– “zuhany utáni” interjúk – Acdak: Kocsis Gergely
Szüksége van Jusztíciának tényleg a szabad levegőre? – ahogy Acdak mondja. - Persze, egész biztosan! Szabad levegőn valahogy minden jobban működik!
- Hogy érezted, az előadás is jól működött ezen a “szabad levegőn”, egy másik térben, az otthonihoz képest?
- Ezt mint játszó nem tudom igazán megítélni. Mindig egyszerre izgalmas és kényelmetlen is egy ilyen helyzet. Izgalmas az, hogyan működik más akusztikai körülmények között, hogyan működik egy teljesen más közönség előtt, és egyáltalán: hogyan fog működni egy másik városban? Egy fesztiválon más az egész biológiája – ezek azok a pontok, amelyektől izgalmas lesz. A kényelmetlenség pedig az, hogy megszűnnek a kényelmes rutinok – mert hisz egy előadásnak a színfalak mögött is van élete. Máshova lépsz, mindig máshova, a héttől tízig kialakult rutin egészen másként történik veled: az öltözőtől kezdve a bejárásokon át…
- Ez inkább nyűg vagy dopping?
- Azt javaslom minden kollégának és magamnak is, hogy mindezt impulzívnak élje meg – persze előfordul, hogy ez nem mindig sikerül! (felnevet)
- Szüksége van Acdaknak szolgálandó csizmatalpra?
Igen, mindenképp, ám ebben a történetben ő sodródik inkább. A mi verziónkban persze 
jópillanatokban veszi észre a “lehetőségeket”, és jó pillanatokban tud szélkakasként viselkedni. És az, hogy a végén mégiscsak jó döntést képes hozni, az a darab gyönyörűsége is egyben.
- Hat rá az emberi “gravitáció”, azt hiszem.(nevet) Lehet, hogy opportunista? Nem tudom…Annyira nem szívesen mondok erre a helyzetre zsáner kifejezéseke, mert szeretnék hinni abban, hogy előadásról előadásra egyre több és egyre bonyolultabb ez a figura.
- Mi az, ami megfog ebben az Acdakban?
- Az, ahogy vinni kell a második részt, és ahogy egyre inkább költözöm bele, úgy – remélem, nem tévedek nagyot ebben – egyre bonyolultabbá tudom tenni majd. Ha egyre jobban beleköltözöm, akkor az Acdakot figyelő nézőnek is egyre észrevétlenebb és kézenfekvőbb lesz a saját beleköltőzése, ha jól csinálom! – remélem! (nevet)
Csati
