Lekapcsolja a villanyt a kocsmárost alakító színész és kimennek az ajtón a szélfútta Írország valamelyik vidéki táján a becsípett szereplők. Az eddig látott versenydarabok minősége alapján ez az előadás nem igazán illeszkedik bele a képbe.
Igazán mozgalmasan telt ez a verőfényes keddi nap. A tegnap esti Lear Király (Radnóti Miklós Színház) és a Piszkavas (Pécsi Harmadik Színház) versenydarabjait követő szakmai beszélgetések után a Zsolnay Negyedbe indultam a Fesztivál Sétányra, a már tizennyolc éve műsoron levő Portugál című előadás (Katona József Színház) három szereplőjének (Pelsőczy Réka, Bán János, Csuja Imre) közönségtalálkozójára, mely után a közönség megtekinthette az előadást is az E78-ban.
A színészek a darab sikerének okairól és miértjeiről kezdtek el beszélgetni. Kiemelik, hogy ez főként a szerző és a rendező párosának az érdeme. A darab szerzője, Egressy Zoltán remekül írta meg a dialógusokat, a rendező, Lukáts Andor pedig pontosan összerakott jelenetekkel járult hozzá a sikerhez. A darabot nagyon sok külföldi országban is játsszák szerte Közép- és Kelet-Európában. A nézők a mai napig veszik az előadásra a jegyeket, ami talán a legerősebb visszajelzés az alkotók számára. Habár a 18 év alatt lecserélődött a nézők generációja, az előadás alapvetően változatlanul kerül színre. A felújító próbák során olykor azért új jeleneteket adtak az előadáshoz. A színészek úgy érzik, hogy nagyon sokat fejlődött a karakterük az évek során. A szatirikus és illuminált szereplők egyfajta szimbiózisban élnek a kocsmárost játszó Csuja Imre vezénylete alatt, ezért a színésznek fontos szerep jut ebben a közös fejlődésben – ő tartja össze a különböző karakterek kis világait. A színészek játéka az előadás alatt végig felszabadult, mert azok az évek során automatikusan beléjük rögződtek, ezért a játékuk és gondolataik már szinte életszerűekké válnak a színpadon.
fotó: Dömölky Dániel
Az előadás után a FAQ-társulat rendezőjével, Árvai Péterrel, és a POSzT-ra elhozott előadásuk egyik szereplőjével, Horváth Fruzsinával beszélgettem az E-78 mellett meghúzódó árnyékos árkád alatt. A társulat 2012-ben jött létre és a magját a 2010-óta Tárnoki Márk irányításával, a Budapesten működő csoport alkotja. Tagjai 20-30 év közötti fiatalok, színház-csinálók, egyetemisták. A POSzT-ra a Hahagáj című előadásukat hozták el a budapesti MU Színházból. Ez a darab Gerald Durrell – A hahagáj című regény nyomán készült, és a JESZ-ben játszották este kilenckor. Horváth Fruzsina már járt a POSzT-on 1998-ban közönségként, ám a csapat először jár itt. A rendező arról számolt be, hogy mindenki segítőkész és barátságos. Ebben az évben próbálják a Görbe munka című előadásukat, melynek október 7-én és 8-én lesz majd a bemutatója. Emellett még az Aurórában is dolgoznak egy színjátszós csoporttal, ahol többek között önismereti tréningekkel foglalkoznak. Van egy stúdiószerűségük itt, ahol „gerilla“ mozgalmat folytatnak, és bármit meg tudnak valósítani, mivel nagyon nyitottak és jó fejek az Auróra munkatársai. Ám a csapat tagjai mindezt más elfoglaltságaik mellett csinálják, ezért inkább amatőr színháznak tartják magukat. A Hahagájról az időközben oda szállingózott csapat egy másik tagja röviden és velősen úgy nyilatkozik: “kurva jó”. Gerald Durrell egy kevésbé ismert regényéből készült az előadás, sok energiába telt a dramatizálása és a színpadra állítása a műnek. Az előadás a mai fiatal generáció küldetés tudatát igyekszik körül járni.
fotó: mannaprodukcio.hu
Az estémet a kaposvári Csiky Gergely Színház Gát című előadásával zártam a Pécsi Nemzeti Színházban. Minden bizonnyal sokáig fogok emlékezni erre az előadásra, mert Magyarország történelmi sikert aratott az Európa Bajnokságon az előadás alatt ma este. Sokszor behallatszódott a futball szurkolók ünneplése a színházterembe is. A bemutató tavaly októberben volt Kaposváron. Egy vidéki ír kocsmába utazhatunk és megismerhetjük az ott lakók kisvárosi életét. A Guiness elfogyott a hordóból, így Szarvas József Jack szerepében kénytelen volt üveges sörrel oltani a szomját. Elég ritkán volt üres a pohara, sokat is dohányoztak az este során az illuminált színészek. A ropogó tűz mellett nagyon lassan és göcsörtösen indult a Bérczes László rendezte előadás. Az egyfelvonásos darab díszlete egy fakunyhó belseje, mely kisvárosi kocsmaként üzemel egy kör alakú központtal (díszlettervező: Cziegler Balázs). Egy városi nő, Valerie (Mészáros Márta) vett házat a közelben és ez megbolygatja az itteni egyedülálló férfiak napi rutinját. A darab mondanivalója igazán nem derült ki a számomra. Sok a semmitmondó utalás és nincsenek egyértelműen felépített szálak.
fotó: csiky.hu
Rátóti Zoltán játszotta Finbar is hosszú mesélésbe kezd, elviccelődik, bedob pár gyorsítót a többiekkel. A többiek síri csendben hallgatják az ijesztő és hosszadalmas beszédeket. Jó elnézni ezeket a karakteres színészeket, de úgy érzem, hogy az előadás valójában keserűen értelmezhetetlen dramaturgiailag. Végig várom és drukkolok a fordulatért, talán valakiről kiderül valami, esetleg megjelenik egy szellem, de igazából nem történik semmi. A ropogó tűz mellett vontatottan és elnyújtva mesélik a történeteiket szellemekről, legendákról, és perverzekről a kis csapat tagjai. A frissen érkezett nőről kiderül, hogy milyen rejtélyes tragédia miatt vett egy házat a városban. És valójában ennyi. Lekapcsolja a villanyt a kocsmárost alakító színész és kimennek az ajtón a szélfútta Írország valamelyik vidéki táján a becsípett szereplők. Az eddig látott versenydarabok minősége alapján ez az előadás nem igazán veszi fel a versenyt a többiekkel.
(Június 14.)
Bozóky Balázs
