Home / Aktualitások / Elindult a 2016-os Városmajori Színházi Szemle
Elindult a 2016-os Városmajori Színházi Szemle

Elindult a 2016-os Városmajori Színházi Szemle

A kaposvári Csiky Gergely Színház Jézus Krisztus szupersztárjával, telt ház előtt startolt el tegnap az idei év Színházi Szemléje a Városmajorban, amely ismét az előző évad legjobb, nem budapesti szórakoztató előadásai közül mutat be egy csokorra valót a következő két hét folyamán.

fotó: Nagy Attilafotó: Nagy Attila

A népszerű musical Bozsik Yvette által rendezett előadásával, kiváló színészek játékával és hangos nézői ovációval indult el a 2016-os nyári évad Színházi Szemléje június 16-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A kaposvári Csiky Gergely Színház Jézus Krisztus szupersztárja után legközelebb június 18-án, szombaton a Makrancos Kata egy egészen újfajta feldolgozását mutatja be Alföldi Róbert rendezésében a szombathelyi Weöres Sándor Színház. Június 21-én a Miskolci Nemzeti Színház eseménydús komédiája, a Zűrzavaros éjszaka lesz látható Rusznyák Gábor rendezésében, június 28-án pedig a Parti Nagy Lajos által újrafordított Molière: Tartuffe szerepel a versenyprogramban, a tatabányai Jászai Mari Színház előadásában, rendezője Szikszai Rémusz. A Színházi Szemlét két határon túli előadás zárja: a Szabadkai Népszínház Buborékok tánca című tragikomédiája Sebestyén Aba, valamint a nagyváradi Szigligeti Színház Buborékok című vígjátéka Novák Eszter rendezésében.

A Szemle versenyprogramját egy négy főből álló szakmai zsűri: Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház igazgatója, Györgyi Anna színművész, Sándor L. István kritikus és Dömötör Tamás rendező kíséri végig, és értékeli a több kategóriában is kiosztható díjakkal.

A Városmajori Színházi Szemle a színházi évad kiemelt fesztiválja, amely nemcsak a szakma nyári találkozóhelye, hanem valódi közösségi ünnep is. A programot idén is blogírók követik, a nézők pedig a színház honlapján szavazhatnak a legjobb előadásra.

Bővebb információ: www.szabadter.hu

 

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top