Home / Megnéztük / Semmi cécó
Semmi cécó

Semmi cécó

Én sem vagyok már távolságtartó. A kezdetben gimnáziumi dráma szakkör amatőr tagjainak tűnő alakok csonkjaiból színészeket metsz a felkészültség és a színpadi jelenlétük.

Székely János  hetvenes években született történelmi drámáját, a Caligula helytartóját mutatták be a Kaposvári Egyetem 3.  éves  hallgatói az Aurórában május utolsó vasárnapján. Eperjes Károly osztálya  márciusban elnyerte ezzel az előadással a Kecskeméten  8. alkalommal megrendezett Színművészeti Egyetemek Találkozójának MMA díját. Benkó Bence és Fábián Péter rendezése 3 ország 5 egyetemének előadásai közül bizonyult a legjobbnak. A rendezők – a K2 Színház alapítói – maguk is Kaposváron végeztek 3 éve.  A K2 Színháznak számos előadása látható Budapesten, nem talán kell bemutatni őket. Izgalmas és kellemesen hűvös ezen a csendes májusi vasárnapon a  játéktér az Auróra pincéjében. Odafent a belső udvaron már sorakoznak a kiürült kávéscsészék az asztalon és ásítanak a virágba borult fák. Elhagyott szeretők károgásának zaja szűrődik be a távolból. Az osztály fiú tagjai komolyan veszik ezt a fellépést is, a bemelegítést már jóval a 7 órai kezdet előtt megkezdik – vizsgaelőadás bemutatója március elején volt Kaposvárott. A POSzTon június 9-én volt látható a Zsolnay-negyedben

fotó: Baranyai Ádám

Majdnem három hónap telt el azóta és ez minden bizonnyal jót tett. Kiforrott karakterek, magabiztos színpadi jelenlét, és ihlető munka légkör jellemzi  az alkotókat. Koromsötét.  A játéktér körberakva székekkel, a közönség körbeüli a játszókat. Ahogy elnézem, nem maradt üres szék. Szőnyegek jelzik az arénában a teret, a kör közepén fatákolmány és lábbelik. A cipőknek fontos szimbolikája lesz az előadásban, a bizonyos szereplők likvidálását jelzik az alkotók a cipő levétellel felvillanó kékes fény kíséretében. Érdekes jelzés, utalás ez a Duna – parti emlékmű tükrében  Pesten a Parlamentnél, már csak azért is, mert Caligula idejében nem túl sokan mászkálhattak makkos cipőben Jeruzsálemben. Jól érezték az alkotók, hogy ez a darab túlmutat egy unalmas történelmi drámán. Székely János kikezdhetetlen témába, a „közösen elfogadott” történelembe ágyazta az erdélyi kiáltásokat a hetvenes években a könyörtelen, idióta elnyomás ellen tüntetvén, melybe – a szereplők nevét és származását megváltoztatva – könnyen beilleszthető a 21. század bármelyik európai vezetője. De nem kell olyan messzire mennem. Az ésszerűség engem is eltalál, mikor ostoba parancsot hajtok végre – gondolkodok, tehát nem vagyok.

fotó : Tar Dávid

Nincsenek üresjáratok. Semmi cécó. A néző igényesen összerakott,  érzelmekkel és indulatokkal dúsan szőtt, temperamentumos színházat kap.

A bolond uralkodó végrehajtott esztelen parancsainak morális vizsgálata a központi konfliktus. A ruhák is következetesen korunkbeliek (díszlet–jelmeztervező: Mucsi Balázs), az ókori Római birodalom látszatát távolról se akarta megidézni a jelmeztervező. Az eleve is remekül megírt szöveg súlyos és szívhez szóló mondatai ezáltal sokkal nagyobb értelmezési utakat tárnak fel előttem. Így a szervilis, parancskövető helytartó Petronius (Törő Gergely Zsolt) dilemmáját, személyiségének fejlődését könnyebben emésztem és teszem magamévá. Szerencsés vagyok, mert az első sorban / körben  ülök. A játszók olykor leülnek mellém, a drámaiságot fokozandó olykor a néző szemébe is néznek. A rendezőpáros ülve, állva drukkol a sikerért csillogó szemekkel. Talán nagyobb térben nem tudna ez az interakció ilyen impulzívan működni. A helytartó jelenléte eleinte távolságtartó, és úgy érzem, hogy jobban figyel arra mit és hogyan mond, mint arra, hogy van e érvénye. Amikor már vörösödik a feje és dudorodik a nyakán az ér, karaktere fejlődésének csúcspontján kipukkad a közöny lufija, és emlékezeteset alakít. Ekkor már a közönségen is  érzékelhető a változás. Én sem vagyok már távolságtartó. A kezdetben gimnáziumi dráma szakkör amatőr tagjainak tűnő alakok csonkjaiból színészeket metsz a felkészültség és a színpadi jelenlét. A jelenetek változását héber nóták kísérik – passzolnak a hangulathoz, meglepően erős az osztály az énektudás tekintetében (is).Úgy érzem sokszor, hogy az egész előadás szövegét elejétől a végéig az összes színész bemagolta, mert zavarba ejtően pontosak a dialógusok, és acélosan helyén van a cselekményvezetés.

Nincsenek üresjáratok. Semmi cécó. A néző igényesen összerakott,  érzelmekkel és indulatokkal dúsan szőtt, temperamentumos színházat kap.

(2017.május 25., Auróra)

Bozóky Balázs

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Comments are closed.

Scroll To Top