Home / POSzTszék / POSzT 3. Nap – A Budapest-Kaposvár színművészetis tengelyen egyensúlyozva
POSzT 3. Nap  – A Budapest-Kaposvár színművészetis  tengelyen egyensúlyozva

POSzT 3. Nap – A Budapest-Kaposvár színművészetis tengelyen egyensúlyozva

A hétvégére való tekintettel a programok között is sűrűbben feltűnnek a családi és könnyűzenei programok. A délelőtt még napfényes, bárányfelhős időt kora este zivatar mosta el. A zápor pont olyan gyorsan távozott, mint amilyen gyorsan érkezett. Hála az égnek. A POSZT 3. napján már rutinosan felpattantam a két napja kutatott motorizált kis vonatra, ami se nem vonat, se nem autó.

Valójában a kettő ötvözete, hasonló ahhoz, mint ami Tihanyból jár Balatonfüredre. Valóban nem volt nehéz megtalálni, és tényleg ingyenes a fesztiválra váltott jeggyel rendelkezők számára. A sofőr egy kedves göndörhajú helyi férfi, akit szemmel láthatóan mindenki nagyon kedvel a városban. Nem csak kényelmesen és gyorsan jutunk el a Zsolnay Negyedbe, hanem még a várost is alkalmunk nyílik jobban megismerni a bejárt varga betű mentén.

fotó: Bozóky Balázsfotó: Bozóky Balázs

A tegnapi Momentán-társulat Főhős című műsora által alkalmunk nyílt mélyebben megismerni a POSZT díszvendégét, Piros Ildikót. Az előadásra valószínűleg többen is eljöttek volna, ha megemlítették volna a hivatalos program füzetben, hogy ki is lesz az este főhőse valójában. A műsorfüzetben rejtélyesen csak annyit közöltek, hogy a Főhős szereplője egy meghívott színházi ember lesz. Nem tették, talán ennek is volt köszönhető az, hogy kevesen voltunk jelen. Talán ezért is oldódott fel a színésznő könnyedén. A társulat minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a színésznő otthon érezhesse magát. Alázatosan maradtak a háttérben. Egy őszinte embert ismertünk meg Piros Ildikóban, aki mind a kulisszák mögött és mind a színpadon is tudatosan, néha talán már túl merészen mert magáról beszélni. A Momentán – társulat egy zenészből, és négy játékosból áll, Nemes Takács Kata a türelmes moderátor szerepébe bújt az este, míg Harsányi Bence (az improvizációk főkolomposa) próbálta levezényelni az eseményeket. Piros Ildikó keményebb diónak bizonyult, igazán akkor kezdett el feloldódni és élvezni a színpadi létét, amikor a társulat eljátszotta, miként találkozott férjével, Huszti Péterrel, a londoni magyar Nagykövetségen. A csapat a beszélgetés végén összefoglalta az elhangzottakat egy videoklip formájában. Valójában egy keretek nélküli oldott beszélgetés tanúi voltunk.

A beszélgető műsor után egy Beatles számon járt az agyam, ami tegnapról maradt még a fülemben, a kaposvári harmadéves diákok előadásról. Bár John Lennon nem olyan idős, mint Shakespeare, Marus (Dér Mária) emlékezetes Júlia alakítása még mindig a fejünkben kacérkodik. Nagyon nehezen jutottam be az előadásukra, rendkívül pozitív, hogy érezhetően és kézzel foghatóan megkönnyítették a szervezők a sajtó bejutását azóta. A növendékek hamarosan a Nemzeti Színházban fognak játszani. Habár a Színművészeti – Kaposvár tengelyen nyomon követhetőek a hasonlóságok, családi kötelékek, azért sok mindenben érezhető a különbség. A mai nap folyamán a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatói is megmutathatták képességeiket a Zsolnay Negyedben. Főleg sanzonokkal varázsoltak el minket. Az E78 színpadán meghökkentően jó francia kiejtéssel énekeltek Bagó Gizella tanítványai zongoraszó kísérete mellett. A prózai színész szakos hallgatók megzenésített verseket és francia sanzonokat énekeltek. Petri György Ez van című megzenésített verse pedig kiemelkedően jól sikerült, Vizi Dávid se véletlenül nyerte el a Törőcsik Mari díjat. Habár az angol akcentusán még akad javítani való, franciául hibátlanul dőltek a hangjegyek a torkából. Osváth Judit Edit Piaf száma hátborzongatóan jó volt, hangjával meggyőzően idézi meg a kis termetű, recés hangú párizsi büszke lányt az utcáról.

