Home / Megnéztük / II. Erzsébet: avagy lekapcsolható-e a politikára a villany?
II. Erzsébet: avagy lekapcsolható-e a politikára a villany?

II. Erzsébet: avagy lekapcsolható-e a politikára a villany?

A Trió Kritik-ben most is hárman írtak kritikát: Bozóky Balázs, Reznák Gábor és Csatádi Gábor – ezúttal a Vígszínházban bemutatott Audienciáról

Három évvel a Helen Mirren főszereplésével, Stephen Daldry által rendezett, a National Theatre Live sorozatának jóvoltából az Uránia Filmszínházban Magyarországon is bemutatott előadás után a Pesti Színház tűzte műsorára az Audiencia című darabot Valló Péter rendezésében – Reznák Gábor. Valló Péter Audenciája pont olyan kortalanná, időtlenné válik – a 20. századi brit politikai eseményeinek megidézésének dacára, avagy pont azért – mint bármely klasszikus – Csatádi Gábor.

fotó: Almási J. Csabafotó: Almási J. Csaba

Peter Morgan darabjának alapkoncepciója egyszerű, ám annál izgalmasabb. Egyfelől sikergyanús, másfelől nagy meglepetéseket és különleges vagy épp szokatlan színházi-színészi megoldásokat nem igen ígérő vállalkozás – R.G. Mit kezdjünk ma egy politikai szatírával a színpadon? Pláne akkor, ha nem is az öreg kontinensen, hanem a brit birodalmi fővárosban, a Buckingham falai között játszódik: Pont annyit és pont azt, amennyit az angolok kezdtek vele annak idején. II. Erzsébet királynő (Halász Judit) és az uralkodása alatt kormányon lévő brit miniszterelnökök között kedd esténként, heti rendszerességgel megtartott magántalálkozók politikailag és emberileg egyaránt érdekfeszítő beszélgetései elevenednek meg a színpadon. Erzsébet decens kimértséggel, ösztönösen elénk hozott méltósággal kezdi meg a keddenkénti uralkodói meghallgatásokat a kormányát épp vezető miniszterelnökkel. Egyszerre egyéni és páros játékká is lesznek ezek a meghallgatások – alkalmat adva az önálló karakterábrázolásnak és a közös játékban formálódó jellemfejlődéseknek is – CS.G

Peter Morgan darabjának alapkoncepciója egyszerű, ám annál izgalmasabb. Egyfelől sikergyanús, másfelől nagy meglepetéseket és különleges vagy épp szokatlan színházi-színészi megoldásokat nem igen ígérő vállalkozás

Valló Péter tervezte díszlet korhű és pontos képet akar mutatni a Buckingham palota valódi szobájáról, ahol ezek a beszélgetések ténylegesen megtörténtek, és ez sikerül is neki. Ülj le, készültél, ötös. A díszlet nem tolakodó, sőt, kifejezetten puritán képet fest – B.B. Az elegáns kékjével, terpeszkedő kandallójával és a festményeknek keretezett LCD-kijelzőivel – CS.G. A szövegben is megjelenik a leírása a kék falnak, a festményeknek és a székek és bútorok színének és történetének a kamarás (Tahi Tóth László) szájából, aki megússza az estét flegma másnapos mosolyával, szorgos eleganciával – Bozóky Balázs. Aki az angol birodalmi tekintély hordozásától meggörnyedt, porosodó Kamarásként audionarrálja nekünk e terem berendezési tárgyait- dióhéjban elmesélve a beszerzésüket – CS.G.

fotó: Almási J. Csabafotó: Almási J. Csaba

Erzsébet (Halász Judit), csak úgy mint a tárgyak, szintén a rangjához méltó igényesen összeválogatott ruhákat kapott (jelmez: Pusztai Judit), de játékából hiányzik az a titok, ami kiemelné őt a szépen összeválogatott színek kavalkádjából – B.B. Tablóvá válik így a díszlet, keretté és háttérré, ám ez csak szándékos ürügy, ízlésesen, jó ritmusban tálalt “hangosítása” és ellenpontozása egy politikai-társadalmi miliőnek. Az angol kimért távolságtartás, a protokoll ridegséggé merevült tradíciója összetalálkozik a 20.század emberével – lett légyen ez a Királynő vagy épp egy regnáló miniszterelnök – CS.G.

