Home / Aktualitások / Apu azért iszik mert te (s)írsz
Apu azért iszik mert te (s)írsz

Apu azért iszik mert te (s)írsz

A két férfi ült a színpadon, sörözött, dumált, berakosgattak videókat, néha felálltak, elmentek sörért, vagy a toalettre akár, és a közönség úgy érezte, mintha egy kötetlen beszélgetésbe csöppent volna egy házibuli konyhájában a haverjaival.

Most költöztem. Még nincs kint a nevem a postaládámon, ezért a postás ráakasztotta a kilincsemre a Holnap kiadó által megküldött Puzsér Róbert és FAM (Farkas Attila Márton): Apu azért iszik mert te sírsz című beszélgetős könyvet. Bevallom, már régóta hallgatom a Youtube-on a két barát eszmefuttatásait a jelenkorunk aktuális témáiról és a történelmi összefüggésekről. A társadalomkritikai-filozófiai rendezvénysorozat rögzített beszélgetései 2011. és 2016. között a Mika Tivadar Mulatóban, 2016. őszétől a Gödörben zajlottak.

Eleinte kifejezetten szórakoztató túlfizetett falusi filozófusoknak tűntek nekem. Idő kellett, hogy megérjenek bennem a szavaik, és felszívódjon a véremben ez az első olvasatra könnyednek tűnő de valójában tömény gondolat fröccs. És akkor beszippantott ez a világ, ez a forradalmian újszerű hang és látásmód, ahol nem csak felszínesen, bemondásra böfögnek be hangzatos témákat, hanem mélyen, inteligens módon, új szempontokból vizsgálják az embert és az emberiséget, a történelem és a kultúrák, vallások, és a társadalom összefüggő szerepét. A két férfi ült a színpadon, sörözött, dumált, berakosgattak videókat, néha felálltak, elmentek sörért, vagy a toalettre akár, és a közönség úgy érezte, mintha egy kötetlen beszélgetésbe csöppent volna egy házibuli konyhájában a haverjaival. Karácsonykor elhatároztam, hogy elmegyek és megnézem FAM-ot és Puzsér Róbertet személyesen is a Gödörben, de sajnálatos módon pont akkor kezdték el határozatlan ideig szüneteltetni a szeánszokat. Ennnek a rendezvénysorozatnak az összegzése ez a könyv.

fotó : Az apu azért iszik mert te sírsz hivatalos Facebook oldala

Egymást inspirálva haladnak kézen fogva az eszmék Édenkertjében, leülnek az almafa alá, fröccsöznek, söröznek, és elemezgetik az általuk tanult, tapasztalt, és remélt valóságot.

Tetszik, hogy nem felszínesen, Facebook lájkokért jópofáskodva csinálják amit csinálnak. Érzem az őszinte passziójukat a társadalom gondolkodásának fejlesztéséhez, és az egyén elgondolkodtatásához. Mindezt sokszor provokatívan teszi a kultúr antropológus publicista FAM és az újságíró – műsorvezető Puzsér Róbert. És ebben az esetben a provokatív hangvétellel elérik azt, hogy beszéljenek róluk az emberek, és azt is, hogy véleményt formáljanak. És ez jó. Gondolkodni jó. Megérteni, értelmezni a körülöttünk zajló folyamatokat pedig lenyűgőzően felemelő. Amikor összevetettem az elhangzott előadásokat a könyvben megjelentetett szövegekkel, akkor azért észrevettem a húzásokat, és a meredekebb témák kanonizációját. A fiatalos, szlengekkel tarkított hangvétel nyilvánvaló célja az, hogy a társadalom szélesebb közönségét is megszólítsa és gondolkodó emberré nevelje gondolatébresztő eszmecseréjük amiközben – magamból kiindulva – a középkorúaknak is tud okozni pár felhőtlen órát. A “nyuggerek” (“Nyuggernek az elfajzott, agresszív, összeférhetetlen nyugdíjast nevezzük. Könnyű felismerni buszon, boltban vagy az orvosnál. Furakszik, lökdösődik, tolakszik, kötekszik, szitkozódik és soha nem retten vissza a konfliktustól”-Puzsér Róbert) pedig nyilvánvalóan ördögöt kiáltanak ha meglátják az irományt. “Új kulturális kódokat keresünk” – mondta Puzsér Róbert a könyvbemutatón. A könyvet nagyon gyorsan végig tudja olvasni az az ember aki nyitott, és éhes szemekkel várja az okfejtések kibontásait. Előnye a könyv formátumnak az is, hogy meg lehet rágni a sorokat, vissza lehet lapozni, el lehet bambulni egy pár hasonlat, megvilágosító gondolat felett. Időt ad, és ez hasznára válik az előadásokkal szemben, ahol nagyon rövid idő alatt nagyon sok témát átjárva információ tornádóval repítenek el a képzeletbeli meseországba, ami valójában a valóságunk itt és most. Mert aktuális kérdésekre keresik a válaszokat. FAM és Puzsér Róbert egymáséival sokszor össze nem illő állításai koherens egységet alkotnak – írja Laár András a rendhagyó beszélgetős könyv bevezetőjében. Ennél pontosabban én sem tudom megfogalmazni miért működik a kettejük párbeszéde. Egymást inspirálva haladnak kézen fogva az eszmék Édenkertjében, leülnek az almafa alá, fröccsöznek, söröznek, és elemezgetik az általuk tanult, tapasztalt, és remélt valóságot. Puzsér Róbert beszédesebb, néha túl sok, a 10 fő témára tagolt könyvet saját monológja zárja, mert akkor épp egyedül jelent meg az Apu-n, mivel FAM elment meditálni a Bükkbe. Ezt viszont az őszintesége miatt megbocsájtom, mert nyíltan vállalja fiatalabb korában megtörtént pszichózisából merített tapasztalásait. FAM ravaszabb. A biztos bemondásokra játszik, de néha ő is túl tudja tolni a buddhista történeteket a kádárista korszakból merített fények tüzében. Puzsér Róbert karizmatikusabb, meggyőzőbb, dominánsabb egy fokkal, de nem lehetne az FAM fejlődésre alkalmas személyisége nélkül. Az önirónia semelyikükből sem hiányzik. És ez is nagy érdeme a két extrovertált gondolkodónak. Már lelki szemeimmel látom, hogy tevékenységük miatt újra fogják nyomtatni Hamvas Béla és József Attila összesét. Talán már ezért is megérte.

fotó : Az apu azért iszik mert te sírsz hivatalos Facebook oldala

Itt a tavasz. Csicseregnek a madarak, kergetőznek a mókusok a fán. Az Apu azért iszik mert te sírsz remek társaságnak bizonyult. A sok helyesírási hiba, és pár történet, hasonlat ismétlése az egyedüli kellemetlen dolog az irományban, úgy érzem gyorsan össze lett csapva, talán a megjelenés előtti karácsony közelsége miatt. A hanyag külalakot kompenzálja a dícséretes eszmefuttatás és a két izgalmas figura. Megnyugtató érzés, hogy az absztraktul és újszerűen gondolkodó embereknek még van terük és lehetőségük hallatni a hangjukat és hozzájárulni Magyarország kulturális neveléséhez, önmagunk megismeréséhez, definiálásához. Várom a folytatást.

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top