Home / Megnéztük / Szebb reggelt!
Szebb reggelt!

Szebb reggelt!

A Városmajorban, Budapest  XII. kerületében, a Rózsadomb és a Kis-Sváb-hegy közötti területen már az 1780-as években rendeztek mulatságokat. Az első mutatványos bódék megjelenése után a városmajori vurstli fénykorát ünnepelhette az 1830-as és 40-es években. Az 1848-49-es szabadságharc után elhanyagolták a parkot. A kiegyezés után ismét felpezsdült az élet, csütörtökönként katonazenekar muzsikált. Buda felszabadulásának 200. évfordulóján nagy népünnepélyt rendeztek itt, még hullámvasutat is kapott a park. 1922-ben alapult meg  a Révész Artúr tervei szerint készült szabadtéri mozi, a “Parkmozi”. A rendszerváltásig balett-esteket, meghívott vendégjátékokat, műsoros esteket, vidéki színházak esztrádjait, és önálló produkciókat is játszottak. 1987 és 1991 között kertmoziként működött újra a Városmajor Szabadtéri Színpad. Ezután főleg szórakoztató előadásokat láthatott itt a publikum. 2010 tavaszán esővédő tetőt építettek a nézőtér és a színpad fölé. 2013-ban rendezték meg először a Városmajori Színházi Szemlét, melynek keretében kizárólag a nem budapesti színházak aktuális évadának legjobb szórakoztató előadásaiból válogattak a szervezők.

Nagyon könnyen megközelíthető a Városmajor Szabadtér Színpad, a Széll Kálmán térről pár perces séta vezetett a bejáratig. A gyönyörű és nyugodt környezet rányomja bélyegét a nézősereg lelkiállapotára is, keresve sem találok mosolytalan arcot. A szervezők roppant segítőkészek,  igazi nyári este naplementéjébe burkolt közegébe csöppentem, felszabadult és leérettségizetten csillogó tekintetekkel fűszerezve. A 2016-os Budapesti Nyári Fesztivál keretei közt megrendezésre kerülő Városmajori Színházi Szemle harmadik előadását néztem, a Miskolci Nemzeti Színház Zűrzavaros éjszaka című vígjátékát Rusznyák Gábor rendezésében. Csicseregnek a madarak, olykor kellemesen járja át a nézők sorait a frissítő budai szellő. Eleinte aggódtam, hogy zavarni fog a kívülről behallatszódó zaj, de kifejezetten beleillett a darabba a távoli szirénák és a hangos kacagások beszűrődő vidám nesze.

20160322_MNSZ_Zurzavaros_ejszaka_proba_ (48)_resizefotó: Gálos Mihály Samu

A főszereplő mániákusan el van foglalva a komolytalan féligazságokra épített dákó-román kontinuitás elmélettel a farkas tejen nevelkedett Nagy Románia ideológiájának tőgyén, miközben az igazán veszélyes gondjai fölött elsiklik és ötpercenként lehúz egy felest. 

A színpad egy félkész lakásra emlékeztet. Meszelésre váró falak, kupleráj, kábelek, egy bekapcsolt tévé, létra, a létrára rádobva egy román zászló, asztal, mosógép, szőnyegek és egy kiterített vaddisznó bőr csüngenek a mennyezetről (díszlettervező: Debreczeni Borbála). A főszereplő, Dumitrache (Gáspár Tibor) otthonát látjuk, aki nemcsak egy sikeres kereskedő, hanem a helyi romániai polgárőrség kapitánya is egyben. Fekete egyenruhája hátán megcsillan a ráfestett román térkép sárgája, miközben páran hümmögnek egyet a nézőtéren. Nae Ipingescu (Szegedi Dezső), “bölcs” bizalmasa híreket olvas fel neki, már az előadás elején remekül megformált és dramaturgiailag lefestett karakterek kibontakozását szemlélhetjük. Szebb reggelt! – kiáltják minden bekezdés után és azonnal lehúznak egy gyorsítót is a biztonság kedvéért. Az előadás további jeleneteire és jellemző a folyamatos ivászat. Fiatal feleségét, Veta-t, Ulmann Mónika alakítja. Sokszínű ruháján csillog a fény, fülében nagy fülbevalók csilingelnek (jelmeztervező : Bozóki Mara). A színésznő rendkívül bátran és szórakoztatóan játsza a csalfa fiatal román falusi lányt, a poénok talán az ő közlésében csattannak a leghangosabban. Habár Ion Luca Caragiale darabját 1879-ben vitték színre először Romániában, a karakterek félelmetesen aktuálisak, és magyar szemmel is könnyen beazonosíthatóak és értelmezhetőek. A főszereplő mániákusan el van foglalva a komolytalan féligazságokra épített dákó-román kontinuitás elmélettel a farkas tejen nevelkedett Nagy Románia ideológiájának tőgyén, miközben az igazán veszélyes magánéleti gondjai fölött elsiklik és ötpercenként lehúz egy felest. Pimaszul fiatal és csinos felesége szemrebbenés nélkül csalja estéről estére legkedvesebb beosztottjával Chiriac – al (Varga Zoltán), miközben ő járőrözik odakint. Lajos András elképesztően komikus kórrajzot fest Rica Venturio szerepében, amiben egy féltehetséggel sem bíró költő féligazságogkra építve kiáltozza a badarságokat, magyarázza a rossz bizonyítványát. Ő is félrelépni érkezett a félkész lakásba, de vágyakozásának tárgya a Jancsó Dóra játszotta Zita volt, csak a félhomályban összekeverte Veta-val. Talán a legviccesebb jelenet az, amikor kiderül az igazság és kergetőznek Veta-val a feldúlt szobában. A szerelmi tébolyda végén habár lekerül a lepel a féltve őrzött giccses aranyozott farkasszoborról is, a tiltott szerelmek takarásban maradnak. A nézők pedig nemcsak kacagnak, hanem talán elgondolkoznak a saját életükből is ismert karakterek szerencsétlenségén. A Somhegyi György játszotta Spiridon, a kapitány leghűségesebb beosztottja, elkarikírozottan ad értelmet az értelmetlenségnek feltétel nélküli hűséges jelenlétével.20160322_MNSZ_Zurzavaros_ejszaka_proba_ (123)_resizefotó: Gálos Mihály Samu

Luca Caragiale szatírája felkorbácsolta az érzelmeket 150 éve Romániában, és az író végül Berlinbe emigrált a nyakába akasztott koncepciós vádak elől. Én remekül szórakoztam, és kacagtam. Az előadás alapján kijelenthetem, hogy nemcsak kultúráltan felszínes szerelmi légyottokra érdemes ellátogatni a Városmajorba. Ezekkel az igényesen és alapos figyelemmel összeválogatott előadásokkal felhőtlenül emlékezetes estéket szerezhetünk magunknak ebben a nagy történelmi múlttal rendelkező pazar környezetben.

(2016. június 21.)

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top