Halász Judit Erzsébete igen plasztikusan, hol maximálisan formális: grammra kiporciózott méltósággal és távolságtartással, hol majdhogynem hétköznapi közvetlenséggel beszélget a miniszterelnökeivel. Elfogadja, sőt olykor elnézi emberi gyengeségeiket, sebezhetőségüket, miközben idővel egyre inkább és egyre pontosabban átlátja politikusi rafinériáikat is. Ám egy percre sem hajlandó elfelejteni a számára legfontosabbat: azt, mi is az ő szerepe és kötelessége- R.G. Erzsébetében ott rejlik az ember, a hivatali partnerségre vágyó nő, az, aki nem tud és nem akar csupán a száraz, formális etikett normái mögött megbújni. Akinek egyszerre mentsvár és egyre nehezedő nyűg is az udvari szabályok mentén való emberi kapcsolattartás – CS.G.

Halász Judit akarva-akaratlan egy élő történelmi legendát idéz, amit azonban nagyon határozottan – azon egy pillanatig sem erőszakot téve – szelíden, fokozatosan árnyal emberképűvé. Nagy visszatérés lehet számára ez az előadás, amint kellően összeérik a gyerekkor, a szerelem, az uralkodó és a magánember ellentmondása karakterében

Az Audiencia értelmezésében a királynőben egy nagyon is emberi lényt, a tradíciókat és a brit monarchia alapköveit fenntartások nélküli tisztelettel kezelő, ugyanakkor az uralkodással járó szerep kellékeire, az egy életre szóló királynői kötelezettség napi rutinjának részleteire érzékenyen reagáló és vívódásra is hajlamos személyiséget ismerhetünk meg. Ahogyan engesztelhetetlenül figyelmezteti kormányfőit is, ha épp szükségesnek érzi: Nagy-Britannia érdeke az első és mindenek felett álló. Királynői jellemmé magasztosult, mert komolyan vette az uralkodás ma már sok szempontból anakronisztikus, több évszázaddal ezelőtti liturgiáját és koreográfiáját – R.G. Halász Judit akarva-akaratlan egy élő történelmi legendát idéz, amit azonban nagyon határozottan – azon egy pillanatig sem erőszakot téve – szelíden, fokozatosan árnyal emberképűvé. Nagy visszatérés lehet számára ez az előadás, amint kellően összeérik a gyerekkor, a szerelem, az uralkodó és a magánember ellentmondása karakterében – B.B.

fotó: Almási J. Csabafotó: Almási J. Csaba

Kérdés persze, hogy a darab egészén végigvonuló humorérzék, az önkritikára és önreflexióra való készség a szerzőt dicséri-e inkább, vagy valóban betekintést enged az uralkodó személyiségébe. De közel 65 éven át azért is tudott királynő maradni, mert képes volt haladni a korral, és belátni, ha tévedett – ha mégoly nehezen vagy megkésve is tudatta ezt alattvalóival – R.G. Száraz, fanyar humor, lakonikusan elejtett poénok, melyek hol egyből, hol kissé késleltetve váltanak ki nevetést a közönségből. Mert az efféle humor érzékeny, már-már intellektuális, amin gondolkodni kell – Valló Péternek való terep. Olyan, amit bátran kiegészít és tovább gondol a falakra vetített múlt századi London képeivel és az uralkodónak filmhíradóra vett kordokumentumaival – CS.G.

  Száraz, fanyar humor, lakonikusan elejtett poénok, melyek hol egyből, hol kissé késleltetve váltanak ki nevetést a közönségből. Mert az efféle humor érzékeny, már-már intellektuális, amin gondolkodni kell – Valló Péternek való terep.

