– “zuhany utáni” interjúk – Natalja Ivanovna: Újhelyi Kinga • Mennyire vagy az az alkat, akinek a szava az utolsó kell, hogy legyen? • Nagymamám mondta mindig: okos enged, szamár szenved!(jóízűen kuncog) – ez helyzettől függ, szerintem. De nem mindig az enyém…(tovább kuncog)…sőt, legtöbbször inkább nem. Ha nem tudom szelíd eszközökkel érvényesíteni az akaratomat,  ha nem is adom fel, de mégsem szeretek emiatt vérre menő harcokba bonyolódni. Előfordul azonban, hogy mégis sor kerül egy-két csatározásra, hát igen: olyankor “törik a vasszék”! • …akárcsak Ivanovnánál, aki hajigálja a poharakat…(nevet) • (tiszta szívvel kacag)Tudod, hány rézpoharat tettem tönkre a próbán??? • Hogyan megy tönkre egy RÉZpohár? • Olyan svunggal és erővel vágom oda, hogy szegény elcsorbul. Olyan is előfordult, hogy kettétört: a kehely és a talpa kétfelé repült. • …nehéz nem megkérdeznem, hogy milyen jegyben születtél (nevet), de inkább nem teszem… Ennyire szangvinikus alkat vagy a magánéletedben is? • Igen nagy vitalitással teli nőszemély vagyok! Szeretek élni, szeretem az életet, szeretem az életeket, a helyzeteket megélni. Sokszor jártam pont ezek miatt már úgy, hogy bizonyos helyzeteket hosszú időbe tellett feldolgozni, és ilyenkor ez meg is visel kissé… Persze ilyenekből tanul az ember, ezért vállalom: igen, én  ilyen alkat vagyok! • Natalja Ivanovna eredendően is  ilyen karakter vagy csak a frusztráltsága az, ami ilyenné teszi? • Nem hiszem, hogy ilyen alkat lenne, a frusztrációja átüt az első felvonásban – őt ott eléggé megalázzák. Nem gondolom, hogy ez feltétlenül csak arról szólna, hogy ő az akaratát mindenképpen érvényesíteni törekszik. Amikor tűzvész van, a férje közben elkártyázza a vagyonukat, a házuk jelzálog alatt van – és mikor döntenie kell, hogy Andrej vagy a két gyereke, akkor nem is kérdés számára, hogy a gyerekeit választja! • …na, de az öreg dadáról, Anfiszáról sincsen túl jó véleménnyel…- mintha koloncnak, vérszívónak tartaná őt is, nem? • …annak, mert az, ez tény! Mert Natalja Ivanovna szempontjából ez az igazság! Nem azért akar tőle megszabadulni, mert Ivanovna eredendően gonosz, aki mindenkit elmar maga mellől, hanem azért, mert a helyzet ezt követeli. És ő dönt és cselekszik egy ilyen helyzetben! Ezzel szemben a többiek álmodoznak, vágyakoznak, búslakodnak…- éveken keresztül nem döntenek, nem cselekszenek! Nem megy ki az állomásra, hogy megvegye a jegyet Moszkvába, még akkor sem, amikor volt erre  lehetősége, hisz akkor még lett volna ehhez pénze, vagyona. De kérdezem: miért nem teszi meg? • Számodra milyen Csehovot játszani? • Imádat, tiszta gyönyörűség! Általa az ember, mint egy önismereti tréningen, sokkal jobban megismerheti önmagát, a viszonyokat, a többieket, a világot. Egy komplett életfilozófia rejlik ott a Csehov-darabokban – fantasztikus! • …nemzeti mentalitásunk a halogatás, a nem venni meg a jegyet… • …ej, ráérünk arra még! – a Pató Pál-os mentalitás…igen. • Nagyon orosz is és nagyon magyar is… • A rendező, akivel ezen a darabon dolgoztunk,  Ilja Bocsarnikovsz, ő a tettek embere! Hihetetlenül karizmatikus egyéniség, aki elképesztően intelligens is. Magas fokú érzelmi intelligenciával bíró, hiperszenzibilis lény! Aki anélkül, hogy megszólalnál, belépnél a színre, azt mondja: nem! Leállít, és azt mondja, hogy nem, és kiküld, akár ötvenszer is be kell jönnöd újra. És egészen mélyre kell ásnod magadban ahhoz, hogy rábólintson: igen, ez az az út, amin elindulsz, és amit tarts is meg! Maximalista és színházfanatikus – imádom! • Te is ilyen vagy? • Igen, sajnos vagy nem sajnos…nem tudom…! (nevet)

Csati