Home / POSzTszék / POSzT 4. Nap “Te melyik előadáson szunyókáltál?”
POSzT 4. Nap “Te melyik előadáson szunyókáltál?”

POSzT 4. Nap “Te melyik előadáson szunyókáltál?”

A harmadik nap hosszúra nyúlt estéjét ma a szakmai beszélgetések után a Miskolci Nemzeti Színház Mindent a kertbe című előadása követte vasárnap délután.

Edward Albee klasszikusa Zsótér Sándor rendezésében került színre a Zsolnay Negyedben. A darab szövegében sok helyen magyarosították a helység és személy neveket, így lett a Voith Ági alakította kerítőnő – kertvárosi bordélyház vezető karakter (jólöltözött, kézre való lady) is Miss Tóth (Mrs Tooth-ból), a kiváncsi szomszédból Jancsi. A díszlet egy ötvenes évekbeli amerikai kertvárosi ház képzelt nappalijára hajaz, ahol nem spóroltak a meleg színekkel a berendezők. A társulat az előadást megelőző négy óra alatt lakta be az új játék teret. Sokan voltunk, majdnem hogy teltházas előadást láttam. Aki a nézőtér színpadhoz közelebb részén foglalt helyet valószínűleg gazdagabb élményben részesülhetett mint magam, aki a nézőtér hátsó fertályában ültem.Az E78 – as terem nagyságának köszönhetően sok részét nem láttam a színészek játékának, mivel azt kitakarta az előttem ülők sziluettje. Továbbá az első felvonásban sok esetben a színészek hangját is nehezen lehetett hallani, főleg a főszereplő Rusznák András alakította Richárd hangja jutott el nehézkesen a hallójáratainkba. Talán ennek is köszönhető, hogy nagyon sokan elbóbiskoltak, főleg a nézőtér felém eső részében. A kezdetben vontatottan döcögő dramaturgia akkor kezd felpörögni, amikor elindul a buli, és a szereplők énekelve beszélgetnek egymással, dalokat készítve a párbeszédekből  lomha jazz zene kíséretében. Az Ullmann Mónika alakította Dzsennifer, Richárd felesége is hasonló változásokon megy keresztül, amikor az új kereseti lehetősége által felvillanyozva végre lesz pénze a vágyott dolgok megvételére, az üvegházra is a kertben. Az előadás után az alkotókkal beszélgettünk a Fesztivál Sétányon, ahol többek között arról is szó esett, hogy nagyon sokan a mai Magyarországon is prostítúcióra kényszerülnek ugyanúgy, mint az előadásban bemutatott 50-es évekbeli kertvárosokban a munkanélküli családanyák és feleségek. Minden előadás más, és minden előadáson máshol nevetnek a nézők. Ezen a vasárnapon nemcsak a presszó kávé segített, hanem a színészek igényes játéka is abban, hogy felpörögjenek az érzelmeink.

fotó: Bozóky Balázsfotó: Bozóky Balázs

A miskolciak játékát követően Kálloy Molnár Péter unplugged koncertjére néztem be, ahová a helyszín központi elhelyezkedésének ellenére elég kevesen jöttek el.

Nyolckor visszafelé sétálva a városba bementem a Nappali Bárba is, ahol a Bánfalvi Eszter Quartett adott koncertet, és nagy meglepetésemre a színésznő nem volt jelen a rendezvényen. Mint később megtudtam a csapat egy tagjától, a zenekar csak marketing fogásként használja a művésznő nevét. Habár őt nem láthattuk, Kováts Adéllal szóba elegyedhettünk helyette.

A negyedik nap második színházi eseménye a Piszkavas című előadás volt, a Jászai-díjas Vincze János rendezésében a Pécsi Harmadik Színházban. A színházban, mely legalább annyira sármos belülről, mint amennyire hidegrázóan elrettentő kívülről. Az 53 férőhelyes parányi színházi teremben egy karnyújtásnyira előttünk történik minden. A  újrafordított, bravúros nyelvhasználatú magyarításban bemutatott Martin McDonagh művet egyediköntösbe bújtatta Parti-Nagy Lajos. Tatai Gergővel, a darabban Ray-t alakító színésszel beszélgettem az előadás után, a Pécsi Nemzeti Színház művészbejárójánál.

fotó: Pécsi Harmadik Színházfotó: Pécsi Harmadik Színház

Az ifjú színész és rendezőasszisztens elmondása szerint a darab tulajdonképpen magát rendezte, a szöveg viszi a hátán az egész cselekményt. A Pécsi Harmadik Színházban nincsen állandó szereplő gárda, ezért sokszor a Pécsi Nemzeti Színházból jönnek ide játszani a színészek. Mivel sok esetben a Pécsi Nemzeti Színház egy gyárként működik, ahol nem tudják megmutatni a tehetségüket, a színészek nagyon szeretnek Vincze Jánossal dolgozni, mert itt egy olyan fajta színészi szabadságot kaphatnaknak, melyben a közös útkeresés során képesek lesznek könnyedén megtalálni saját karaktereiket. Itt nem csak egy szám vagy, hanem valóban tudsz fejlődni is. A Ray-t játszó Tatai Gergő a rendező asszisztenseként dolgozott eredetileg, és rendezői asszisztensként is van szerződve a Pécsi Harmadik Színházhoz. Színész 2. -re járt Nemes Nagy Ágneshez Pesten, amit családi okok miatt nem tudott befejezni. Amikor újra hazaköltözött Barcsra, akkor sok mindent elvállalt hogy segíthessen szüleinek, még postásként is dolgozott. Mivel drámatagozatos iskolába járt, a drámapedagógus egyszer felkérte, hogy jöjjön el megnézni egy előadást a Pécsi Harmadik Színházban, egy ifjúsági drámát. Az ifjú fiatalember ezen kívül még országos team slampoetry bajnok is (A döntő tavasszal volt a Trafóban).

A Piszkavas (Leenane szépe) joggal került be a POSzT versenyprogramjába a ma bemutatott előadást követően lesz róla szakmai beszélgetés holnap. Nagyon jó hír mindenkinek, hogy a versenyprogramok utáni szakmai beszélgetések helyszínét megváltoztatták, és ezentúl ezek a központi helyen lévő Pécsi Nemzeti Színházban lesznek majd.

(Június 12.)

Bozóky Balázs

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top