box type=”shadow” align=”aligncenter” width=”560″ ]
– “zuhany utáni” interjúk – Hedda Gabler: Varga Andrea

  • Mire lehet válasz vagy megoldás: fegyverrel, ön kezűleg véget vetni az életünknek?
  • Azt gondolom, hogy ez nem  könnyű “megoldás”. Rettentően sokat gondolkodtam ezen: hogyan, mikor juthat el egy ember odáig, hogy ön kezűleg véget vessen az életének. Borzasztó nagy bátorság kell ehhez, bármilyen kritikus élethelyzetben is legyen az a valaki. Azt mondják: gyávaság ilyet tenni! Azt gondolom, hogy sokkal nehezebb ezt megtenni, mint életben maradni. Mert ha életben maradsz, akkor valamilyen megoldás úgyis eléd sodródik. Ha viszont meghalsz: azzal végérvényesen pontot teszel valaminek a végére. Ez a mi kultúránkból adódik : azt mondják, hogy az ember, a transzcendentális-individuális voltából adódóan lehet  így(mosolyog) – el tudja dönteni, hogy mikor vessen véget az életének. Ám bármilyen radikális döntéssel metssze is ketté ezt az életet – a lélek ott marad, nem tud mit kezdeni ezzel a döntésünkkel. Mert ettől még a lélek nem fejezi be, nem tudja ilyen módon befejezni a maga életútját…
  • …sőt: ugyanazt a feladatát kell majd folytatnia, amit a “meghalás” előtt végzett: a feladata ezzel, ilyen módon nem zárul le… A te Hedda Gablered mennyire faltól falig élő, megoldást, kiutat nem találó?
    •     Nagyon radikális elvárásai vannak. Elsősorban önmagával, másodsorban pedig a környezetével, a társadalommal szemben. A döntései miatt folyamatosan belesodródik egy olyan létezésbe, amely számára elviselhetetlen, és nem is képes megfelelni annak az elvárás halmaznak, amit ebben a sodródó létezésében elvárna magától.
  •  Előfordul, hogy hasonló helyzetekben találod magad, mint Hedda?
  • Nem, egyáltalán nem. Mikor elolvastuk a szöveget, akkor azt éreztem: ez megfoghatatlan! Értettem ugyan, hogy mit akar Ibsen a nőtől, nagyon szép, összetett jellemábrázolást ír Hedda Gablerről, kibontva az ő problémáit. Viszont pont e miatt az összetettség miatt nem láttam, hogy mindazt. ami Hedda, hogyan lehet két órában megfogalmazni? Hogyan lehet ezt a kálváriát érthetővé tenni, hogyan lehet erre a fajta érzékenységre rálelni? Érződik az, hogy egy férfi írta ezt a darabot…
  • Mert?…
  •  …mert tetszik, nem tetszik:  patriarchális világban élünk! – nőként ezt kell, hogy mondjam. Ezt a darabot egy férfi írta, és egy férfiember rendezte. Számomra izgalmas,  ami így mindebből kibontakozhat: hogyan látják a férfiak a nőt? Végtelen fontos az, ahogy Ibsen megtalálta a nő problémáit, az összeférhetetlenségeit a feleség- és anyaszereppel, a lányszereppel…
  • …és te hogy látod a férfiakat?(nevet) A férfi-rendezést, a férfi-dámaírást…?
  •  Nagy szerelmese vagyok Csehovnak… Mikor elkezdtük a Heddát, akkor Attila (Keresztes Attila, a rendező – a szerk.) azt mondta, hogy Hedda alakjába  Csehov összes nőszereplőjének a karaktere van egyetlen személybe sűrítve. És ez így is van: van benne Mása, van benne Irina, van benne Árkagyina – nagyon sok nőt “tömörít össze” Ibsen! Hihetetlen érzékenységgel közelít Ibsen a nőkhöz – talán egyfajta kíváncsiság is lehet ez! A Nórában megírta, hogy mi történik egy nővel, ha nem tud megfelelni az elvárásoknak, ha kilóg a sémából. Aztán megírta a Heddát, amelyben a nő nem futamodik meg, hanem megpróbál megfelelni – de hát nem sikerül neki!! (csalódottan összecsapja tenyerét)

 Csati                  

[/box]