Home / Aktualitások / Macbeth és Anna Karenina cseh módra – CSEKKOLD! 3.0 cseh kortárs színházi fesztivál
Macbeth és Anna Karenina cseh módra – CSEKKOLD! 3.0 cseh kortárs színházi fesztivál

Macbeth és Anna Karenina cseh módra – CSEKKOLD! 3.0 cseh kortárs színházi fesztivál

November 3-5. között harmadik alkalommal érkezik a cseh színház legújabb és legaktuálisabb darabjait felvonultató Csekkold! cseh kortárs színházi fesztivál a Katonába. A program keretében három klasszikus darab radikálisan kortárs változatát tekinthetik meg, két új cseh drámát pedig a Katona színészei adnak elő felolvasószínházi formában. A színházi előadásokon kívül bemutatják a Napkút kiadó gondozásában az elmúlt évek terméséből válogatott Cseh drámaantológiát, a fesztivált pedig a Fekete Seretlek színészzenekar zárja egy ingyenes koncerttel.

Elindult a jegyelővétel! Belépőjegyét már megválthatja Katona József Színház jegypénztárában: 11052 Budapest, Petőfi Sándor u. 6., vagy a http://www.katonajozsefszinhaz.hu/jegyek/jegyvasarlas oldalon.

Program:

 

  1. november 3.

 

19.00 Katona József Színház, Nagyszínpad

Fráňa Šrámek:

Hold a folyó felett

A Slovácké divadlo Uherské Hradiště cseh nyelvű előadása magyar és angol felirattal

 

  1. november 4.

17.00 Katona József Színház, Kamra

KAR / Halotti tor

A Studio Damúza előadása cseh és angol nyelven, magyar felirattal

19.00 Katona József Színház, Nagyszínpad

DJ/Shakespeare :

Macbeth (TOO MUCH BLOOD)

A Divadlo Na zábradlí előadása angol nyelven magyar felirattal

  1. november 5.
  2. 16.00 Katona József Színház, Sufni

Felolvasószínház a Katonai színészeinek közreműködésével:

Tereza Verecká:

A köves, köves pusztában (Jób)

Milan Uhde:

Csoda a fekete házban

Cseh drámaantológia – a Napkút Kiadó könyvbemutatója

19.00 Katona József Színház, Kamra

KAR / Halotti tor

A Studio Damúza előadása cseh és angol nyelven, magyar felirattal

20.30 Katona József Színház, Kamra

Fekete Seretlek

Ingyenes zárókoncert

 

Fráňa Šrámek:

Hold a folyó felett

Slovácké divadlo Uherské Hradiště

A Hlubina család félelmektől telve várja a családfő érettségi találkozóját. Az egykori osztályelsőből ugyanis nem lett sem író, és más „magasabb hivatalt” nem sikerült elérnie, napjait egy cseh kisvárosban, a felesége papírboltjában és a családi fészekben éli. A család két nőtagja, a felesége és a lánya, szeretnék megkímélni ettől a találkozótól, hogy ne szembesüljön ifjúsága be nem teljesült illúzióival.

Fráňa Šrámek klasszikus cseh szerzőt és lázadót gyakran „az ifjúság és az élet költőjének” nevezik, műveit pedig festői nyelvezetüknek köszönhetően impresszionistának. Szinte komikus hangulatú legjobb színházi darabja kitűnő párbeszédeivel együtt is nehezen megválaszolható egzisztenciális kérdéseket tesz fel a nézőnek: vajon az ifjúság varázslatos szavai hazudnak nekünk, vagy éppen ez a korszak az egyedül valóságos életünk során?

Rendező: Anna Petrželková
Dramaturg: Iva Šulajová
Látvány: Eva Jiřikovská
Zene: Mario Buzzi

Szereplők:
Tomáš Šulaj, Jiří Hejcman, Zdeněk Trčálek, Irena Vacková, Petra Staňková, Tereza Hrabalová, Martin Hudec, David Macháček, Vladimír Doskočil, David Vacke, Petr Žajdlík, Roman Lacina, Jakub Vrága

 

DJ/Shakespeare :

Macbeth (TOO MUCH BLOOD)

A gonosz nem egy sötét üstben születik, hanem akkor, ha sem másoknak, sem magunknak nem merjük bevallani, hogy mi tesz bennünket boldoggá. Ahol a boldogság iránti vágyat nem lehet kielégíteni, ott a hatalom iránti vágy is megnő. A hatalom engedi, hogy megbosszuljuk a traumáinkat és az érzést, hogy értéktelenek vagyunk.
Ez a Macbeth variáció a múltban, a jelenben vagy a jövőben is játszódhatna. Nem tudhatjuk, hogy visszatértünk-e a régi felálláshoz, ahol a „férfiak férfiak voltak, a nők pedig nők”, és aki hatalmat és vagyont akart magának, annak vért kellett ontania. Vagy a jövőbe látunk, ahol a kultúra, illem és empátia helyett ismét a legelemibb ösztöneinkhez tértünk vissza. A Macbeth régi-új világa univerzális nyelven beszél, az angol eszperantóvá válik néhány szavas szókészlettel, a transzcendencia és filozófia megszűnt. A nyelv egyszerűen és feltartóztathatatlanul fogalmazza meg a valóságot – egy abszurditást és melankóliát elegyítő klasszikus témából kiindulva.

