Home / A függöny mögött / Interjúk / “Korlátozás nélkül nyúlni a zenei élményhez”
“Korlátozás nélkül nyúlni a zenei élményhez”

“Korlátozás nélkül nyúlni a zenei élményhez”

Holnap, január 6-án indul a másfél hétig tartó Újzenei Fesztivál, az Átlátszó Hang 2017. A fesztivál egyik kurátorával, Gryllus Samuval beszélgettünk átlátszóságról, a kortárs zene új útjairól, az idei programokról és a zenei élményekre való rátalálásról…

  • Számodra mi és miért tud átlátszó lenni?
  • A fesztivál címében az “átlátszóság” két dologra utal. Egyfelől a tisztánlátásra, a megértésre, mert célunk, hogy az általunk összegyűjtött és megértett darabokat a közönség számára is átláthatóvá tegyük. Ebben eszközeink azok a beavató foglalkozások, melyeket gyakran a közönséggel együtt, a koncertek előtt és közben interaktív formábana csinálunk. Másfelől az átlátszó egy vizualitásra utaló kifejezés, mert itt a hallható zenét már első “látásra” képesek leszünk vizuálisan is látni. Ez a fesztivál különös hangsúllyal jeleníti meg az újzene különböző vizualitásait a művészeti ágak közös határterületei által (film, színház, grafika, tánc….stb). Ezért a hangszeres színház, autonóm filmze és a képzőművészet is rendszeresen szerepel a fesztivál programjai között. Az átlátszó persze lehet egy trükk, egy csel is. Számomra mégis a tisztaság és az érthetőség szimbóluma.

Édesanyám színházi rendező, ez legalább annyira befolyásolhatta a dolgaimat, mint az édesapámat és körülvevő élő közösség zené És ott az apai nagyapám is, aki építészmérnökként leült a zongorához és korálokat játszott, keresve a fülében megrögzült hangzatokat. Vagy akkár a dédnagymamám, aki azt mondta: – mikor 8-9 évesen a zongorával játszva, a billentyűket nyomkodtam kedvemre – “ezzel érdemes foglalkoznod”. A segítő háttér, ahogyan a szellemi táptalaj is, nagyon sokat adhat az embernek. Terhessé mindez akkor válhat, ha nincs benne hely a saját növekedésnek.

  • A kettőtök kapcsolata – a zene és te – hogyan indult gyermekkorodban és hogyan alakult azóta?
  • Ez egy bonyolult kérdés. A zene “láthatósága” korán, de huszonéves koromra már mindenképp összeállt bennem. Mert ekkor Honoré de Balzac Ismeretlen remekmű című novellájából színpadi “átiratot” készítettem, melyben mindössze három karmester szerepelt, aztán ez – mint ezt évekkel később megtudtam – része lett a Dieter Schnebel által vizuális zenének keresztelt műfajnak, bár ez nekem inkább: zeneszínház. A “zenei elmémet” körülöttem rengeteg ember csiszolta: – ha elkezdeném most sorolni, félek, hogy kihagynék valakit – megannyi találkozás, tanítás, közös élmény és munka az, ami elvezetett a részleges megértéseken keresztül az átláthatósághoz.

