A hónap elején pár napra nemzetközi művészeti sürgés-forgás helyszínévé alakult az SZFE. Magam (az egyetem hallgatójaként) több napon is részt vettem, a hivatalos és a kötetlen programokon is, a következő sorokban pedig három általános és két személyes kérdésen keresztül mesélnék az eseményről.
MI AZ A FACT? (Festival Arts Cinema Theatre)
Febr. 1-4. között megrendezésre kerülő nemzetközi egyetemi művészeti fesztivál a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) szervezésében.  Az idén második alkalommal megvalósuló fesztiválon hat külföldi és két magyarországi színművészeti egyetem hallgatói mutatkoztak be 16 produkcióval. Elődjének a korábban a Miskolci Nemzeti Színházzal közösen Miskolcon megrendezésre kerülő SZEM Fesztivál tekinthető (bár itt még „csak” a színház került fókuszba). A két fesztivált személyével Kiss Csaba rendező, a fesztivál művészeti vezetője is összeköti.

MI A CÉLJA?
Lehetőséget teremteni a hazai és külföldi művészeti egyetemek bemutatkozására és betekintést nyújtani a legfrissebb színházi alkotófolyamatok irányaiba a nemzetközi közönség számára. Ezen felül, mivel az SZFE a fesztivál idejére szállást és ellátást biztosít a résztvevő produkciók alkotóinak, egyben platformot teremt a fiatal alkotók találkozására, és céljai közt szerepel a hosszútávú nemzetközi kapcsolatok kialakításának lehetségessé tétele is.

Ha valaki “csupán” az előadások közül válogatott, akkor is lehet valamiféle benyomása az egyetemeken folyó munka minőségéről, ha pedig szóba is elegyedett néhány (vagy inkább jópár) résztvevővel, akkor viszonylag könnyedén kialakíthatott magában egy képet arról, mi folyik most Európában a legfiatalabb színházi generáció kinevelődése során. Hogy akár egymástól teljesen független, és látszólag egészen eltérő kultúrában nevelkedett alkotók sokszor hasonló problémákkal küzdenek, nem marad idegen a téma, sőt, sokszor egészen meglepően egybevág egy columbiai és egy magyar alkotó fő dilemmája.

KIK JÖTTEK EL?
Természetesen a hazaiak is készültek több előadással, érkeztek magyar produkciók a marosvásárhelyi és kaposvári művészeti egyetemektől is. A nemzetközi palettát színesítik a reykjavíki Izlandi Művészeti Akadémia, a bukaresti színház- és filmművészeti egyetem, a svájci Verscióban működő Accademia Teatro Dimitri, amely három előadással is bemutatkozik, valamint a prágai DAMU, amelynek szintén több produkciója lesz látható.

MIÉRT HASZNOS?
A fesztivál három napján is részt vettem, tartottunk workshopot a drámainstruktor osztállyal, de főleg vendégként és fesztiválozóként voltam jelen. Sajnos a filmes programokra nem jutottam el, így csak a színházi részről írhatok, de így sem volt hiányos az élményem. Számomra a legizgalmasabb, hogy a különböző országok művészeti képzéseibe, az egyetemek működésébe és a jelenlegi műhelymunkák művészeti irányaiba nyerhettem betekintést. Ha valaki “csupán” az előadások közül válogatott, akkor is lehet valamiféle benyomása az egyetemeken folyó munka minőségéről, ha pedig szóba is elegyedett néhány (vagy inkább jópár) résztvevővel, akkor viszonylag könnyedén kialakíthatott magában egy képet arról, mi folyik most Európában a legfiatalabb színházi generáció kinevelődése során.

Többekkel beszélgetve: közösen megfogalmazott igény egy aktívabb közös létezés lenne, akár workshopokon keresztül tudást cserélve (amik bár idén is voltak kis számban, de a próbaidők és ws-ek ütközése, valamint a nem megfelelő információk miatt elenyésző jelenléttel kerültek megrendezésre), akár egy probléma köré szervezett kerekasztal beszélgetés vagy műhelymunka során. Így a hasonló gondolkozású alkotók nem csak az előadások utáni kikapcsolódás során, két tánc között pár mondatot ejtve kerülhetnének közel egymáshoz.

Hogy akár egymástól teljesen független, és látszólag egészen eltérő kultúrában nevelkedett alkotók sokszor hasonló problémákkal küzdenek, nem marad idegen a téma, sőt, sokszor egészen meglepően egybevág egy columbiai és egy magyar alkotó fő dilemmája. Ezen kívül így a szemeszter kezdése előtt egészen lelkesítő ilyen élő és pezsgő hangulatban eltölteni pár napot az épület falai között, ahol aztán újra beindul a zártabb, kisebb közösségekben, osztályokban folyó munka. Főleg, hogy a filmes tanszék hallgatói dokumentálták a fesztivál eseményeit, így állandóan jelen voltak az amúgy inkább csak a színházi tanszék által látogatott terekben, és még az anyaegyetemet is kicsit jobban összehozta az esemény.

MI HIÁNYZOTT?
A valódi találkozás és a hosszútávúság lehetősége. Ez a pár nap, úgy, hogy többen csak a saját fellépésük előtt érkeztek, vagy hamarabb hagyták el a fesztivált, véleményem szerint nem elég intenzív alkotói együttlét ahhoz, hogy sokáig tartó és szakmailag is gyümölcsöző kapcsolatok születhessenek. Inkább azt szolgálja, hogy szívesen jöjjenek máskor is előadni hozzánk, vagy esetleg az itteniek utaztathassanak előadásokat külföldre (bár ez az eredmény már önmagában is jelentős). Többekkel beszélgetve: közösen megfogalmazott igény egy aktívabb közös létezés lenne, akár workshopokon keresztül tudást cserélve (amik bár idén is voltak kis számban, de a próbaidők és ws-ek ütközése, valamint a nem megfelelő információk miatt elenyésző jelenléttel kerültek megrendezésre), akár egy probléma köré szervezett kerekasztal beszélgetés vagy műhelymunka során. Így a hasonló gondolkozású alkotók nem csak az előadások utáni kikapcsolódás során, két tánc között pár mondatot ejtve kerülhetnének közel egymáshoz. Jelenleg, nem tudom, mennyire van mód nemzetközi produkciókban való részvételre itthon, mindenesetre a fesztivál során kiderült, hogy izgalmas és kecsegtető lenne nyitni más országok képzései felé ilyen formában is. Reméljük, hogy ezt segíti majd az is, hogy az SZFE belépett az E:UTSA (EUROPE: Union of Theatre Schools and Academies) egyetemi szervezetbe.
És hogy mi a konklúzió? Legyen még, legyen sokszor, jöjjenek sokan, és alkossunk együtt!

További információk, hangulat és lelkesedés: