Home / A függöny mögött / Interjúk / “Amolyan “missziónak” is tartom, hogy valamilyen apró utalással, eszközzel rájuk emlékezzünk.
“Amolyan “missziónak” is tartom, hogy valamilyen apró utalással, eszközzel rájuk emlékezzünk.

“Amolyan “missziónak” is tartom, hogy valamilyen apró utalással, eszközzel rájuk emlékezzünk.

– “zuhany utáni” interjúk – Miska: Kőszegi Ákos

Mennyire vagy profi a nem várt helyzetek kezelésében?
• Meglehetősen sok tapasztalat, rengeteg színdarab van a hátam mögött, így már rutinosan tudom kezelni az ilyen helyzeteket.(mosolyog)
A színházon kívüli életben is ilyen könnyen veszed a váratlan helyzeteket?
• Az adott helyzettől függ, de azért ott már nem mindig sikerül olyan frappánsan boldogulnom!(nevet)
Játszottál már korábban is a Csárdáskirálynőben?
• Igazából nem tartom magam zenés színésznek- hadd kezdjem ezzel. Nagyon sokan sokkalta jobban csinálják ezt a műfajt. Ezért az ilyen daraboknál én inkább szeretek “háttérbe” vonulni – én maximum csak el tudom hitetni, hogy tudok énekelni! (felnevet)
…néha az is elég – a színházban meg pláne…(nevet) – és persze az elhitetés éppen annyira tehetséget kíván…
• Pontosan! – és ha ez sikerült, akkor annak örülök! Egyébként nem az első Csárdáskirálynőm ez a mostani. Az Operettvilág Társulásnak a Csárdáskirálynőjében több, mint kétszázszor és német nyelven – abban Rohnsdorff tábornokot játszottam,- és ha jól emlékszem, akkor játszottam olaszul és természetesen magyarul is ezt a szerepet. Szeretem ezt a műfajt, imádom az operettet! Ha jól csinálják, akkor nagyon nagy örömet tud szerezni!
…a “minőségi” operettet én is lelkesedve tudom nézni. Miksát most játszol először?
• Igen, és persze tudom, hogy nagy elődök játszották a szerepet: Feleki Kamill, Latinovits Zoltán…
…és volt a karakteredben – vagy csak én akartam úgy látni a X. sorból – Major Tamás, nem?(mosolyog)
• Érdekes, hogy említed, – sokan észrevették már, és nem is csak ebben a szerepemben… (nevet) Úgy látszik, öregszem, és ezek szerint egyre több hasonlóság mutatkozhat…(kacag) Pedig nem törekedtem rá, hogy  Majort bármilyen módon is megjelenítsem, de ezek szerint “ösztönösen”, tudat alatt működhetett valami…(felnevet)
..nem is  megjelent, hanem inkább megidéződött Major Tamás…- avagy csak én akartam látni, nem tudom…
• Ha így volt, annak örülök!(nevet) Mindegyikőjüket: Latinovitsot is, Felekit is és a többieket is szerettem volna megidézni valamennyire. Amolyan “missziónak” is tartom, hogy valamilyen apró utalással, eszközzel rájuk emlékezzünk.
Van a szövegkönyvben olyan humor-bonbon, amit te “írtál” hozzá?
• Igen, számos ilyen van!(mosolyog) A próbafolyamat során kitalál valamit a színész, aztán azt a rendező kicsit “felülírja”, vagy elfogadja: “jó, maradhat!” Szeretek a sajátommá alakítani egy-egy szöveget – ha nem találom elég “megfelelőnek” – akkor ezzel bátran szoktam is élni.
Nagyobb biztonságban érzed magad, ha az a szerep teljesen rád szabódik?
• …hát így is lehet mondani…- de igazából nem ezért teszem a változtatást, ha változtatok, hanem azért, hogy a nézőnek jó legyen, hogy pontosan azt fejezhessem ki a segítségével, ami az adott szituációban szükséges.
Milyen humor az, amit szeretsz?
• A jó humort!(felnevet) – ezt szoktam mondani.
Milyen  a jó humor?
• …amin nevethetsz! Olyan, amire, az adott műfajon, karakteren belül maradva, hitelesen ábrázolva az embert, a közönség elneveti magát – ez a jó humor, azt gondolom. Többféle humort lehet képviselni, láttatni…- én bármin tudok nevetni…egy stand-upon, egy jó színházi előadáson is, nálam ez nem műfaj kérdése…
…persze sokféleképpen is nevethetünk: lehet felszabadultan, kényszeredetten vagy épp jobb híján nevetni…- humorfüggő, persze.
• Én úgy éreztem, hogy jó kedvvel és szívvel is nevettek ma este velünk a nézők, és szerették azt, amit csináltunk! Talán örültek annak is, hogy egy ilyen minőségű operett előadást láttak…(mosolyog)

Csati

A szerző: Csatádi Gábor

1979-ben születtem, az érettségi után teológus-lelkész szakon végeztem a Károlin és a Selyén, Szlovákiában. Majd esztétikából szereztem másoddiplomát. Önkéntes voltam egy évig Franciaországban, és miután hazajöttem, elkezdtem phd-mat az ELTE-n esztétikából...már csak meg kellene írni a katharszisz-elméletről szóló értekezésemet. Ám most épp a Pótszékfoglalót "főszerkesztem", mert most ez a fontos. Pont annyira, ahogy a színház, a személyesség, az őszinteség. Mindezt igyekszem tenni őszintén - nehezen szűnő szenvedéllyel.

Leave a Reply

Scroll To Top
%d blogger ezt szereti: