Home / Aktualitások / Éjjel-nappal Dokumentum
Éjjel-nappal Dokumentum

Éjjel-nappal Dokumentum

A ma este hattól tizenegyig kifacsart. Megvett, megmosott, ketté vágott, erős csuklójával hetet csavart szívemen, és végig csurgatott hazafelé a Dunán át Pestről Budára. A dokumentum filmesek vizsgavetítésén jártam a Vas utcában. Az első film egy anyáról és gyerekeinek örökbeadásáról szólt (Elszakítva). Már itt kaptam egy karmikus taslit, ahol nem csak az elszakított gyermekek hangja fájt, hanem a részletek pontos és érzékeny kamera mozdulatai is lyukat ütöttek csütörtöki közönyöm ladikján, letörölve önismeretem mocskos tükrét. Almási Tamás és Kékesi Attila MA rendezőosztályának diplomafilm-vetítésén jártam. 

Elválasztva – Vincze Máté Artúr

És  miután elsüllyedtem szégyenemben, a borsodi hányatott sorsú, tündöklő tekintetű fiatal roma lány újra pezsgő életet, levegőt préselt a multiknál edzett fáradt, magyar kopoltyúimba. Az agyam a pörgésben megállt, és tova úsztam az országunk kettős keresztje mellett a vadvirágokba gabalyodva. Elképesztő felismerés, hogy míg mi a magunk boldogulását tökéletesítjük, addig erős lelkű pedagógusok eszméletlen eredményeket érnek el új fajta módszerekkel, úttörő munkát végezve gyermekeinknek. 

Borsodi fecske – Gaszner Veronika

A harmadik börtönben játszódott. Nők hallgattak mesét, és a terápia eredménye már rövid időn belül is számot adó. Igényes animációk, szép állóképek, tanulságos kéztördelések egyvelegét láttam. Igazán nem hatott meg az animált panaszkodás, de egy percig sem untatott. A negyedik egy kis falu mítoszait tette górcső alá ami egyben volt humoros, ízléses és elkeserítő. Egy Győr melletti falut mutatott be ahová migránsok vertek tábort, ahol némelyikük a templomba is eljár. A kis közösség tagoltságát és hétköznapi életét vizslató kamera markáns koncepcióval és elegáns, finom eszközökkel építkezve mutatja be az elvadult tájat és az emberi hülyeséget. Szünet.

Mesék rabjai – Szakonyi Noémi Veronika

Azok – Meggyes Krisztina

Az ötödik dokumentum főszereplője az elhunyt anya és a keserűségből kiutat kereső csonka család nyaralásáról szólt Horvátországban. Az apa és fia párbeszédei mélyen és őszintén gondolkodtattak el, míg a felszínes, angol párbeszéde a lánynak és dél-amerikai pasijának negédesen kajla távolságtartásra intett.
Mától nem olyan az ország, mint ahogy azt a versek mögé bújva és a színházakból ki-be járkálva reméltem. A félelmemet oldja a bemutatott emberek tenni akarása és a közös motívum, amit az összes film tulajdonképpen magában hordoz. És ez nem más, mint a remény, és a változást elhozó erő. A meglepően káprázatos filmek közül nehéz kedvencet választanom, ezért nem teszem.
A hatodikban egy pécsi utolsó mohikán talpraesett küzdelmének drukkolhattam, aki ész érvekkel televésett táblájával sem rest elmenni tüntetni, és hetvenhez közeli kora ellenére osztrák vendégmunkásnak jelentkezik. Feleslegesen hosszú műmájer snittek a bicikli kerekek küllőiről – ám hihetetlenül magas szintű empátia jellemzi a rendezést. Ha nem Pécs lett volna a forgatási helyszín, kiugrottam volna a vetítés alatt a büfés csajjal beszélgetni.

Szembenézés – Haragonics Sára

Ha nem segít a mindenható – Molvay Norbert

Az utolsó film Zsanett ügyét dokumentálta, Zsanettét, akinek az ügye a mai napig felkorbácsolja az indulataimat. A jegyzőkönyvek részletes taglalása és az erős színészi jelenléte / játéka rendőrökként ijesztően (és sajnos hitelesen) mutatja be a korrupció katonáit, akik – jogerősen szabadon – élnek halnak köztünk. Az öt fős kompániából négy még a mai napig szolgál és “véd”. A merész témaválasztást nem követi képi durvaság. A történet bemutatása a szereplők konzekvensen tagadó interjúival tűzdelve viszont fokozzák a nézőben az elérni kívánt hatást. Mától nem olyan az ország, mint ahogy azt a versek mögé bújva és a színházakból ki-be járkálva reméltem. A félelmemet oldja a bemutatott emberek tenni akarása és a közös motívum, amit az összes film tulajdonképpen magában hordoz. És ez nem más, mint a remény, és a változást elhozó erő. A meglepően káprázatos filmek közül nehéz kedvencet választanom, ezért nem teszem. Köszönöm ezt a felejthetetlen estét.

 

Magyar thriller – Dömötör András

(2017. Június 22.)

Bozóky Balázs

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top