“amennyivel csökkenti az egyik, pont annyival növeli is a másik serpenyőjében lévőt az élet..!"

• Alapvetően  féltékeny típus vagy?
• Nagyon!
• Mit gondolsz, miért?
• Talán azért, mert rettentően hűség párti vagyok. Az egyik kapcsolatomat azért szakítottam meg, mert összekacsintottam valaki mással. És az én mércém szerint, ha összekacsintasz mással, akkor aközben nem lehetsz együtt valakivel. Miközben, persze, tudom, hogy a mondás is úgy tartja: hűséget fogadsz, nem vakságot! Nálam a hűségbe nem fér bele az, hogy összekacsintsak valakivel… Féltékeny típus vagyok, igen.(kuncog)
• Ezek szerint viszont nemcsak féltékeny típus lehetsz, hanem maximalista is…(nevet)
• Szeretném, ha rólam másokban az a kép élne, hogy maximalista vagyok…!
• A saját maximalizmusodat hogyan viseled?
• Nem igazán felhőtlen a viszonyunk egymással.(nevet)Rengeteget szekáljuk egymást a maximalizmusommal. Az csak az egyik része, hogy milyen hatással vagyok a maximalizmusommal a környezetemre, gyanítom, épp elég “feladatot” adhat ez számukra. A másik része viszont az, hogy ha valamit esténként nem jól csinálok a színpadon, akkor azt nagyon megszenvedem. Egészen a fejemet a falba verem konkrét helyzetéig. Úgy érzem, ha rossz vagyok, akkor azt muszáj valamiképp feldolgozni, persze, nem biztos, hogy annak ez a legjobb módja…
• Te és Asztalos úr milyen kapcsolatban vagytok egymással?
• Lassan jó féléve már, hogy bemutattuk ezt a darabot, és most kúszik be az életembe magánemberként is, amivel ez az Asztalos úr is “bajlódik”. Sokszor hallottam, olvastam más színészeknél efféle egybeesésről, “összecsúszásról”, de eddig magam nem hittem volna el, hogy ilyen tényleg létezhet!
• Mi az, ami ebből az Asztalos úr-figurából bekúszik a privát életedbe?
• Az, amelyik a karakternek is az alaptónusát adja: Asztalos urat pont a maximalizmusa keveri bajba! Gyanús lesz a főnökének, hogy jó akar lenni. Miért akar ő ennyire megfelelni? Mert a történet szerint  Hammerschmidt úr azt hiszi, hogy őt a felesége velem csalja, és ezért akarok kompenzálásként annyira aktívan, serényen dolgozni. Dolgozom – hogy jól vagy rosszul, arról nem szeretnék most beszélni(nevet)– és azt érzem én is néha, hogy olykor tényleg azt a lovat ütik, amelyik húz…ahogyan Asztalos urat is…(felnevet)
• …de aztán Asztalos úr is csak feldolgozza, megoldja ezt a helyzetet…
• Az Asztalos megbocsájtást nyer! Az ő “körének”” ezt a részét nem jártam be még!(jóízűen nevet)
• A maximalizmusodra nem lenne “gyógyír” a humor esetleg?
• Az is része ennek a világnak! A fekete-fehér látásmódomnak, hogy vagy a munkára figyelek vagy a magánéletemre! – nekem nem sikerült még összeegyeztetnem e kettőt, azt hiszem.(huncutul somolyog)
• Szeretnéd egyébként?
• Persze, nagyon jó lenne! Akkor egészséges egy idegrendszer, egy emberi testbe született lélek, amikor e kettő, mint a mérleg, ki van egyensúlyozva! Ha az egyik serpenyőből elveszünk valamennyit, aközben adjunk pont ugyanannyit a másikba. Ez szép, szeretnék magam is így élni… A szép ebben az, hogy amennyivel csökkenti az egyik, pont annyival növeli is a másik serpenyőjében lévőt az élet..!(nevet)

Csati