Home / A függöny mögött / Interjúk / “Folyamatosan rácsodálkozunk, hogy e két zenei stílus milyen jól képes hatni egymásra ”
“Folyamatosan rácsodálkozunk, hogy e két zenei stílus milyen jól képes hatni egymásra ”

“Folyamatosan rácsodálkozunk, hogy e két zenei stílus milyen jól képes hatni egymásra ”

Április 25-én mutatják be a Messiás.ma c. rockoratóriumot a Művészetek Palotájában. A Händel Messiásának nyomán Várkonyi Mátyás rendezte előadás Jézusával, Makrai Pállal beszélgettünk zene iránt vonzalmáról, a passiótörténet mai aspektusairól és a zenés színházról…

  • Hogyan kezdődött a kettőtök kapcsolata: a rock zene és a te? 
  • Édesapám hegedült, így gyerekkoromban megvolt az indíttatás a zene iránt, ám az igazi lökés a 60-as évek eleje a BEATLES volt!
  • Mi az ami ebben a műfajban segít magaddal önazonosságot találni?
  • Számomra az önkifejezés nagyon fontos, és ez nálam a zene által tud a leghatékonyabban kiteljesedni.
  • A zenei spalettán idehaza a rock helye más ma, és más volt a 30-40 évvel ezelőtt, szerinted mi változott?
  • A rock mindig egyfajta lázadás. 40 évvel ezelőtt az öröm túlfűtöttsége mellett  a politikai helyzet negatívumait is érzékeltette.
  • Milyen volt a kilencvenes években egy rock színház?
  • A 90-es évek ROCKSZÍNHÁZA már egy megállapodott műfajt játszó színházi társulásnak számított. Ellentétben a 80-ban alakulttal, ami akkor forradalmi változást jelentett a zenés szinpadi műfajban.

fotó: Sin Olivér

  • A barokk és a rock hogyan tud fuzionálni a messiás.ma-ban?
  • Meglepően jól. Folyamatosan rácsodálkozunk, hogy e két zenei stílus milyen jól képes egymásra hatni egy műfajon belül.
  • A szenvedés történet – azon túl, hogy egyszerre egyetemes és archetipikus  – mitől, hogyan, milyen regisztereiben tud nagyon mai lenni?
  • Az önfeláldozás, az emberi érzések heroikus egymásnak feszülése vagy épp harmóniája a kortól független. Ma is élnek “Jézusok” közöttünk, akik értünk áldozzák, és feláldozzák magukat.
  • Fontos, hogy megtalálja a mai emberhez a passió történet az utat?
  • Mindenképp! Azt hiszem, hogy a passiótörténet mindannyiunk története. Egyszerre nagyon egyedi és a legegyetemlegesebb is. Talán nélküle lehetetlen is lenne harmonikusan együtt élni magunkkal és másokkal.
  • Mesélnél a karakteredről? Hogyan találtál fogódzókat magad számára hozzá?
  • A MESSIÁS története közkincs, ettől függetlenül a Jézus Krisztus szupersztárban már megérezhettem és megérthettem azt a fantasztikus érzést és eszmeiséget, ami ezt a Szemenyei János játszotta Jézus karaktert vezeti az önfeláldozás útján.
  • Hogyan képzelhetünk el egy rockoratórikus előadást? Mennyiben erősítik vagy épp gyengítik a zenei műfaj eltérései egymást?

fotó: Sin Olivér

  • Az oratórikus kifejezés magán viseli a statikusságot, ám Várkonyi Mátyás időről időre igyekszik kilépni ebből a “mozdulatlanságból” azáltal, hogy a szeplők egy részének bevonásával mozgalmas és expresszív keretjátékot rendel a zenéhez.
  • A zenés színház és te: hogyan alakult, erősödött, vagy gyengült a kettőtök viszonya az elmúlt évtizedekben?
  • A zenélést követőeb a színpadot a musicalnak köszönhetem. 1981-től kezdődően színészként ebben a műfajban mutathattam meg magam folyamatosan, és ezt egy nagy ajándéknak és lehetőségnek tartom azóta is, amiért a mai napig hálás vagyok.
  • A zenés színházi az elmúlt évtizedekben hogyan találja, találta meg a maga helyét a magyar színjátszásban?
  • Annak idején a rock és a színház találkozása Magyarországon egy teljesen új dolognak számított, ebből az újdonságából következett az akkori “prioritása” is, amely mára már fel sem tűnik, hisz teljesen megszokottá vált, és betagozódott a színház világába.

Csatádi Gábor

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top