Home / Megnéztük / Képlékeny kiábrándulás
Képlékeny kiábrándulás

Képlékeny kiábrándulás

Ismét hárman írtak kritikát – Bozóky Balázs, Reznák Gábor és Csatádi Gábor – az SZFE III. éves színművész osztályának nemrég bemutatott Az ingolstadti invázió c. előadásról a Trió Kritik-ben.

Invázió vagy szimpla összevisszaság? Csupán ingolstadti vagy a miénk is? Zsótér Sándor és Börcsök Enikő III. éves színművész osztályának előadását, Marieluse Fleisser alig ismert darabját Szilágyi Bálint végzős bábrendező szakos hallgató fordította és állította az Ódry színpadára talán azért is, hogy a múlt század 20-as éveinek emberi és politikai zűrzavarossága fogódzó legyen a mában is. És bár értjük és élvezzük az egyszerre talányos és tűpontos párhuzamokat, mégsem egyenletes ez a vehemens egyezőség interpretálása, holott ez a fajta rendezői szándék félreismerhetetlenül érezhető –Csatádi Gábor.

Az 1920-as évek végén játszódó történet mondanivalója és a mai helyzettel sok szempontból rokon történelmi-politikai körülmények miatt is időtálló. Univerzális az alapigazság: véget ért az egykor volt (volt?) aranykor, a kegyelmi időszak, elbuktak az álmok és ködbe vesztek a perspektívák. Átmeneti kor volt ez akkor, és mintha ma is abban lennénk: képlékeny kiábrándulásban és kilátástalanságban éldegélünk az ismert és belakott világból az ismeretlen, ki tudja, milyen jövőbe tartó ideiglenes mostban botladozva – Reznák Gábor.

fotó: Szkárossy Zsuzsafotó: Szkárossy Zsuzsa

Az Ódry színpadát kétfelől mi üljük körbe, és a harmadévesek közöttünk, kulisszák nélkül játszanak – Cs.G. A nézők színpadra/színpadképbe ültetése még egyértelműbbé teszi a rendezői szándékot: ez a mese rólunk, mindannyiunkról szól, általános érvénnyel bír-R.G. Szilágyi Bálint egynek akarta láttatni a húszas évek kisvárosát és a mai életünk kisvárosiasságát, minden lángolásával és kisszerűségével együtt. A történet közöttünk játszódik, a színészek előttünk váltanak jelmezt, oly sűrítve és tömörített intenzitásban, ahogy azt csak kivitelezni lehet-CSG.

A díszlet tulajdonképpen a dobogókból áll, amit tologatnak a híd építése közben a pionírok, amik között úszik a három ingolstadti srác, és mint egy karácsonyfa tetején a csillag, úgy fénylik néha a hatalmas OPEL márkajel a képzeletbeli bolt jelzéseként. Szeretem ezt az Ódry színpadon mindig jelenlevő találékonyságot, és azt, hogy minimális anyagi ráfordítással milyen erős képeket tudnak teremteni a játszók- Bozóky Balázs.

Ingolstadt városában pionírok építenének hidat, ha nem kelne lába annak a fának, melyet erre szánnak. Mert az úszó egyesület, a várostól támogatást nem kapván az új stéghez, a hidra szánt faanyagot elorozván, épít abból újat. Persze a történet nem ily egyszerű, hisz e történet szereplői jószerével mind fiatalok. És ahogy lenni szokott: az érzelmek, szerelmek, bátortalan kötődések, szívtipró ámokfutások veszik át az írányítást ebben a háború utáni német kisvárosban is-CS.G. A tíz szereplős darabban két lány és nyolc fiú szereplő van. Kezdjük a hölgyekkel. Berta és Alma. A Bajor Lili alakította Alma Ingolstadt prostituáltja, a könnyűvérű nő, a Nagy Katica játszotta Berta pedig az a naív szűzlány, akin az ostor csattan végül.

Szeretem ezt az Ódry színpadon mindig jelenlevő találékonyságot, és azt, hogy minimális anyagi ráfordítással milyen erős képeket tudnak teremteni a játszók.