Adaptáció, díszlet, rendező: David Jařab

Dramaturg: Lucie Ferenzová
Jelmez: Sylva Zimula Hanáková
Zene: Jakub Kudláč

Szereplők:

Miloslav König, Anežka Kubátová, Jiří Černý, Leoš Noha, Václav Vašák, Ivan Lupták, Johana Matoušková, Petr Jeništa, Petr Čtvrtníček

 

KAR / Halotti tor

Studio Damúza

Tárgyak színháza & koncert az Anna Karenina motívumaira

A halotti tor alatt, a nyugodt gyászzene és a poharak csilingelése mellett, a méltóságteljes búcsúzás helyett az elhunyt életének epizódjai kezdenek leperegni. A pincér óvatlan mozdulatain, a zene, szavak és tárgyak feltűnés nélküli kombinációján keresztül életre kelnek, akár a vendégek képzelőereje, akik a bortól mámorosan úgy beleélik magukat a múltba, hogy végül az Anna Karenina szereplőivé válnak.

Orosz realista kabaré, orosz népi motívumok ihlette zene és mozgó tárgyak intim jeleneteinek keveréke. Hat színész, öt hang, harmonika, trombita, hegedű, cselló, nagybőgő és egy asztal, melyen életre kelnek a tárgyak, hogy újraalkossák a regény töredékeit. A zene és színház metamorfózisa, az egyénről szóló hagyományos színpadi formák lerombolása, ami átalakul egy mindannyiunkról szóló groteszk karikatúrává.

Rendező: Matija Solce

Látvány: Marianna Stránská 

Szereplők:

Pavol Smolárik, Anna Bubníková, Jiří N.Jelínek, Ivo Sedláček, Matija Solce

 

Felolvasószínház:

Tereza Verecká:

A köves, köves pusztában (Jób)

Társadalmi groteszk

A főhős, a villamosvezetőből váltókarbantartóvá degradált Alex valóban tekinthető újkori Jóbnak, akit azonban nem Isten állít igazságtalannak, értelmetlennek tűnő próbák elé, hanem korunk mindenható felettes hatalma – a Hivatal.

A bibliai történethez a darab az Írás tiszteletén keresztül is kapcsolódik, csakhogy itt az írás nem a Bibliát, hanem a reklámok, szórólapok, körlevelek mindent elözönlő tömegét jelenti. A darab végkifejletének megítélését a szerző a nézőre bízza, akit addigra már jól megedzett a valós és képzelt jelenetek váltakozásával: Alex elnyeri jutalmát, mindent és mindenkit visszakap, minden szebb, jobb, egészségesebb, mint valaha volt… Vagy mégsem?

Felolvasószínház:

Milan Uhde:

Csoda a fekete házban

Buñueli képek, ibseni hősök, bernhardi feszültség, és egy jónevű, disszidens cseh drámaíró, kell-e több egy jó színdarabhoz? Milan Uhde darabja minden cseh történelmi vonatkozása ellenére ugyanúgy játszódhatna Magyarországon, Közép-Európa bármely városában, de a világ bármely pontján is. Tegye fel a kezét az, akinek a családjában nincsenek meg ugyanezek a kicsit szerencsétlen, kicsit őrült figurák, ezek a ruhásszekrényben rejtőző csontvázak, ugyanezek az évtizedek óta húzódó viszályok. Ugye? Senki.

Koncert:

Fekete Seretlek

Élőzene és színház. Kettő az egyben. A klezmertől indulva, Svédországtól a Balkánon keresztül Oroszországig, Írországtól Indiáig, sőt…

Inspirálódnak, felhasználnak, összekevernek, hagyományos népzenei motívumokat és az egész világból gyűjtött dalokat feldolgozva és átalakítva új, eredeti formákat és kompozíciókat hoznak létre.

Ez a Fekete Seretlek. Harmonika, cselló, trombita, nagybőgő, hegedű, cajón és öt hang. A 2004 óta működő együttest hat zenész és egyúttal színész alkotja, akik bár különböző évfolyamokban, de mindannyian a prágai szímnművészetin, a DAMU-n végeztek.

Lendületes koncertjeik szinte kabaré jellegűek, sosem ismétlődnek, mindig az adott helyszínhez alkalmazkodva improvizálnak.

http://feketeseretlek.cz

Matija Solce — harmonika (Szlovénia)

Pavol Smolárik — nagybőgő (Szlovákia)

Anička Bubníková — cselló (Csehország/Oroszország)

Jiří N. Jelínek — hegedű (Csehország)

Ivo Sedláček — cajón (Csehország)

 

 

 

 

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top