Home / Megnéztük / Ne menj messzire magadtól!
Ne menj messzire magadtól!

Ne menj messzire magadtól!

Repül a frizbi – de merre is? Érdemes utána menni? Avagy a keresgélése ürügyén egész máshova és máshogy érkezünk. Borbáth Péter Sündör és Niru című meséjéből  Varsányi Péter végzős bábrendező szakos hallgató rendezett előadást, ami most a Trafó Klubban vendégesedet  Igényes adaptálása született így egy szövevényes, kalandokkal teli mesefolyamnak – finoman, észrevétlenül bontakoztatva ki belőle a tanúságot.

Sündör (Főglein Fruzsina) és Niru (Tóth Mátyás) a lágy pasztellszínű udvaron (díszlet: Bobor Ági), házak között játszanak a narancssárga frizbivel. Persze a dobálása közben hol meszebbre, hol közelebre repül, alkalmat adva Sündörnek a dobástechnika okítására. Hisz ők ketten – a bábokba bújtatva – nagy füleikkel, kiváncsi, tágra nyíló szemeikkel egyszerre bölcsek és pajkosak is, a harmonikusan összeválogatott öltözékükben (bábok: Badacsonyi Brigitta). Az egymással évődő, nagyon mai, szlenget és választékosságot magán viselő párbeszédeikből (dramaturg: Bodor Panna) érezni, hogy a mi korosztályunknak az alakjai ők. Semmi gyerekes megfogalmazás, szépítgető nyelvhasználat. Már a dialógusaik kezdetén érezni a mai fiatal nemzedék szófordulatait, egymást húzó, humoros kiszólásait. A frizbi egyszer csak az egyikük dobásának lendületétől messzire repül. Vele együtt elrepül a kölcsönös, egymásnak passzolgató bizalom és összhang is. Elindulnak a repülő korong keresésére és ezzel nem csak a kalandok kezdődnek el…

fotó: Trafó Housefotó: Trafó House

Kezdetét veszi Sündör és Nirú teljesen eltérő személyiségének a kitárulkozása és az alakulása, fejlődése is. A keresés közben a Csillanó Fém Birodalmában találják magukat, ahol Nirunak is és Sündörnek is más és más ragadja meg a figyelmét. Sündör – ahogy már a választékos eleganciával összeválogatott öltözete is sugallja – egyből lenyűgöződik a birodalomba talált napállatkáktól. Elvarázsolódik, ám még sem telik el a találkozás erejével. Előbb-utóbb még nagyobb napálattkára, azaz a Nap megszerzése után vágyakozik. Többet és többet, nagyobbat, fényesebbet. Szinte észrevétlen kibújik Sündör a gyermeki nyitottság rácsodálkozni kész világából, és átsiklik a megszerezni, birtokolni tulajdonló közegébe. Fel is borul az eddig egyenrangúnak mondható barátság. Sündör erélyes határozottsággal irányítani kezdi Nirut is: induljanak közösen napvadászatra. Önkéntelenül siklik egyik szerepéből a másikba Sündör, ahogy a történet és a bábjáték is – minden hangsúlytevő didaktikusság nélkül – egyszerre csak a “felnőtt világ” megszerezni, tulajdonolni közegébe billen át.

Niru egyészen más, szinte már “naív” lélek. A Csillanó Fém Birodalmában rálel a zajgyerekekre, akikkel már az első pillanatban barátságot, szövetséget köt. Közöttük nem az “enyém vagy, begyűjtöttelek” viszonya, hanem a játékos, cinkos egymásra találás öröme a kapocs. Niru ösztönös természetességgel társnak tekint mindenkit. Kalandozik, találkozik és hasonszőrűekre lel – és ennek az öröme, felfedezése teljeséggel képes is eltölteni Nirut. Nem is nehéz így éreznie, hisz ezek a kék gömbszerű, csupa szem és száj zajgyerekek igazi játszótársak – mindenhova önként, hűségesen követik Nirut. Nem is beszélve, hogy e zajgyerekek egyszerre ütős hangszerként csapodnak a játéktér padlójához, könnyed, fesztelen ritmusokból egész andalító hangbirodalmat építve (zene: Dobri Dániel).

Szinte észrevétlen kibújik Sündör a gyermeki nyitottság rácsodálkozni kész világából, és átsiklik a megszerezni, birtokolni tulajdonló közegébe. Fel is borul az eddig egyenrangúnak mondható barátság. Sündör erélyes határozottsággal irányítani kezdi Nirut is: induljanak közösen napvadászatra. Önkéntelenül siklik egyik szerepéből a másikba Sündör, ahogy a történet és a bábjáték is – minden hangsúlytevő didaktikusság nélkül – egyszerre csak a “felnőtt világ” megszerezni, tulajdonolni közegébe billen át.

A közös napvadászat szétváláshoz vezet. Niru magára hagyja Sündört és a saját útját járva, saját kalandokba keveredik, újabb és újabb birodalmak képviselőivel kerül kapcsolatba. Bár Sündör nélkül elveszetten bolyong ezekben a helyeken, mégsem érezzük mindeközben magányosnak.

fotó: Trafó Housefotó: Trafó House

Eközben Sündör nem akad a Nap nyomára és nem tudja – mint egy lepkét, begyűjteni, ahogy szeretné. Sejtet, árnyal a rendezés és a szöveg, melyből könnyedén, nyilvánvalóan érződik: hiábavaló, öncélú hajkurászás ez a napvadászat. Pláne az olyan, mely nem a Nap fényének, melegének örül, nem azzal akar játszótársi kapcsolatba lépni, hanem csupán birtokolni, begyűjteni akarja azt.

Ebben a Varsányi Péter rendezte Sündör és Niru napvadászatban minden elevenen érződik – mindenfajta erőltetés, szándékolt didaktikusság nélkül. Az egymástól külön utakra térő Sündör és Niru a narancssárga nap: a frizbi megtalálása után újra együtt passzolgatnak, dobálóznak. Így visszajutottak újra a saját, az egymást társnak és szövetségesnek tartó önmagukhoz is. Ehhez azonban el kellett kóborolniuk egy időre egymás mellől.

A szerző: Csatádi Gábor

1979-ben születtem, az érettségi után teológus-lelkész szakon végeztem a Károlin és a Selyén, Szlovákiában. Majd esztétikából szereztem másoddiplomát. Önkéntes voltam egy évig Franciaországban, és miután hazajöttem, elkezdtem phd-mat az ELTE-n esztétikából...már csak meg kellene írni a katharszisz-elméletről szóló értekezésemet. Ám most épp a Pótszékfoglalót "főszerkesztem", mert most ez a fontos. Pont annyira, ahogy a színház, a személyesség, az őszinteség. Mindezt igyekszem tenni őszintén - nehezen szűnő szenvedéllyel.

Comments are closed.

Scroll To Top