Home / Aktualitások / Pulitzer a Spinoza Színházban
Pulitzer a Spinoza Színházban

Pulitzer a Spinoza Színházban

Pulitzer

– színdarab –

Játszódik: New Yorkban 1908 és 1910 között.

“Az alkotók méltó emléket állítottak ezzel az előadással a nem mindennapi életútnak.” – Bozóky Balázs

A makói magyar fiatalember, József Pulitzer 17 éves korában, egy szó angoltudás és egy fillér nélkül kivándorol Amerikába (1864) és részt vesz az amerikai polgárháborúban. Mire 22 éves, már szenátor, Amerika első magyar származású szenátora. Pulitzer teremti meg Amerikában a modern újságírást, Amerika legnagyobb lapja az övé lesz és hamar a leggazdagabb amerikaiak közé küzdi fel magát. Ő építi meg New York első felhőkarcolóját, neki köszönhető, hogy a New York-i szabadságszobor, a Lady Liberty áll.

Pulitzer egész életén keresztül a korrupció-mentes Amerikáért, a civil szerveztek megerősödéséért és a sajtószabadságért küzd. Olyannyira, hogy ezekért az értékekért még az akkor elnökkel Theodor Roosevelt- tel is perre megy, és a pert meg is nyeri. (Ez a Theodor Roosevelt lesz azután az első amerikai elnök, aki Magyarországra látogat, hogy találkozhasson Mikszáth Kálmánnal, kedvenc könyvének írójával.) A sajtószabadság érdekében Pulitzer teremti meg az első újságíró-iskolát (Columbia Egyetem) és száz évvel ezelőtt létrehozza a nevéről elnevezett Pulitzer-díjat.

E bravúros élet mögött egy tragikus- beteg ember áll. Sok haláleset övezi életét, ezer testi-lelki baj gyötri (álmatlanság, reuma, depresszió, idegösszeroppanás, zaj-érzékenység) és 40 éves korára megvakul. De végig ambiciózus. Vakon is az utolsó percig kezében tartja a sajtót, nyomorék sorsát bátran viseli és élete végéig küzd a demokráciáért és a korrupció-mentes, átlátható Amerikáért.

 

További előadások:
2016. november 28. hétfő 19 óra
2016. december 8. csütörtök 19 óra
2016. december 29. csütörtök 19 óra

 

 

 

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top