E két egymással teljesen ellentétes világot magában hordozó női szerep rendkívül pontos keretét adja az előadásnak. Bajor Lili az egész osztály egyik legkiforrottabb személyisége, erős és karakteres személyiségén túl bátorsága is dicséretre méltó-B.B. Az előadásból messze kiragyog Bajor Lili, aki úgy létezik a színpadon, mint amire csak az igazán nagy tehetségek képesek. Amikor és ahogyan aztán megszólal, minden ízében és részletében megszületik az általa megformált karakter a színpadon. Nem szerepet játszik és nem illusztrál, hanem ragyogó fénnyel és természetességgel életet lehel a figurába, ami a színpadon a szemünk láttára kel életre-R.G. Alma talán az egyetlen, aki tudván nem tudja és nem tudván tudja mi az, amit akar. Leginkább pedig azt tudja és teszi is ösztönösen, hogy miként és hogyan lehet talpon maradni és elszántsággal, karakánsággal érvényt szerezni annak, akik vagyunk. Bajor Lili belakja, megtölti jelenléttel a figuráját és emellett szükségképp légkört is teremt. Mindezt keresetlen természetességgel, mintha csupán önnön belső izzását osztaná szét köztünk-CS.G.

fotó: Szkárossy Zsuzsafotó: Szkárossy Zsuzsa

Az ártatlan és naiv Bertát alakító Nagy Katica főként az előadás második felében-végén okoz egy-egy szívhez szóló, megrendítő pillanatot-R.G. A szemmel láthatóan eredetileg visszahúzódó, introvertált személyiség körül tüzesen izzik a levegő az Ódry színpadán. Játékában pontosan elvégzi a feladatát, de szemmel láthatóan nem érzi teljesen magáénak a szerepet, valamiért sértődöttséget, dacot érzek rajta-B.B. A város tele pionírokkal és Berta reménykedik, hogy megleli közöttük az udvarlóját. Bertája félénk, szárnyaszegett bátortalanja mindvégig sodródik. Szinte csüng Korl Latneren (Hajdú Tibor), akin a pionírok között megakad a szeme. Természetesen ebből nem romantikus szerelem, hanem Berta tapasztalatlanságát és sóvárgását kihasználó testi kapcsolat lesz csupán-CS.G.

Hajdu Tibor Korl-ként egyszerre akar vadul küzdeni a szabadságért és a függetlenségért, hogy se a munkában, se a magánéletben ne kelljen kötöttségek között élnie. Kihasználja Berta odaadó ragaszkodását és tapasztalatlanságát: nem hidegvérű, cinikus fickóként, sokkal inkább olyan valakiként, aki ott és akkor lázad, ahol és amikor erre még egyáltalán módja és lehetősége kínálkozik. Így aztán sebeket ejt és elárulja mindazokat, akikhez köze lehetne az életben-R.G. Egyidejűleg flegma ficsúr és kötődni vágyó, ám azt mégsem vállaló érzékeny kamaszlélek-CS.G.

 A város tele pionírokkal és Berta reménykedik, hogy megleli közöttük az udvarlóját. Bertája félénk, szárnyaszegett bátortalanja mindvégig sodródik. Szinte csüng Korl Latneren (Hajdú Tibor), akin a pionírok között megakad a szeme. 

Néhány jelenet kiemelkedően jól sikerült, a társulat tagjai eredeti ötletekkel keltik fel az érdeklődésünket. Koroknai Sándor időnkénti esetlensége és félszegsége egyre jobban megtalálja a hangot a szerelmet és igaz érzelmeket kereső Fábián figurájával. Fehér András hitelesen formálja meg a nagy dumás és határozott vezéregyéniség Zack-et. Hevesi László Bibirich-je talán még hisz a romantikában, az pedig, ahogyan megindítóan szövi bele az ingolstadti történet egy pontján a szövegbe Ady versét, A Duna vallomását, az előadás egyik legszebb jelenete-R.G. Egyenletes vágyakozása, merengő nyitottsága egyfajta biztos pont, hevítés és izzás egy széttartó atmoszférában.

fotó: Szkárossy Zsuzsafotó: Szkárossy Zsuzsa

Az Ady vers mellett más jeleneteket is kiemelnék, amik igazán jól sikerültek. Amikor a pionírok egy része parókát öltve zenél, és provokálja Bajor Lilit, akkor a közönség egy emberként gurul a nevetéstől-B.B. Konfár Erik meglett korú kocsmárosként és fiatal pionírként egyaránt erős, emlékezetes alakítást nyújt-R.G. Unertl-je pedig félelmetesen mar belém, amikor szexuálisan abuzálja a megszeppent Bertát a tolószékéből. Attól függetlenül, hogy dramaturgiailag ennek a jelenetnek el kellett volna törpülnie amellett, hogy Bertát “közös megegyezéssel” megerőszakolja Korl Lettner, mégsem ez történt. A sablonos távolba nézés helyett véres ruhában itt őszinte indulatok csillantak meg mind a néző, mind pedig Nagy Katica szemében-B.B.

