Home / Megnéztük / Kottafejek, mint mankók
Kottafejek, mint mankók

Kottafejek, mint mankók

Hisz olykor csak rájuk lehet támaszkodni. Még akkor is, ha a kottaolvasás az illetőnek nem is megy készség szinten. Vigaszt, menedéket és immunitást mégis adhat a zene annak, aki deportálások közepette ide-oda hányódik – hogy éljen és túléljen. Czuczor Lola sanzon- és kupléénekesnő viharos, megtépázott életét rendezte Vörös Róbert a Spinoza intim színpadára a jól összeválogatott dalok szenvedélyes tempóiban.

A piciny színpadot egy szőnyeggel letakart zongora uralja, mögötte Bóna Ilona, aki nem csupán zenei kisérője az előadásnak, hanem a kellő pillanatokban nagyon lelkes, együtt rezonáló játszótárs is. Ami egy zenés életrajz esetében csak még inkább árnyalja és képes bővérűbbé  tenni a zenei anyagot. Ez Czuczor Lola (Kádek Henrietta) esetében eleve sem nem sablonos, sem nem vérszegény. Egy, a deportálások elől menekülő énekesnő életútjának könyve nyílik ki előttünk könnyedén, szívbemarkolóan – kibillenthetetlen és elkoptathatatlan élni akarással. Vörös Róbert teremtette e Lolát, összegyúrva a múlt század ’10-es, ’20-as éveinek színésznő idoljaiból. Egy kis Fedák Sári, egy kis Blaha Lujza. Itt nem a prózai, hanem a zenei részek dramaturgiai íve és dinamikája vezet minket egyik fordulattól a másikig. Gondosan felépítve a dalok előadásának a ritmikáját, hisz szándékoltan ezek a zenék adják  a történet megértéséhez és megéléséhez a fogódzót.

fotó: Véner Orsolyafotó: Véner Orsolya

Az előadás a teljes sötétből indít, a színpad szélére kucorodva Lola és Max, Lola partnere, alias Kemény Miklós (Széll Attila) imát mormognak Magyarországért. Sejtelmesen, félig elhallóan, elcsigázottan. Keretbe foglalva és sajátos értelmezést adva így egy zenés estének. Mert ezen az estén legalább annyira a zenéjé, mint amennyire a 20. századi magyar történelemé is a színpad – megbecsüléssel, mellőzöttséggel, kitaszítottsággal és a szenvedélyes játéknak szóló megérdemelt üdvrivalgással.

Minden újab dal, sanzon egy-egy újabb állomás a 20-as, 30-as évek történetéből, ami egyben Czuczor énekesnői útjának egy újabb stációja is. A dalok némelyike nem is annyira az éneklés kedvéért idéztetik meg az előadásban – ezeknél az éneklés helyett a szavalás a hangsúlyosabb – hanem a szövege által a személyes élettörténet továbbmondás, mesélés okán. 

Kádek Henrietta Lolája mesél, mesél, ömlik belőle a szó. A dal, a fájdalom és az öröm mámora. Mégis érezni, hogy Lola szavait a “prózai” részekben inkább a vehemens indulat fűti és táplálja. Éreztetve, hogy ezen az estén nem a klasszikus prózai szerepalakítás ívei lendítik tovább, viszik előrébb a történetet. Egyfajta partravetetség is ez, ami csak önkéntelenül tovább erősítheti az érzésünket: Lola nem a szavak, hanem a zene ritmusának, szenvedélyének az embere. Ordenárén, autentikusan.

