Home / POSzTszék / POSzT 1. nap “POSzT volt, POSzT van, POSzT lesz”, avagy a hársfa illat
POSzT 1. nap  “POSzT volt, POSzT van, POSzT lesz”, avagy a hársfa illat

POSzT 1. nap “POSzT volt, POSzT van, POSzT lesz”, avagy a hársfa illat

Zsong Pécs. Kalandosan érkeztem meg, de itt vagyok és ez a lényeg. A tizenhatodik Pécsi Országos Színházi Találkozó felrázta a várost. E csütörtöki napsütötte nyári délutánon szemtanúi lehettünk annak, hogy Piros Ildikó (a POSzT díszvendége) felhelyezte a lakatot a fém vázakra Páva Zsolt (polgármester), Magyar Attila ( a POSZT ügyvezetője), és Dr. Hoppál Péter (kultúráért felelős államtitkár) társaságában.

fotó: Bozóky Balázsfotó: Bozóky Balázs

Még 2013-ban Bodrogi Gyulával indították el ezt a tradíciót. A színésznő rögtönzött beszéde során megtudjuk, hogy tizenhat évesen járt először Pécsen és nagyon szerelmes volt akkor. Ezért is szeretett volna szívalakú lakatot felhelyezni az azonos korrá érett fesztivál nyitányán, de sajnos be kellett érnie egy hagyományos lakattal. Magyar Attila kifejezte a köszönetét és felkonferálta a következő szónokot. A polgármester röviden szólt, dícsérte a hársfa illatot, udvariasan rövidre fogta a mondandóját. Dr. Hoppál Péter úgy döntött, hogy nem is beszél most a hársfák árnyékában, illatában, hanem majd inkább a Pécsi Nemzeti Színház bejáratánál. Átballagunk ezért a sajtósokkal, kicsit olyanok vagyunk mint egy osztálykirándulásra éppen megérkezett kiváncsi csapat. Ismerkednek a sajtósok egymással, élvezzük a nyarat. A hangulatos Király utcán ballagunk már a kifeszített napvitorlák árnyékában, amikor a távolból  felénk fújja a szél a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar muzsikáját, ami történetesen az Indiana Jones című film jól ismert filmzenéje.

Itt már több ember van, mint a lakatoknál, csobog a víz, mindenhol ismerős arcok, színészek, rendezők. A nagyszabású megnyitót a zenekar után a kultúráért felelős államtikár beszéde indítja. Elmesél egy anekdotát Jávor Pálról, aki köztudottan nemcsak a filmekben, hanem a magánéletében is nagy költekező, bohém ember volt. Egyszer amiután elfogyott minden pénze és adósságba keveredett egy dorbézolás után, sürgönyt küldött apjának, hogy küldjön neki vagy kétszáz pengőt, vagy egy revolvert. Ekkor a barátja megkérdezte hogy mi lesz, ha revolvert küld. Erre Jávor Pál kacarászva azt felelte, hogy az jó lenne, mert már van rá vevő. Ezzel a kis történettel ágyazott meg annak az információnak az államtitkár, miszerint a tavalyi 60,5 milliós állami támogatás az idén 65,5 millióra hízott és az eddigi 250 milliós vidéki fesztivál keret jövőre félmilliárdra fog dagadni. A közönség szemmel láthatóan örül. POSzT volt, POSzT van, POSzT lesz – zárja az államtitkár rövid beszédét.

fotó: Bozóky Balázs

fotó: Bozóky Balázs

Dr. Páva Zsolt retorikailag gondosan felépítve, kissé szentimentálisan először a tavalyi évre emlékezik, ahol ő is színésznek érezte magát, és megosztotta velünk aggodalmait a tavalyi év kapcsán. Azt mondta, hogy a konfliktusok annyira mélyek voltak, hogy úgy tűnt nem lesz kiegyezés. De az új vezetés felállításával sikerült megoldani a konfliktusokat. Pécs egy befogadó város, és az akácfa illat minden bűzös konfliktustól megszabadított minket. Kicsit azt érzem, hogy hársfát akart mondani, de végül is mindegy. A lényeg az, hogy konszenzuson alapuló döntések útján hívták meg a versenydarabokat – mondta.

Piros Ildikó beszéde elején egy kis piros szoknyás szőke hajú kislány áll oda bámészkodni a lépcsők alá. A színésznő itt már nem rögtönöz, beszédét papírból olvassa. Udvariasan köszönetet mond, egy kicsit közhelyekben beszél, de nagyon őszinte és mosolygós, és talán ezért is ő kapja a legnagyobb tapsot a felszólalók között. “Kezdődjék a játék” – zárja beszédét.

Végül a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Rázga Miklós átadja a színház kulcsát Magyar Attilának, a POSzT-ot szervező Kft. ügyvezetőjének, és viccelődve jegyzi meg, hogy vigyázzon erre a posztra, mármint a kulcsőrzői posztra. A fúvósok már mennének, véget is ér a hivatalos megnyitó.

Fotó: Dömölky Dánielfotó: Dömölky Dániel

Este hatkor a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában az Olaszliszkai című előadást láttuk, a budapesti Katona József Színház versenydarabját Máté Gábor rendezésében. Ez az előadás magasra rakta a lécet, és nagy eséllyel pályázhat  egy díjra is. De ne szaladjunk előre. Jó volt látni a Katona színészeit a pécsi közegben. Lélekben kicsit Pesten, a Ferenciek tere környékén éreztem magamat a látványuk miatt. Volt, aki még jelmezben, volt, aki már átöltözve vegyült el a családias légkörben az előadás után a hangulatos árkádos művészbejárónál. Az előadás nagyon erősre sikerült, a teljesség igénye nélkül kiemelném három színésznő alakítását, Pálos Hannáét, Mészáros Blankáét, és Borbély Alexandráét. A vidéki levegő (a hársfa illat), vagy talán a verseny kihívása elképesztő energiákkal töltötte fel a színésznőket, kik játékukkal elkápráztattak minket. Azért is fontos, hogy ez az előadás meg lett hívva, mert rendkívül aktuális és fontos témával foglalkozik. Ez az igényesen színpadra vitt Borbély Szilárd mű képesnek tűnik arra, hogy a problémák gondolatébresztő bemutatása során változást idézzen elő.

(2016. Június 9. Csütörtök – POSzT)

Bozóky Balázs

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top