Home / A függöny mögött / Interjúk / “…a szerelem a válasz mindenre!” – interjú
“…a szerelem a válasz mindenre!” – interjú

“…a szerelem a válasz mindenre!” – interjú

Október 30-án egyetlen alkalommal lesz látható a Mészöly Miklós-Polcz Alaine: Bilincs a szabadság legyen c. kötet nyomán készült Kortalan Kortárs est a Mozsár Műhelyben. A szövegeket három fiatal színésznő: Fodor Annamária, Járó Zsuzsa és Herczeg Adrienn szólaltatják majd meg. Fodor Annamáriával beszélgettünk a klasszikus levelezés kihaló formáiról, az őszinteség sebezhetetlenségéről, nyitottságról és egy magánlevelezés intimitásáról…

  • Mikor leveleztél hagyományos értelemben – papír, toll, boríték segítségével – utoljára huzamosabb ideig magáncélból?
  • Imádom a kommunikáció ezen formáit! Képeslapot minden nyáron írok külföldi útjainkról, mindenki örülni szokott neki, főleg a papám,  a szüleim. Ma már unikumnak számít, romantikusnak, akkor tehát én is az vagyok. Giccs, nem giccs, jobban, szebben, szabadabban kifejezhetem magam egy szerelmeslevélben…szeretem, kaptam is az elmúlt időkben.
  • Milyen érzések kötődnek az ilyenfajta levélváltásokhoz, beszélgetésekhez?
  • A finom lélekrezdülések szépen megírhatók, de az egyszavas cetliket is imádom. Régen gyűjtöttem a szebbnél szebb levélpapírokat, a táborokban én kaptam a legtöbb képeslapot, macskafogós, vukos… Bármire jó írni, szendvicsre, szalvétára,falra, krétával aszfaltra, testemre vagy akár az irodalmi idézetek matrica tetkói… – ennek kultúrája van, maradhatna is, mert érték. Olyan jó várni, izgatottan reménykedni, ma már ezt nehezebb kibírni, mint régen, belesorvad a lélek a várakozásba.

Fontos az őszinteség nagyon, de egy valódi kapcsolatba sok izgalmas, buja dolognak is bele kell férnie. A boldogság sokrétű, ám attól, hogy őszinték vagyunk egymással, még nem kell mindig és mindent “falni”. Természetesen a párkapcsolatban a négy fal között határtalan a fantázia és a tettek birodalma – részemről ezekben a dolgokban tudok őszintén és harmonikusan létezni, engem ez tart egyben. Vannak persze kilengések, ám ezek felborítanak, összezavarnak. Polcz és Mészöly életébe csupán röpke bepillantás az a 916 oldalnyi 50 évet felölelő levelezés – a titkaik, a kézzelfogható életük ezeken túl van.

  • Jobban, nyíltabban, őszintébben lehet ilyenkor kapcsolatba kerülni a másikkal szerintetek?
  • Persze, szépen átgondolva megfogalmazni valamit, vagy rímet kanyarítani az épp aktuális kedvünkből, az vicces és szórakoztató is.

fotó: Kállai-Tóth Anett

  • Milyen “típusú” társkapcsolat tud motiválni, milyenben érzed jól magát?
  • Amiben éppen élek is, abban. Tiszta,őszinte,annyira reménykedtem, hogy van ilyen. Életszagú, igaz. Nagyon nehéz jól csinálni,de lehetséges.
  • Meddig terjed a bizalom köröd?
  • A bizalom a legfontosabb számomra! Sajnos sokszor megrendült az eddigi élettörténetem sokféle hullámverésében. Most újra tanulom a bizalmat, már azt hittem, nem jöhet vissza. Jelentem mégis: jól alakulok.
  • Mennyire tudsz nyitott, megengedő, elfogadó lenni a másikkal szemben?
  • Próbálkozom, sokszor megy, de természetesen attól is függ, miben. Egyébként külön szabad ember a másik fél is, utálom a korlátokat, ezért azt hiszem, erre én is nagyon odafigyelek, hogy ne gyártsak még hasonlóakat.

Ez a könyv nagyon sűrű, és magába húz, balance-ban tart: hol egyiket sajnálom, utálom, imádom, hol a másikat – majdnem egy egész életet felölel. “Elmentem -látszik, vissza fogok jönni – nem látszik,, – elgondolkodtató és tébolyító, ahogyan ők voltak egymásnak. Nádas és Eszterházy kettejüktől szóló szövegei csodálatosan kiegészítik a róluk elképzelt mesét.

  • Az ilyenfajta nyitottság mennyire szól a saját magaddal szembeni nyitottságról, vagy mennyire a másiknak a részedről “ajánlott” nyitottságról?
  • A Polcz-Mészöly viszonyban kalandozva, gondolkodva, és a magam tapasztalatait hozzátéve: próbáltam mindenféle nyitottnak nevezett, szétszedős “nemnevezném” kapcsolatban élni, de ezekre nagyon rámentem, és nem tudom, mennyire érte meg… Borzasztó félni, mikor jön haza, jön-e egyáltalán, kitől mit hoz ,,haza,, – azt gondoltam, legalább hozzám jön haza. De áhhhhhhh nem, nekem ez nem megy, és azóta nyögöm az ebből kapott sérüléseket. A szerelem a válasz mindenre, de a nyitottság szó alatt én már mást fogalmazok meg, a rettegéssel és bizonytalansággal már nem társítanám. De van, akinek ez pont ettől az izgalmas… Nekem már nem. (felszabadultan nevet)