John Major (Fesztbaum Béla) a méltósággal beleszürkülés miniszterelnökeként süpped el a KIrálynővel szemközti fotelban – amolyan most megesznek vacsorára stílusban alakítja a kormányfőt. Vaskos szkepticizmussal áll uralkodója szolgálatára, tudva, a monarchia intézményét a tisztelet dacára mégis meghaladta már a történelem. Winston Churchill (Lukács Sándor) a kigolyózhatatlan tekintély maga. Remekbe szabott maszkjával, magába forduló, botjával tipegő (jelmez: Pusztai Judit) öregemberként elhinti az uralkodójelölt miniszterelnök képzetét. Akit még Erzsébet is csak szelíden kérlel saját koronázásának ügyében és a miniszterelnöki szék otthagyásáért. Churchill tekintélyt mutatna, ám e belső vehemenciával párosuló külső törődöttség egyben finoman árnyalt paródiája is a helyzetnek – CS.G.

fotó: Almási J. Csabafotó: Almási J. Csaba

Különösen érdekes a Brexit tényének ismeretében nézni a darabot: ahogyan az időnként politikai és személyes depresszióval küzdő Gordon Brown (Kerekes József) lamentál a politizálás értelmén, vagy ahogyan majd a briteket az Európából való kiválás kapujába kísérő David Cameron (Seress Zoltán) beszél sokasodó európai tárgyalásairól. Sokatmondó az 1956-os szuezi válság feszült napjaiba kalauzoló beszélgetés Anthony Eden-nel (Gados Béla), aki az orvosai által felírt erős serkentőkkel és nyugtatókkal próbálja egyensúlyban tartani magát, a küszöbön álló súlyos katonai és politikai kudarc árnyékában. Margaret Thatcher (Igó Éva) impulzív és kemény tárgyalópartnernek bizonyult, a darabból is kiderül, hogy a Palota finoman szólva tartott az igazát meglehetősen hevesen védelmezni képes politikus reakcióitól – R.G. Igó Éva Margaret Thatcher-ét emelném még ki a számomra legélvezetesebb játékot nyújtó miniszterek sorából, aki lenyűgözően őszintén és alázatosan van jelen Erzsébettel való hatalmi harcában, és roppant izgalmasan osztja ki a mellette faragatlannak tűnő uralkodónőt – B.B. Káprázatos hitelességgel hozza (még mozdulataiban is) a felindult Vasladyt – R.G.

A legkarizmatikusabb elnök valójában Hegedűs D. Géza Harold Wilson-a. Ahogyan a skóciai Balmoral kastélyban skót szoknyában szivarozva flörtöl a királynővel, elképedek azon, hogy ők tényleg együtt voltak –B.B. A darab sikerének biztos garanciája a munkáspárti Harold Wilson játéka, akinek a kezdeti szkepticizmusa és feszengése ellenére mégiscsak valamiféle kölcsönös rokonszenvre épülő kapcsolatot sikerül kiépítenie Erzsébettel. Aki ráadásul ritka személyes gesztust gyakorol a súlyos betegsége miatt egy ponton a távozás mellett döntő miniszterelnök felé: a Downing Street-i miniszterelnöki rezidencián elköltendő közös ebéd felajánlásával – R.G. Habár Erzsébet királynőt is van szerencsém mélyebben megismerni a saját maga gyerekkori énjén keresztül (Várkonyi Véda, Füköh-Nagy Zsófi ). A kislányok pontosan teszik a dolgukat, és merészen, otthonosan léteznek a nagy színészek között a színpadon. Bobó (Majsai-Nyilas Tünde) karaktere, a királynő dadájáé fejlődésre képes, de még kiforratlan. Skót mivolta említésre kerül, de sok minden más nem derül ki nevelésének hatásáról. A királynő kutyái édesek, háromszor-négyszer átszaladnak pitizve a kutyakekszért – B.B.

Sokatmondó az 1956-os szuezi válság feszült napjaiba kalauzoló beszélgetés Anthony Eden-nel, aki az orvosai által felírt erős serkentőkkel és nyugtatókkal próbálja egyensúlyban tartani magát, a küszöbön álló súlyos katonai és politikai kudarc árnyékában. 