fotó by Gryllus Samufotó by Gryllus Samu

  • Ilyenkor a“családi minta” teher vagy ösztöke?
  • A családi minta is komplex. Édesanyám színházi rendező, ez legalább annyira befolyásolhatta a dolgaimat, mint az édesapámat körülvevő élő közösségnek a zenéje. És ott az apai nagyapám is, aki építészmérnökként leült a zongorához és korálokat játszott, keresve a fülében megrögzült hangzatokat. Vagy akár a dédnagyanyám, aki azt mondta: – mikor 8-9 évesen a zongorával játszva, a billentyűket nyomkodtam kedvemre – “ezzel érdemes foglalkoznod”. A segítő háttér, ahogyan a szellemi táptalaj is, nagyon sokat adhat az embernek. Terhessé mindez akkor válhat, ha nincs benne hely a saját növekedésnek. A lassan 17 éve tartó szimultán külföldi létezés is ad egy új nézőpontot, mely által már képes vagyok távolabbról is szemlélni a családi mintát.
  • Hogyan született annak idején ez a fesztivál – ki, kik voltak a létrehívói?
  • Horváth Balázs zeneszerző barátommal közösen határoztuk el, hogy fesztivált szervezünk. Az ötlet 2013-ban született és az első fesztivált 2014 januárjában tartottuk a Zeneakadémián, a Trafóban, a BMC-ben és a FUGA-ban
  • Ez egy nagyon egyedi hangvételűre, spektrumúra formált zenei seregszemle. Milyen szempontok  vezetnek, mikor a fesztivál fellépőit válogatod, hívod?
  • Elsődleges szempont az, hogy mit  szeretnénk megmutatni a közönségnek. Emellett ügyelünk arra, hogy az egyes helyszínek profiljába a legjobban illeszkedő fellépést válasszuk, a reális lehetőségeink keretei között. Bár ez némiképp a gombhoz a kabát jelleg – persze ki mondja meg, mi itt a gomb és mi a kabát.  Ezért úgy dolgozunk, szervezünk, mint egy szülő, aki mindig egy számmal nagyobb ruhát vesz a gyerekének, mert bízik, hogy majd belenő… Szeptemberben még nagyon merész álomnak tűnt, hogy az idei fesztiválprogram költségvetését elő tudjuk teremteni, de most már egyenesbe értünk. Nagyon sokat segítenek ebben azok, akik hozzánk hasonlóan, önkéntesen intézik a fesztivál ügyeit, és azok is, akik a helyszíneknél mindent megtesznek a produkciókért. Nagyon sok szeretet és bátorítás, anyagi és emberi segítség vesz körbe minket, ami nagy inspiráció. Ez a közeg és a mi “wishlist”-ünk alakítja a programot. A program összeállításánál több szempont vezérel. Az egyik: az általunk hiánypótlónak érzett darabok megmutatása az Újzene történetének kánonjából.

fotó: Lévay Jenőfotó: Lévay Jenő

  • Ezeket mindenképpen szeretnénk megmutatni és “átláthatóvá” tenni a budapesti közönségnek – már csak az önző szempontoktól vezérelve is. Mert ezek egyben a zeneszerzői munkánk referenciái, és ha a közönség ismeri ezeket, akkor ez kulcsot jelenthet számára sok más zeneszerző munkájához is. Ilyenek az idei év szinte minden koncertjén lesznek: elhangzik a tíz éve elhunyt Karlheinz Stockhausennek négy műve. Ittzés Gergely játszik január 9-én a CEU-n egy művet, majd a zeneakadémia hallgatói, Hudacsek László és Bolcsó Bálint vezetésével, egy szeptember óta tartó kurzus lezárásaként előadják Mikrophonie I című művét. Január 14-én a Neue Vocalsolisten Stuttgart énekel a Licht ciklus Mittwoch tételéből egy részt a BMC koncerttermében, ahol majd az egészen kiemelkedő, sajnos nagyon fiatalon elhunyt, Magyarországon alig ismert Claude Vivier egy ciklusa is szerepel.

Elsődleges szempont az, hogy mit  szeretnénk megmutatni a közönségnek. Emellett ügyelünk arra, hogy az egyes helyszínek profiljába a legjobban illeszkedő fellépést válasszuk, a reális lehetőségeink keretei között. Bár ez némiképp a gombhoz a kabát jelleg – persze ki mondja meg, mi itt a gomb és mi a kabát.  Ezért úgy dolgozunk, szervezünk, mint egy szülő, aki mindig egy számmal nagyobb ruhát vesz a gyerekének, mert bízik, hogy majd belenő… Szeptemberben még nagyon merész álomnak tűnt, hogy az idei fesztiválprogram költségvetését elő tudjuk teremteni, de most már egyenesbe értünk. Nagyon sokat segítenek ebben azok, akik hozzánk hasonlóan, önkéntesen intézik a fesztivál ügyeit, és azok is, akik a helyszíneknél mindent megtesznek a produkciókért.

