadságot jelképező lélegzet, az önmagunk és egymás számára adott lélegzetvételnyi idő primér és átvitt értelemben vett jelentősége mind ott munkál a táncosok mozdulataiban. Ahogyan a színpad négy sarkán elhelyezett, majd időről időre a táncosok által mozgatott, áthelyezett ventillátorok szimbolizálják a levegő, a mozdulatok szabad áramlását, úgy kell időnként nekünk is kitárni az életünk ablakait, hogy friss levegőt engedjünk be a megszokott világunkba, hogy átszellőztessük a mindennapjainkat.

Bátorságot merítünk egymásból a megújulásra, hogy minden bukás, kudarc, sikertelenség ellenére megtaláljuk az erőt az újbóli talpra álláshoz.

Arra vágyunk, hogy átjárjon bennünket a szabadság, az újrakezdés felszabadító öröme, a mindennapi újjászületés érzése. Kiszakítva bennünket a megszokottságból, véget vetve a túlságosan is olajozottan működő rossz sémáknak, a kényelmességnek, a szorongásnak. Bátorságot merítünk egymásból a megújulásra, hogy minden bukás, kudarc, sikertelenség ellenére megtaláljuk az erőt az újbóli talpra álláshoz. Hogy soha ne felejtsük el, minden félelem és rossz tapasztalat ellenére mozgásban kell lennünk, mert a nagybetűs élet értelme mégiscsak az, ha veszünk egy nagy levegőt és meghívjuk a saját életünkbe a többieket, hogy megmutathassuk magunkat és megismerhessük a másikat. Hogy inspiráljuk és éltessük, átsegítsük és motiváljuk egymást, hogy útitársakat találjunk az életen végigvezető úthoz.

1977007_1251733941522211_3870896930865283375_n

fotó: Dömölky Dániel

A nagy érdeklődéssel fogadott kettős produkció alkotói jóvoltából, a táncosok tudásának, tehetségének és lelkesedésének köszönhetően lendületes és elgondolkodtató előadások születtek. Külön elismerést érdemelnek a társulatok azért a professzionális munkáért és teljesítményért, amelynek köszönhetően a bemutató előtt röviddel megsérült Csuzi Márton helyére beugró Darabont Áron és Varga Csaba táncművészek helytállásával méltán aratott szép sikert a Movein Mission és a Duda Éva Társulat produkciója.

Előadás adatlapja