Home / Megnéztük / Jajj, úgy élvezem én a strandot
Jajj, úgy élvezem én a strandot

Jajj, úgy élvezem én a strandot

Az elektromos progresszív, élvezetes, erős hangulatú zenébe egyszer csak felcsendül a Pancsoló kislány című slágerből ismert rigmus, és balatoni emlékeim fotói azonnal elkezdenek peregni a szemem előtt.

Pjotr Iljics Csajkovszkij egyik legtöbbet játszott balettja, a Hattyúk tava inspirálta előadás, A tó bemutatóján jártam a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Az idén október 23.-ig 43 különböző helyszínen megrendezett CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretei között bemutatott előadás méltó és igényes képviselője a magyar kortárs táncnak e roppantul változatos és erős külföldi felhozatal kavalkádjában. A rendező/látványtervező Kálmán Eszter egy korábbi munkáját már volt szerencsém megtekinteni tavaly, az Örkény István Színházban bemutatott Az ügynök halálában alkotta a díszletet és a jelmezeket. Nagy érdeklődés övezi az estét, sok a külföldi, egy holland párnak lefordítom a bár falra kifüggesztett borlapját. Talán jó ötlet lenne kitenni egy angol verziót is a magyar mellé.

Fotó: Csányi KrisztinaFotó: Csányi Krisztina

A színpadon egy fekete csillogó kiterített lap, egy fekete tó, azon szétszórva összetépett zsebkendők, papírhajók, félre sikerült gondolatok, megbánt tettek, a rendezői bal nézőkhöz közelebbi sarkában felfújható gumi medencében pecázik egy fürdőköppenybe bújt alak (látvány: Kálmán Eszter). Az elektromos progresszív, élvezetes, erős hangulatú zenébe egyszer csak felcsendül a Pancsoló kislány című dalból ismert rigmus, és balatoni emlékeim fotói azonnal elkezdenek peregni a szemem előtt (zene: Kákonyi Árpád, Friedenthal Zoltán).

Természetesen előkerül egy hattyú báb is, ami néhol a derékra csatolható szexuális éhséget, olykor a megbántott lélek szelíd szimbólumát jeleníti meg.

Az este során a férfi és a nő kapcsolatának különböző hangulataiba és korszakaiba kapunk betekintést. A két szereplős alkotás férfi tagja, Bercsényi Péter eredetileg bábszínész szakon végzett 2008-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2014-től már tanít is. A sokszor szellemes és önirónikus játékából eleinte próbálok összerakni a fejemben egy történetet, de valójában csak utalásokat találok az eredeti Hattyúk tava balettre. Természetesen előkerül egy hattyú báb is, ami néhol a derékra csatolható szexuális éhséget, olykor a megbántott lélek szelíd szimbólumát jeleníti meg.

fotó: Csányi Krisztinafotó: Csányi Krisztina

A nő, aki az eredeti történet alapján csak este veheti fel ember alakját a gonosz varázslatnak köszönhetően, sokszor mellékesen van jelen a színen. Dányi Viktória nemzetközi táncos-koreográfus karrierrel rendelkezik, már sokan láthatták őt a világ számos pontján. A játszók közös táncai roppantul pontosra sikeredtek. Két rész tetszett a legjobban, az egyik: amikor közös nevezőre jutva a férfi és a nő ugyanazt a mozdulatsort végzi a kezével és a lábával, a másik: a férfi képzeletbeli kötélen rángatja a nőt, egyszerre manipulálja és provokálja.

Habár az este folyamán a tehetséges alkotók egy nagyon intenzív és vibráló hangulatú légkört teremtettek, igazából nem derült ki, hogy az este miért végződött úgy, ahogy. Két műfaj keveredett a kicsit több, mint egy óra alatt előttünk a színpadon. A báb és a tánc találkozásainak útkereséséből állt össze valójában ez az előadás. Egy új műfaj születő hattyújának lehettem a vendége, és drukkolhattam első szárnycsapásai sikeréért. Amint véget ér majd ez a próbafolyamat és letisztulnak a kapcsolódási pontok, akkor a látottak alapján szárnyalni is fog.

(2016. október 12.)

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top