Koller Krisztián egy tenyérbe mászó, a rangjával ócska és gyáva módon visszaélő szadista őrmestere, valamint a nyájas, olvadó és kuncsaftra vadászó, szakmányban kattintgató fényképésze is telitalálat.

Kurely László éles szemű, rafinált rendőre kitartó egészen addig a pillanatig, amíg nem kellene – ki tudja meddig és mire vezető – nyomozást végeznie. Mérlegel hát inkább, nem akar plusz munkát csinálni magának. Szalay Bence egészen karakteres humorral átszőtt, ellenpontozott kiszolgáltatott karaktereket kelt életre: úszótempókat, félelmeket és szorongást egyaránt mély hitelességgel mutat meg, elnyomott, fortyogó dühvel tölti meg a két fiú, Rosskopf és Ratz alakját. Koller Krisztián egy tenyérbe mászó, a rangjával ócska és gyáva módon visszaélő szadista őrmestere, valamint a nyájas, olvadó és kuncsaftra vadászó, szakmányban kattintgató fényképésze is telitalálat-R.G.

Széttartó miliő ez, ahol mindenki önmagát és a másikat keresi. Mert nem csak hidat, stéget építenének itt, hanem életet, egzisztenciát, magánéleti boldogságot. Már ahogy lehet és ahogy ki-ki, a maga módján képes. Persze lehet ezt az önkeresést másként is: Koller Krisztián gátlástalan, hatalmi mámortól nyáladzó őrmestere, vagy épp az általa megformált nyájaskodó, tenyérbe mászó fényképész mintha tökéletes karakterbeli ellenpontozása lenne Fábiánnak. Aki a játéka előrehaladtával szinte belenő a karakterbe, szerelmes lénye egész valójának erőt, bátorságot ad.

fotó: Szkárossy Zsuzsafotó: Szkárossy Zsuzsa

Mert tulajdonképpen ebben a darabban mindenki “billeg”. Az érzelmeinek bizonytalansága által tétovázik, lesz bizonytalanná. Bibirich talán az egyetlen, aki a homlokán hordva szívét bizonytalan hezitálásai közepette is igyekszik hű maradni önmaga érzéseihez és Bertához. Berta persze az illúziók és Korl lehengerlő hányavetisége után szalad-CS.G. Hiszen mi is élni akarunk, minden korban ugyanazok az emberek vágyai, céljai, ambíciói. Ugyanúgy félünk, remélünk, ugyanolyan önzőek és kiszolgáltatottak, szeretetéhesek és bizonytalanok vagyunk-R.G.

A előadás elején felsejlő Rammstein szám akkordjai egyfajta apokaliptikus nihilt vetítenek előre, ahol a cselekmény fontossága eltörpül az emberi sorsok és karakterek fejlődése mellett. A nyers és erőteljes zenében én talán bátrabban játszottam volna a pionírok ruházatával, és nem egyeztem volna ki a szokásos fekete atléta, fekete nadrág koncepcióval. Mivel az előadás során sok helyen volt utalás a magyar irodalomra (Ady Endre, szövegbeli utalás József Attilára), ezért bátrabban játszottam volna a külsőségekkel is.

A előadás elején felsejlő Rammstein szám akkordjai egyfajta apokaliptikus nihilt vetítenek előre, ahol a cselekmény fontossága eltörpül az emberi sorsok és karakterek fejlődése mellett. A nyers és erőteljes zenében én talán bátrabban játszottam volna a pionírok ruházatával, és nem egyeztem volna ki a szokásos fekete atléta, fekete nadrág koncepcióval.

Az úszók meztelenkedését túl soknak tartottam, bár a szemközt ülő hölgyeknek felcsillant a szeme, és szemmel láthatóan tágabb pupillákkal kísérték az előadást. A lányok, és főleg Bajor Lili nem voltak rászorulva ilyen trükkökre-B.B.

Imponáló a harmadévesek egymás iránti alázata, a gyors váltások alkalmazása a színpadon. Az időnként még kissé egyenetlen előadásban több emlékezetes pillanatot szereznek a közönségnek egy olyan osztály tagjai, akik – ha így folytatják – még sokat segíthetnek egymásnak és nekünk, nézőknek egyaránt az önmagunkra találásban-R.G. Széttartó világ ez az ingolstadti, akárcsak ez a száz esztendővel későbbi, mostani. Ám a rendezés minden precíziósan működtetett, jól végig gondolt igényessége ellenére se látszik és érződik ennek a darabnak az a drámai íve, amely egy-egy pillanatra felsejlik a harmadévesek tiszta összjátékában-CS.G.

Bozóky BalázsReznák GáborCsatádi Gábor

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top