Home / Megnéztük / In memoriam Tarján Tamás
In memoriam Tarján Tamás

In memoriam Tarján Tamás

“Öt évtizedet átfogó rendszeres színházlátogatásaim szinte összefüggő folyamában számos színháznyitás és újranyitás részese lehettem. Ezek emlékét jegyek, apró tárgyak is őrzik. A közelmúltból a tatabányai Jászai Mari Színház rekonstrukció utáni startjáét a jelképes vörös Népház-tégla; az egyik kecskeméti jubileumét az elképesztően csúf, de számomra kedves kis műanyag virágcsokor, melyet énekes műsorszáma végeztével a társulat egyik népszerű művésznője boldogságmámorában éppen az én fejemnek hajított a hetedik sorba. Nem fakuló élményem a zalaegerszegi színháznyitás is: a próbaévadot követően 1983. október 11-én 20 órakor kezdődött Az ember tragédiája, Ruszt máig emlegetett rendezésében, többek közt Gábor Miklós ballonkabátos Luciferjével, aki a londoni szín végén a szertehagyott kupicák maradék cseppjeit összetöltögette, hogy legalább egy pohárka szesszel tompítsa világtörténelmi indulatát és szkepszisét. Osgyáni Csaba rádiós szerkesztő barátommal élő közvetítést is készítettünk. Bár még a belépőjegyet sem tettem el, az épület minden egyes zugának hangulatára emlékszem.” Tarján Tamás

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top