fotó: Kállai-Tóth Anett

  • …ez persze őszinteség kérdése is: mennyire viseled el, mennyire vagy képesek őszintének lenni a másikkal.
  • Fontos az őszinteség nagyon, de egy valódi kapcsolatba sok izgalmas, buja dolognak is bele kell férnie. A boldogság sokrétű, ám attól, hogy őszinték vagyunk egymással, még nem kell mindig és mindent “falni”. Természetesen a párkapcsolatban a négy fal között határtalan a fantázia és a tettek birodalma – részemről ezekben a dolgokban tudok őszintén és harmonikusan létezni, engem ez tart egyben. Vannak persze kilengések, ám ezek felborítanak, összezavarnak. Polcz és Mészöly életébe csupán röpke bepillantás az a 916 oldalnyi 50 évet felölelő levelezés – a titkaik, a kézzelfogható életük ezeken túl van. Abba viszont már nem látunk bele, és talán jobb is – szép, ha van magánélet, olyan, ami csak az övék. Ezt megpróbálni megőrizni, az valami nagyon jó! Tisztelettel olvastam leveleiket,de zavarba is hozott sokszor.
  • Ezekben a levelekben – Mészöly Miklós és Polcz Alaine között –  mi fogott meg és miért?
  • Talán amiket még hozzáolvastunk, az Asszony a fronton, a Privát – a Mészöly riportfilm, és még sok-sok szövegük. Ez a könyv nagyon sűrű, és magába húz, balance-ban tart: hol egyiket sajnálom, utálom, imádom, hol a másikat – majdnem egy egész életet felölel. “Elmentem -látszik, vissza fogok jönni – nem látszik,, – elgondolkodtató és tébolyító, ahogyan ők voltak egymásnak. Nádas és Eszterházy kettejüktől szóló szövegei csodálatosan kiegészítik a róluk elképzelt mesét.
  • Mi sugárzik, mi jön át számodra ezekből a magánszövegekből?
  • A fájdalom, a szerelem minden mennyiségben, de mindezt lehetetlen egyetlen kifejezéssel, egyetlen jelzővel leírni. Filmszerű…sok zene futott a fejemben közben…hát igen… Ki milyenre színezi – számomra fekete-fehér a maga nemes értelmében.

A Polcz-Mészöly viszonyban kalandozva, gondolkodva, és a magam tapasztalatait hozzátéve: próbáltam mindenféle nyitottnak nevezett, szétszedős “nemnevezném” kapcsolatban élni, de ezekre nagyon rámentem, és nem tudom, mennyire érte meg… Borzasztó félni, mikor jön haza, jön-e egyáltalán, kitől mit hoz ,,haza,, – azt gondoltam, legalább hozzám jön haza. De áhhhhhhh nem, nekem ez nem megy, és azóta nyögöm az ebből kapott sérüléseket. A szerelem a válasz mindenre, de a nyitottság szó alatt én már mást fogalmazok meg, a rettegéssel és bizonytalansággal már nem társítanám. De van, akinek ez pont ettől az izgalmas… Nekem már nem.

  • Mi az, amit az intimitásból, a személyességből, a közlés vágyából a Mozsárban majd okt. 30-án este meg lehet, meg kell és meg szabad mutatni, át lehet adni?
  • Előadásunk a Margó Feszten róluk szólt, a Mozsárban a gerincét az ő hatásuk, valamint a bilincs és szabadság inspirálta – kötelékek, szabadulások: Észak-Koreától Diana hercegnőig. Szépen alakul a hétfő esti előadás. A próbáink elég hektikusak: hol reggeli közben, hol telefonon kihangosítva, hol egy parkban összefutva. Csodás fotósorozat-kiállítás tarkítja majd a teret: Dali, Bowie és Chaplin “bőreibe bújva” mi vagyunk a képeken – Kállai Tóth Anett fotózott minket -, és egy nagyszabású képzőművészeti sorozat indult el ezzel is, és a hozzá kapcsolódó videókkal, amit Tóth Gergely készített. Eléggé összművészeti, ám mindig ilyenre vágytam! Herczeg Adrienn és Járó Zsuzsa csodásak a képeken. Jut eszembe: ha már összművészet – Szabó Győző lesz a vendégünk Szily Nórával, velük beszélgetünk mindenről, szabadon… A szabadság bilincséről és arról is, ami ezeken túl van…

Csatádi Gábor

A szerző: Potszekfoglalo

Személyesség, őszinteség és színház – ebben hiszünk. Több is ez, mint hit. Megszállottság a tekintetben, hogy mindez – azaz a színház – így van, így létezik, így működik és így lesz átadható. Álarcot öltve, hogy le tudjuk venni ál-arcainkat. És minderről írva megértsük a színpadot, a játékot, a másikat és végső soron önmagunkat. Mert a kritika nem csak analízis, hanem szintézis is. Sőt leginkább szintézis. Nem szétszed öncéllal, inkább megértve, elemezve, őszintén, összerak – szenvedéllyel. Nem kritikaírást, hanem a rivaldán ülő színház-írást kell művelnünk, tudván Whitmannel, hogy: “zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort”.

Leave a Reply

Scroll To Top