Hegedűs D. Géza játéka szándékosan túlnyúlik a karikírozás otthonos légkörén – összekacsint velünk. Érezzük és tudjuk: rólunk, nekünk és velünk játszik Erzsébettel szemben – CS.G. Hegedűs D. Géza lubickol a hálás szerepben: egy jó humorérzékkel megáldott, közvetlen és nagy formátumú, ugyanakkor nagyon is hétköznapi, esendő figurát játszhat a miniszterelnök alakjának megformálásával. Egy kormányfő és egy uralkodó, akik egymás előtt mégis emberként mernek-tudnak-képesek viselkedni – R.G. Habár lejátssza a színpadról a sokszor a szövegébe is belesülő királynőt. Talán a saját személyiségéből fakadó úri kevélysége, vagy a minden hájjal megkent mosolya miatt – B.B.

fotó: Almási J. Csabafotó: Almási J. Csaba

A kamaradarab a Valló Péter és a Pesti Színház társulatának az interpretációjában kellemes meglepetés, méltán veszi fel a versenyt az eredeti londoni bemutatóval: Halász Judit és színésztársai mindent kihoznak a darabból, ami csak lehetséges. Nem tudhatjuk, mi az igazság: vajon a szerző az, aki túl kegyes és udvarias, ezáltal emberibbé és szerethetőbbé polírozza a királynő valódi személyiségét, avagy valóban arról van szó, hogy sokkal inkább a politikai szerep prizmáján keresztül látja a közvélemény Erzsébetet: túlságosan és méltánytalanul keménynek és formálisnak látva-gondolva őt a valóságoshoz képest – R.G. Viszont az előadásban helyenként csak felszínes, néhol semmitmondó utalásokat látunk – egyenlőre – jelenetek halmazát, melyek borzasztóan izgalmasak tudnak lenni, és kellemetlenül fárasztóak is egyben – B.B.

Már a királynőnek is van okostelefonja, amit legalább annyira idegenkedve kezel, mint az egyre gyorsabb tempóban változó világot. Valló Péternél krízisek és politikusok váltják egymást, a monarchia és a királyi család hasznossága és értelme is időről időre megkérdőjeleződik – miközben az utóbbi évtizedben a parlamentáris demokráciák sem épp a fénykorukat élik. Ki tudja, meddig marad velünk Erzsébet, a királyság intézménye, de amíg itt van, mindig lesz, aki lekapcsolja a villanyt

Valló Péter olvasatában szándékosan több is és kevesebb is ez a darab, mint politikai szatíra. Könnyeden komoly tablóként mutatja meg az uralkodást és annak a gördülékenységét lassító, – a humor forrását is jelentő – anakronisztikus csikorgással együtt. Másrészről ezzel és pont így válik etalonná, politikai értelemben normatívvá az a politikai fair play – bármily didaktikus is ennek a dramaturgiai megvalósítása (amit messze nem sikerült elérnie a szigetország vezetésének, természetesen) ami számunkra, közép-kelet európaiaknak be- és elérendő példa marad csupán – CS.G.

fotó: Almási J. Csabafotó: Almási J. Csaba

Több mint hatvan év alatt kormányfők jöttek-mentek, gyökeresen megváltozott a világ, s benne Nagy-Britannia súlya és szerepe. Már a királynőnek is van okostelefonja, amit legalább annyira idegenkedve kezel, mint az egyre gyorsabb tempóban változó világot. Valló Péternél krízisek és politikusok váltják egymást, a monarchia és a királyi család hasznossága és értelme is időről időre megkérdőjeleződik – miközben az utóbbi évtizedben a parlamentáris demokráciák sem épp a fénykorukat élik. Ki tudja, meddig marad velünk Erzsébet, a királyság intézménye, de amíg itt van, mindig lesz, aki lekapcsolja a villanyt – R.G.

Bozóky Balázs – Reznák Gábor – Csatádi Gábor

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top