Home / Megnéztük / Időutazás Tubállal
Időutazás Tubállal

Időutazás Tubállal

Hunyadkürti György hitelesen és élvezetesen mesél. Shylock szerepébe bújva a történet elbeszélése közben megáll a levegő. Megáll az időm mikor  megismerjük ezt a valójában érvényesülni sosem tudó Tubál karaktert, aki alkoholba és önvádaskodásba fojtja bánatát. Kimérten egyensúlyozunk a színésszel az objektivitás felhőkarcolói között, és vele együtt szédülünk a történelmi gaztettek fenyegető képétől,  amikor lenézünk a mélybe.

Shakespeare A velencei kalmár darabjából ismert Shylock figurája. Ki is ő valójában? Egy gazember? Egy szerencsétlen áldozat? Története ma is egy megosztóan izgalmas kérdőjel a vén Európa viharvert testén. A walesi születésű Gareth Armstrong darabja tovább kunkorította e kérdőjel ívét és eddig ismeretlen érzelmekkel bővítette ki a részletekben megbúvó összességet. A kaposvári Csiki Gergely Színház vendégjátékát, a Shylock monodrámát láttam  Kőváry Katalin rendezésében Budapesten, a Spinoza Színházban. A monodrámában az ismert Tubál (Shylock barátja, akinek mindössze nyolc sor jutott) tart egy személyes hangvételű történelem órát  ki és bele bújva a szerepébe, karizmatikusan iszogatva, gondolatébresztően rácsodálkozva a múltra, keresve magát a jelenben, és kifigurázva önmagát a képzelt, jövőbeli vén emberben.

fotó: Nagy Blankafotó: Nagy Blanka

Zaklatott öreg úr érkezik kocsit tolva az üres térbe, középen egy ruhafogason kabát, kalap, egy stilizált Shylock áll. Igényesen összeválogatott képek és maszkok kerülnek elő a dobozból. A zavart színész merészen egyensúlyozik  a zsidóság keserves történetének kifeszített kötelén – Mózestól Adolf Hitlerig. Gyermeki rácsodálkozással vizsgálja a múltat. Néha megszólítja a nézőt, néha magában beszél. A megfelelni akarásból merítkezve új erőre kap mialatt érzékelésem ajtóit csapkodja. Eleinte patetikussá válik az önmagát kifigurázó karakter, majd szelíd és bölcs történelemtanárrá szelídül.  A velencei kalmár vígjátéki cselekménye adja a keretét az útkeresésének. Hunyadkürti György hitelesen és élvezetesen mesél. Shylock szerepébe bújva a történet elbeszélése közben megáll a levegő, elkezd élni a színpad, amikor gonosz maszk mögé bújva a színész megvillantja nekünk tehetségét. Egyre jobban megismerjük ezt a valójában érvényesülni sosem tudó Tubál karakterét, aki alkoholba és önvádaskodásba fojtja bánatát. Kimérten egyensúlyozunk a színésszel az objektivitás felhőkarcolói között, és vele együtt szédülünk a történelmi gaztettek fenyegető képétől,  amikor lenézünk a mélybe.

Az előadás során beavatottá válunk egyfajta titokba,  a hatalom és a történelem mágikusan összefonódott színházának egyvelegébe.

Hunyadkürti György atomjaira boncolja Shylock testét és királyi pompában fekteti le a meséi szereplőinek maszkjait önmaga lelkére – Tubál szerepébe bújva. Játéka által megértjük, hogy miért nézte meg I. Jakab angol király kétszer is egy évadban A velencei kalmárt, és miért változtatta meg a hitleri propaganda a Shylock lányát megszöktető fiatalember családfáját. Az előadás során beavatottá válunk egyfajta titokba,  a hatalom és a történelem mágikusan összefonódott színházának az egyvelegébe.

fotó: Nagy Blankafotó: Nagy Blanka

A színész szeretete és őszintesége zseniálisan összekeveri bennem a terheimet, miközben varázslatos élményekkel gazdagít. Az Erzsébet-kori színház  előítéletének árnyából figyelem az emberek gonoszságát és szenvedélyesen elevenednek meg előttem az elhibázott döntéseim. Cenzor és kirúgott rendező vagyok egyben.  Az előadás megmutatta, hogy egy kiterjedt, mély jéghegy rejtőzik e rohanó világ tengerének mélyén.

(2016. szeptember 19.)

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top