  • Aztán szintén Ittzés Gergely koncertjén hallhatjuk majd Matuz István nagy hatású 1974-es darabját, a …l(élek)zem…-t, mely egy tízperces, folyamatosan emelkedő glissandó zenei és technikai bravúrja. Kuriózum lesz a tíz éve elhunyt Király Ernő életművének tisztelgő január 13-i, auraórabeli estünk is, melyen a Zenakadémia és a MoME hallgatóiból alakult Dark Flow Ensemble játszik majd, Sőrés Zsolt vezetésével. Emellett még szándékunk bemutatni a korunk legfrissebb alkotásait, alkotóit, e műfaj izgalmasnak tartott tendenciáit. E tendenciák jelentős része most idén a külföldi együttesek vendégszereplése révén látogat el hozzánk. Mint ahogy ilyen a 7-i nyitókoncert is, a különösen energikus görög ARTéfacts csapatával, akik hat fiatal görög, francia, olasz, szerb és magyar zeneszerző darabjait adják elő egységes koncertté komponálva. Külön érdekessége ennek, hogy az alapjait a THIVA-i női börtönben lakók által készített zenei workshop felvételei adják. A január 15-i, fugabeli zárókoncert a teljesen egyedi, Észt kortárszenei élet pár fontos szereplőjét mutatja be. Egyikük Liise Hirsch, aki személyesen is közreműködik a budapesti THReNSeMBLe kíséretével. A Vocalsolisten estjének többi darabját nagy gonddal válogattunk össze, mint ahogy a berlini-amerikai avant-rock együttesnek, az Alex´s Hand-nek a felbukkanása is igazi csemege lehet majd az Aurórában január 13-án, este tíztől. Ugyanilyen specialitásnak ígérkezik a külföldön bemutatott magyar művek “hazahozása” is. Többek között ilyen a MüPA fesztiválszínházában Varga Judit hetvenperces némafilmzenéje , melyet a bécsi Konzerthaus felkérésére, az ausztriai Ensemble Phace számára komponált, az 1924-es Mr West különös kalandjai a bolsevikok földjén című szovjet filmhez. Fontos, hogy a hazai előadók és szerzők aktuális munkáit bemutassuk, különösen azokat, melyek a korábban említett vizuális tematikába is beleillenek. Ilyen lesz például január 6-án Dargay Marcell zeneszerzőnek és édesapjának, Dargay Lajosnak a közös kiállítás-megnyitója a zuglói Hermina Galériában.

fotó: Zeneakadémiafotó: Zeneakadémia

  • Évek óta erősödő tendencia, hogy közösségi és oktatási eseményeket is szervezzünk, ezért a zeneakadémián január 8-án vasárnap délelőtt lesz a Hangfelfedezés – családi műhelyfoglalkozás, melyen az ARTéfacts szaxszofonművésze, Guido de Flaviis is részt vesz, aki a kanadai Friederic Chaisson La lame de l´horizont című művét mutatja be, amihez mi közösen improvizálunk majd kíséretet. Emellett idén először az improvizációs műhelyeiről és koncertjeiről híres Jazzaj-jal is szerveztünk közösen eseményeket. Bali János, a kiváló zenetudós, zeneszerző, furulyaművész, pedagógus tart négynapos analóg-elektronikai zenei kurzust a szimpla kertben, melyen a résztvevők -bárki jelentkezhetett – saját zenei áramköröket forraszthatnak. Ezeket aztán hálózatba kötve, egészen különleges együttzenélés keretében lesz majd alkalmuk hallani, a január 10-i, kurzuszáró prezentáción. Természetesen idén is lesznek a darabokhoz kapcsolódó külön foglalkozások és előadások, melyeket mi vagy a fellépő művészek tartanak, és szokásainkhoz híven, a BMC könyvtárában idén is kialakítunk egy olvasósarkot, ahol az összes elhangzó mű partitúráját tanulmányozhatják az érdeklődők. Mindez legalább annyira fontos része a fesztiválnak, mint maguk az elhangzó darabok.

