Home / Megnéztük / Összerázva szép
Összerázva szép

Összerázva szép

Egy szerelem,  pláne ha nem mindennapi, egyszerre nagyon hosszú és túlságosan rövid is. Ettől lehetetlenül és megmagyarázhatatlanul szép – vagy legalábbis olyan, amilyenből nincs még egy hasonló. Szabó Győző és Rezes Judit  a Loveshake – Az élet összeráz című duó estjükön ezt a szép, lehetetlenül és abszurdan egyedi szerelmi szennyesüket teregetik ki a Hatszín Teátrumban – beleszédültünk a “szagokba és az illatokba”, ám ez egyszer terápiaként hat ez a modernre fazonírozott szerelmi tangó.

Egy Nő (Rezes Judit) és egy Férfi (Szabó Győző) egyedien egyetemes kapcsolatának a története ez, amelyben pont annyira egyedi, a szereplőkre szabott – hisz saját magukat játsszák, – amennyire univerzális minden nexus, replika, vágyakozás, reménykedés, besértődés és durcáskodás. Önvallomásos road-movie, melyben minden megszólalás  az alkotók-előadók önfelszabadításaként és a befogadók kendőzetlen közelengedéseként is működik egyszerre.

fotó: Horváth Judit

Rezes Judit kiáll  alakját szép ízlésesen kihangsúlyozó, krémszínű, könnyed estélyiben (ruha: NUBU), tekintete minden szemet magára vonz és szegez, aztán  illedelmesen bemutatkozik: anya és színésznő vagyok. Visszafogott pajkossággal, mint aki maga is szokja, ízlelgeti még ezeknek a bemutatkozásban elhangzó szavaknak a sorrendiségét. Szelíd magabiztossággal, kérlelhetetlen maximalizmussal – mely egy pillanatra sem válik görcsössé – konferálja be önmagukat. Huncut játékossággal, jó értelemben véve provokál minket és persze saját magát, a maguk kettősét is.

Megismerhetjük, közel kerülhetünk most Rezes Judithoz? Kulisszatitkokat, bulvárba illő pillanatokat láthatunk most teljesen megengedett, kanonikus, színházi környezetben? Nem feltétlenül. Mert nem is erre esik, nem is ezen van a hangsúly. Mert nem a “takarásból”léptetik közénk a magánéletük intimitását, hanem eleve két őszinte, nyílt ember fogad saját életszobájában, és ültet e szobájuk kanapéjára minket – ami nekünk személyesen új lesz tőlük, belőlük,, az nekik pont annyira lesz előszöri és ismeretlen. Ettől, ebben utánozhatatlan ez a kettőjük által felépített, közösen kimódolt előadás. Az előadás pont annyira  szól nekünk, mint nekik maguknak – önmagukról és önmagunkról.

És mindezeket nem unjuk el, sőt! Nem, mert hihetetlen érzékkel, belülről táplált arányérzékkel tartják életben mindezt, ketten egyszerre és váltakoztatva a színpadi hatás és az őszinte közvetlenség eszközeit . Svungja lesz : magával rántó, lelkünkkel, lábainkkal ütemre dobolható. Olyan, melyben megérteni, hogy az összerázottság nem esetleges, pláne nem pejoratív jelző, hanem a megkerülhetetlen szükségszerűséget jelentő. Rezes Judit-Szabó Győző és Szabó Győző-Rezes Judit a szerelem egymásra utaltjai – lehetetlenül és csak ezen a módon lehetségesen, – összerázottságuk színpadi és magánéleti ízléses szépségéhez nem férhet kétség.

Szabó Győző, aki “francia típusú szépséget” keresgélve fedezte fel önmagának Rezes Juditot, igazi masszív tántoríthatatlansággal kezdett udvarolni a szőke színésznőnek – érezve, hogy eddigi csajozós előéletét gyökeresen felforgatja és át is szabja majd ez a kezdődő kapcsolat. A francia szépség-olasz motor-magyar virtus szentháromsága – amely egyszerre találó, pontos színpadilag és emberileg is – érzékletesen elénk hoz egy érző szívű, lelkében sebezhetően törékeny, ügyeletes macsót, amolyan hamisítatlanul Szabó Győző-set. Mert ő is egyszerre magának, magával és nekünk is játszik. Nem a színjátszásra, hanem a tapasztalatszerzésre, megismerésre és felfedezésre jellemző játékossággal.

fotó: Horváth Judit

A Máté Zsolt által remekül egyénekre és szituációkra írt és szabott dalszövegei között zajlik kettejük “társas” játéka. Jelenet jelenet után villantja fel ennek a három évnyi együttélésnek a viharosan sodró és a megtépázottságtól széppé váló mindennapjait. A közös, egymásra figyelő beszélgetéseik lehetséges lehetetlenségét, az éttermi étkezések eszcájggal ritmusra doboló “kapd be!” diskurzus futamait, a másik telefonjában kutakodás féltékenykedéseit és az összeveszések biliborogató őszinteségi rohamait.

És mindezeket nem unjuk el, sőt! Nem, mert hihetetlen érzékkel, belülről táplált arányérzékkel tartják életben mindezt, ketten egyszerre és váltakoztatva a színpadi hatás és az őszinte közvetlenség eszközeit . Svungja lesz : magával rántó, lelkünkkel, lábainkkal ütemre dobolható. Olyan, melyben megérteni, hogy az összerázottság nem esetleges, pláne nem pejoratív jelző, hanem a megkerülhetetlen szükségszerűséget jelentő. Rezes Judit-Szabó Győző és Szabó Győző-Rezes Judit a szerelem egymásra utaltjai – lehetetlenül és csak ezen a módon lehetségesen, – összerázottságuk színpadi és magánéleti ízléses szépségéhez nem férhet kétség. Ám ezt nem csupán érteni, hanem érezni is nagy biztonsággal lehet közös játékukon, jelenlétükön, melynek segítségével össze is ráznak minket önmagukkal, önmagunkkal – és ez pont így és ettől szép.

(2018. január 20.)

A szerző: Csatádi Gábor

1979-ben születtem, az érettségi után teológus-lelkész szakon végeztem a Károlin és a Selyén, Szlovákiában. Majd esztétikából szereztem másoddiplomát. Önkéntes voltam egy évig Franciaországban, és miután hazajöttem, elkezdtem phd-mat az ELTE-n esztétikából...már csak meg kellene írni a katharszisz-elméletről szóló értekezésemet. Ám most épp a Pótszékfoglalót "főszerkesztem", mert most ez a fontos. Pont annyira, ahogy a színház, a személyesség, az őszinteség. Mindezt igyekszem tenni őszintén - nehezen szűnő szenvedéllyel.

Leave a Reply

Scroll To Top