Home / Aktualitások / A 19. évadát kezdi augusztus végén a Pintér Béla és Társulata
A 19. évadát kezdi augusztus végén a Pintér Béla és Társulata

A 19. évadát kezdi augusztus végén a Pintér Béla és Társulata

Magyarország egyik legelismertebb független színházi közössége már augusztusban megkezdi a színházi évadot, szám szerint a tizenkilencediket.

A nyári szünetben a társulat legújabb, Szívszakadtig című előadása Szegeden, a 27. THEALTER nemzetközi színházi fesztiválon elnyerte a legnépszerűbb előadás közönségdíját, majd az Ördögkatlan Fesztiválon aratott sikert – dupla előadással. Október elején a Titkainkat viszik Görögország második legnagyobb városába, Thessalonikibe vendégjátékra.

A társulat néhány változásra hívja fel az érdeklődők figyelmét. Kaisers TV, Ungarn és Tündöklő Középszer című előadásaik a 2017/2018-as évadtól kezdve új helyszínen, az Átrium Színházban láthatók. Ugyanitt tekinthető meg a színházi nyelvet megújító, 15 éve töretlen sikerrel futó, több mint 300 előadást megért Parasztopera, itt újítják fel és tűzik újra műsorra A Sehova Kapujat is. A színházi évad azonban már augusztusban megkezdődik – a Szkéné Színházban a Fácántánc című előadással.

Szereplőváltozásokról is tájékoztatják közönségüket: mivel Szamosi Zsófia anyai örömök elé néz, a most kezdődő évadban szerepeit a Titkaink és a Tündöklő Középszer című előadásokban Pető Kata, a Kaisers TV, Ungarn-ban Parti Nóra veszik át. A további előadások, melyekben a művésznő játszik, a tervek szerint tavaszig szünetelnek, és évad végén kerülnek majd újra műsorra. A Sehova Kapujában Adorjáni Bálint mutatkozik be a Pintér Béla és Társulata nézőinek.

Decemberben „Ascher Tamás Háromszéken” címmel új bemutatóval jelentkezik a társulat – ezúttal a Katona József Színházzal együttműködésben.

Érdemes átböngészni a honlapot, mert az őszi előadásokra jegyek még kaphatók!

Bővebb információ: pbest.jegy.hu

 

 

 

 

 

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top