Az amerikai Ensemble Pamplemousse trafóbeli fellépése is nagyon belesimul a fesztivál célkitűzéseibe. Munkájukat 2008 óta figyelemmel kísérem: a performaív, humor teli zenei nyelvük, mely az európai és az amerikai experimentális hagyományokon nyugszik, rendkívül üde és életerős színfolt az újzenei palettán A közös felfedezés, a közös nyelv alapvetően meghatározza a formációjukat

  • Mitől lehet ennyire egyedi az, amit Ensemble Pamplemousse csoport csinál?
  • Az amerikai Ensemble Pamplemousse trafóbeli fellépése is nagyon belesimul a fesztivál célkitűzéseibe. Munkájukat 2008 óta figyelemmel kísérem: a performaív, humor teli zenei nyelvük, mely az európai és az amerikai experimentális hagyományokon nyugszik, rendkívül üde és életerős színfolt az újzenei palettán A közös felfedezés, a közös nyelv alapvetően meghatározza a formációjukat, melyről majd a BMC könyvtárában, 10-én este hattól egy kis előadást is tartanak.
  • Hogyan lehet ma a zene hallgatást, alkotását hatékonyan interaktívvá tenni? Mitől lesz ez így jótékony többletté az eddigiekhez képest?
  • A zenehallgatás nem lehet nem interaktív, hiszen maga a hallgatás az interakció. Ebben nem látok különbséget a mai vagy bármelyik másik kor zenéje között, a hallgatás gyakorlata azonban jelentősen különbözik ma már a korábbiaktól. Ennek oka leginkább az, hogy régebben, zártabb társadalmi és kulturális viszonyok között, sokkal inkább determinált volt az, hogy mit hallgatunk. Azaz, hogy a világ rendkívül szövevényes akusztikai jelenségei közepette hol találjuk meg a számunkra fontos, hasznos és élvezhető zenei élményt. A (zene)-történeti előzményeink kinyitották a kapukat, és átjárhatóvá tették az addigi zárt kategóriákat. A mai alkotó korlátozás nélkül nyúlhat bármihez, ami számára élményt jelent. Ezt az élményt megragadni a hallgató lehetősége. Ehhez próbálunk meg örömmel útmutatást adni, bár azt is tudom, hogy ez nem mindenkinek szükséges. Nekem sokat jelentettek azok a segítőim, akik egymástól nagyon különböző zenei világokat tettek számomra hozzáférhetővé. Ahogyan nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik a fesztivál eseményeit számomra és mások számára elérhetővé és lehetővé teszik.

Csatádi Gábor

A fesztivál szervezői, munkatársai és együttműködő partnerei:

Zeneakadémia, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Szimpla Kert, Müpa Budapest, MuPATh, JAZZAJ, Hermina Galéria, Gryllus KFT, FUGA – Budapesti Építészeti Központ, Central European University, Budapest Music Center, Auróra,  Szálka Zsuzsanna,  Nagy Enikő, Nagy Gergő, Molnár Szabolcs, György-Dóczy Katalin, Fedoszov Júlia, Osztrák Kulturális Fórum, Onassis Cltural Center, University of Victoria, Nemzeti Kulturális Alap, Mid Atlantic Art Foundation, Magyarországi Észt Intézet, Észt kulturális Alap, Goethe Intézet, Fővárosi Önkormányzat,  Filharmónia Magyarország, Canada Council, Bundeskanzleramt Österreich

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top