fotó: poszt.hufotó: poszt.hu

A kaposvári harmadévesek a Bóbita Bábszínház melletti színpadon játszottak zenekarukkal, nagy sikerrel. Érdekes volt, ahogy a gyerek játszóház mellett énekeltek könnyű vérű lányokról és a romkocsmákról. Eredetileg a sétányon lettek volna, de azt elfoglalta a S.Ö.R. és Kálloy Molnár Péter estjét beharangozó beszélgetés. A tehetséges zenekart még biztosan fogjuk látni és hallani a nyáron. Az angolul énekelt számok is teljesen rendben voltak.

A hatszázvalahányadik S.Ö.R. előadás előtt Kálid Artúrral is beszélgettem az E78 előtt egy kávé mellett arról, hogy milyen kvalitások kellenek vajon ahhoz, hogy az ember hatszázadszorra is lelkesen tudjon eljátszani egy szerepet. Felidéztük a kedvenc magyar sorozatomat, a legendás Angyalbőrben-t, melyben ő is szerepelt az akkor végzős színművész hallgató osztálytársaival. Körülbelül 15 éve láttam ezt az előadást utoljára az akkori Komédium Színházban a Kossuth tér közelében a Parlament mellett, és meglepett, hogy csak pár dolgot változtattak rajta azóta. Lazán frissítették a szlengeket, de az előadásban szereplő videó betétekben meghagyták a régi felvételeket, így azok új poénok forrásaivá váltak. Amíg Kálid Artúrral beszélgettem, már javában folyt Gáspár András interjúja Kálloy Molnár Péterrel a Rock-partról, anekdotákról, S.Ö.R.– ről.

fotó: poszt.hufotó: poszt.hu

Vasárnap este hatkor Kálloy Molnár Péter koncertet ad, egyedül, egy gitárral – József Attila és Ady verseket megzenésítve. A három lemezes zenész szigorúan rock lemezeket gyárt, nem kedveli a nyavalygást. A S.Ö.R. című előadás rendkívül humorosra sikeresedett, sokszor merész ötletnek tűnik a nézők folyamatos helyzetbe hozása.  A szinte teljesen megtelt E78-ban már zsibbadnak a rekeszizmok. Talán nem csak az aktuális szlengeket, de más egyéb részeket is frissíteni lehetne a több mint két évtizede játszott előadásban. Gáspár András előtt megemeljük a kalapunkat, hogy az amúgy is intenzív szervezői munkája mellett a POSzT-on még be tudta vállalni ezt az előadást is, és teljes erőbedobással tette oda magát. Összességében dícséret illeti a szervezőket, akik a maximális rugalmasságuk mellett arra is képesek voltak, hogy meghallgassák a panaszokat, és hajlandóak voltak fejlődni és javítani is a dolgokon. Ez a fajta innovatív gondolkodási mód mindenképpen pozitív hatással lehet a POSzT jövőjére nézve.

A tizenkét dühös ember sajnálatos módon nem lett jobb, mint az azonos című film Henry Fonda főszereplésével, nagyon sok csalódott tekintetet láttam az előadás végén. A mai 11 órás szakmai beszélgetésen talán majd válaszokat kapunk a miértekre Veiszer Alinda vezénylete alatt.

fotó: Bozóky BalázsPécsi Nemzeti Színház Művészbejáró/fotó: Bozóky Balázs

Bozóky Balázs

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top