Minden újabb dal, sanzon egy-egy újabb állomás a 20-as, 30-as évek történetéből, ami egyben Czuczor énekesnői útjának egy újabb stációja is. A dalok némelyike nem is annyira az éneklés kedvéért idéztetik meg az előadásban – ezeknél az éneklés helyett a szavalás a hangsúlyosabb – hanem a szövege által a személyes élettörténet továbbmondás, mesélés okán. Melitta dalát (Isten veled Budapest, te édes) például két versszaknyival tovább írja Vörös Róbert. Pofátlan merészség? Az. Ám mítosz mesélődik itt, a megtépázottság és a tántoríthatatlanság mítosza. Hevület és lendület Kádek Henrietta játéka, megfest és jól árnyaltan visszaad egy egyszerű, kissé trampli, az éneklésért élő és a közönsége éltetéséből erőtmerítő énekesnőt, aki szívét és oly sokszor az eszét is a homlokán hordja. Nyílt, kitárulkozása egyszerre éltető motorja és a veszte is Czuczor Lolának.

fotó: Véner Orsolyafotó: Véner Orsolya

Hányadtatás, deportálás előli menekülés Amerikába és mellőzöttség valamint hullámzó és nagy intenzitású rövid sikerek egymásutánja. A tengerentúl töltött idő első fél esztendejében Max-al – aki egyben a stricije is – való egymásra találásuk és együtt élésük pontos keresztmetszete Lola sodrodó tehetségének. A kihasználtság és az egymásból élés szerelmi története a kettőjüké. Max szmokingos (melynek belső bélésére van varrva a sárga csillag), rideg flegmasággal hálózza be és tartja maga mellett Lolát, aki egyben a prostituáltja is. Mindketten szenvednek önmaguktól és egymástól – amolyan tizenkettő egy tucat se veled, se nélküled kapcsolat ez. Újabb és újabb sanzon, kuplé, mely egy újabb, csapongóbb epizódját meséli tovább ennek a viszonynak.

Vörös Róbert zenés színházi estjébe nem csak élet-, hanem sanzontörténet és a zenés mulattatás elmúlt egy évszázadának a története is belesűrűsödik. Külön öröm, a zenés színházi szórakoztatás nívóját emelő és tagadhatatlanul érződő: a zenei előadásmód hangsúly és tónusváltásai jól megkoreografált, egymásra épített ívek – bár ez a korábban már említett prózaiak kárára van így. 

A Caberet betétdalával Kádek Henrietta kinyílik, a széksorok között járva szétosztja örömét, fájdalmát és Czuczor Lola egész életlüktetését. Lili Marleen-t énekelve Dietrich-é lesz. Vitéz mentében és csákóban, Kukorica Jánosként egyidejűleg a “klasszikus hazaszeretet” vehemenciája és e vehemencia által ennek a lánglelkű “hazaszeretetnek” a finom, értő zárójelbe tevője is.

fotó: Véner Orsolyafotó: Véner Orsolya

Vörös Róbert zenés színházi estjébe nem csak élet-, hanem sanzontörténet és a zenés mulattatás elmúlt egy évszázadának a története is belesűrűsödik. Külön öröm, a zenés színházi szórakoztatás nívóját emelő és tagadhatatlanul érződő, hogy a zenei előadásmód hangsúly és tónusváltásai jól megkoreografált, egymásra épített ívek – bár ez a korábban már említett prózaiak kárára van így. Ez az érzékeny, tonalitásra kihegyezett és felépített rendezés emblematikussá teszi ezt a -budapesti, Czuczor Lola nevével fémjelzett – hányattatott és nem épp dicsekedésre számot tartó, világháború előtti századunkat.

A szerző: Csatádi Gábor

1979-ben születtem, az érettségi után teológus-lelkész szakon végeztem a Károlin és a Selyén, Szlovákiában. Majd esztétikából szereztem másoddiplomát. Önkéntes voltam egy évig Franciaországban, és miután hazajöttem, elkezdtem phd-mat az ELTE-n esztétikából...már csak meg kellene írni a katharszisz-elméletről szóló értekezésemet. Ám most épp a Pótszékfoglalót "főszerkesztem", mert most ez a fontos. Pont annyira, ahogy a színház, a személyesség, az őszinteség. Mindezt igyekszem tenni őszintén - nehezen szűnő szenvedéllyel.

Comments are closed.

Scroll To Top